- sepi -

A 24. századra az emberiség kirajzott a Naprendszerbe, lakhatóvá tette a környező bolygókat és aszteroidákat, miközben a tönkrevágott Föld - nyomorgó lakóival együtt - afféle manifeszt rossz lelkiismeretként kering régi pályáján.

Lotterfeld (azaz Király Ferenc) második regényében a világvége jókora bummal érkezik: az emberiségre rászabadul történetének összes képzelt kreatúrája, hogy pontot tegyen az egész hercehurca végére.

Londonnál kevés metropolis hatott megtermékenyítőbben a fantasy műfajára, és miközben Moorcocktól Gaimanig előbb vagy utóbb minden zsánerközeli szerző megírja a maga Temze-parti meséjét, néhányan elszakadni sem tudnak tőle.

Szellősen szedett régimódi betűtípus, a kiemelt jeleneteket ábrázoló egész oldalas illusztrációk és tiszteletet parancsoló keménykötés: a Leviatán-trilógia első két kötetének hazai kiadása a Harry Potter-könyvek óta nem látott presztízst csempészett vissza a young adult irodalom piacára.

Az önmagában kuriózumnak tekinthető magyar ifjúsági fantasyregényből süt az imponáló mesélőkedv: Buglyó az első oldalakon pár mondattal felskiccel egy mérsékelten eredeti, de meggyőzően előadott mini mitológiát, amelynek zegzugai és apró titkai hamar izgatni kezdik az olvasót.

A legkeményebb - más hangok szerint: az utolsó igazi - hard sci-fi szerző eredetileg 2008-ban megjelent regénye finoman újrakalibrálja a műfaj megszokott célközönségét: a Diaszpóra teljes körű élvezetéhez már kevés az Asimovon és Űrszekereken edzett koponya, sőt nem árt, ha a kedves olvasó legalábbis az MTA Atommagkutató Intézetének munkatársa.