„Egy alkalommal szomorú hangulatban értem haza; az járt a fejemben, hogy a Mester már nem élhet sokáig. Ekkor jutott eszembe a cisz-moll Adagio.” A Richard Wagnert istenítő, ám bálványának halandó voltára búsan ráébredő Anton Bruckner emlékezett vissza ekképp a 7. szimfónia híres s a nácik által majdnem hírhedtté tett Adagiójának keletkezéstörténetére. E nagyon ünnepélyesen és nagyon lassan játszandó gyásztétel, illetve a szimfónia egésze szombaton az MR Szimfonikusok évadnyitó hangversenyén szerepel majd, a Wagner-karmesteri tapasztalatait itt bizonnyal remekül hasznosító Kovács János vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 20., fél nyolc). Amíg Brucknert 7. szimfóniájában Wagner bármikor bekövetkezhető, majd bekövetkezett halála, addig Mahlert a saját halála foglalkoztatta 9. szimfóniájának megalkotása közben. A kilencedik szimfóniák végzetes zenetörténeti szériáját túlságosan is átérző komponista ugyanis tartott ettől a művétől, amelynek befejezése után aztán csalóka megkönnyebbüléssel lélegzett fel: „most már túl vagyok a veszélyen”. A hatalmas szimfónia (amelynek végüzenete Molnár Antal szerint e három szóban áll: Ember, légy jó!) hétfőn a Concerto Budapest hangversenyének túlnyomó részét alkotja majd, Keller András karmesteri irányítása mellett (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 22., fél nyolc).
Most már túl vagyok a veszélyen – ilyesmi talán Sosztakovics fejében is megfordulhatott Sztálin haláláról értesülvén, hiszen a Gazda uralmának utolsó éveiben a zeneszerző újra fenyegettetve érezhette magát. 1953 decemberében bemutatott 10. szimfóniájába, mely szimfóniát a pálya- és sorstárs Hacsaturján bölcs politikai érzékkel optimista tragédiaként méltatta, Sosztakovics már bele is illesztette Sztálin zenei gúnyképét. A démoni Allegro és vele a szimfónia egésze hétfőn a Filharmóniai Társaság Zenekarának orosz tematikájú koncertjén hangzik majd fel (operaház, szeptember 22., fél nyolc). Pinchas Steinberg ezen az estén Rahmanyinov 2. zongoraversenyét is elvezényli majd, a slágermű zongoraszólamába a nagy tehetségű Andrej Korobejnyikov fog beülni.
A balsejtelmek és gyászhangulatok vagy épp a diktátorokra visszavágó fricskák jóval kevésbé motiválták a praktikus hajlamú Richard Strauss művészetét, aki Hősi élet című szimfonikus költeményének megkomponálását például ilyen racionálisan tudta megindokolni 1898-ban: „Mivel Beethoven Eroicája nem kedvence karmestereinknek, és ezért csak igen ritkán kerül előadásra, belső szükségletnek engedve most egy nagyobb szimfonikus költeményt komponálok, Hősi élet címmel (gyászinduló nélkül, de Esz-dúrban, nagyon sok kürttel, ami ugyebár a hősiesség jelképe)...” A józan felismerésnek és az „erős vidéki levegőnek” köszönhető kompozíció a Pestre idén másodízben ellátogató Zubin Mehta koncertjén szólal majd meg: az Izraeli Filharmonikusok előadásában, a Patetikus szimfónia párja gyanánt (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 23., fél nyolc). Még egy neves külföldi formációt köszönthetünk majd Budapesten ezen a héten: a Holland Baroque Society, a kiváló Francesco Corti (képünkön) vezényletével és csembalójátékával, szép sorban négy Brandenburgi versenyt vezet majd elénk (Zeneakadémia, szeptember 21., fél nyolc).
