Aztán állít a fókuszon, egy Kalpag nevű dunántúli városkában járunk, ahol a tizenéves hősök - félárvák, bőbeszédűek és nem utolsósorban kiválasztottak - mindinkább belekeverednek a hétköznapi felszín mögött zajló fantasztikus konspirációkba. Az első könyves (egyébként kutatóorvos) szerző kellemes ritmusérzékkel és közérthető nyelven pakolja egymás mögé a műfaj megszokott elemeit, habár a bonyolódó cselekmény információadagolása a kötet utolsó harmadára igen kiegyensúlyozatlanná válik, és egyre több nagyjelenet fullad a szereplők tájékoztató jellegű dialógusaiba. A vélhetően a rutin hiányából fakadó kisebb egyenetlenségek mellett a trilógiaindítónak szánt Szürke vér legszembetűnőbb kihagyott ziccere a kolorlokál kihasználatlansága: hiába járunk elviekben egy poros magyar kisvárosban, Kalpag túlzottan emlékeztet a műfaj amerikai darabjaiból ismerős településekre, ahol a diákok biológiaórán békát boncolnak, és az utcákat deszkás kamaszhordák járják. Buglyó regénye akkor hagyja maga mögött a zavaró utánérzésjelleget, amikor Kalpagot is: a városka alatti barlangokban tanyázó kreatúrák végre az autentikus szerzői mesevilág teremtményei, amelyek a felemás zsánerhonosítási gyakorlatot ellensúlyozva árulkodnak az író meglódult fantáziájáról. A kötet folytatásai minden jel szerint már főképp ebben a közegben játszódnak majd: elegánsabban adagolt háttérinfókkal és kevésbé túlírt párbeszédekkel Buglyó képes lehet kijátszani a még csak épp hogy bemutatott fantáziavilágban rejlő potenciált. Hiszen a műfajhoz egyértelműen van érzéke.
Ciceró Könyvstúdió, 2013, 352 oldal, 2990 Ft
