Képregény

Jean-Claude Forest: Barbarella

  • - sepi -
  • 2018. február 11.

Könyv

Fél évszázad késéssel a szexuális forradalom megérkezett Magyarországra: nagyjából ennyi idő telt el a kíváncsiság, érzékiség és függetlenség francia nőikonjának eredeti megjelenése és a hiánypótló magyar változat között. Az először 1964-ben kiadott gyűjteményes kötet még a hardcore pornóipar robbanása előtti naiv aranykor terméke, ahol még nem a maga pőreségében ábrázolt aktus, hanem annak puszta lehetősége bírt erotikus potenciállal. Bár a maga korában ez is botrányos volt, hiába jelenik meg a hősnő minden második oldalon fedetlen keblekkel és keveredik érzéki kalandokba űrlényekkel, angyalokkal meg robotokkal, kicsapongásai ma aligha zaklatnak fel bárkit. Miközben a bimbódzó softcore szexipar termékei felettébb lankasztó kordokumentumok tudnak lenni – próbáljon csak meg valaki végignézni egy pikáns nudifilmet az érából –, Forest fekete-fehéren is pszichedelikus képregénye épp azzal válhatott maradandóvá, hogy nem elégedett meg a meztelen női test puszta felmutatásával. Az űrutazást az érzéki felszabadulás metaforájaként használó kötetben Barbarella újra meg újra elnyomó rezsimekkel akad össze, amelyekkel rendre meg kell küzdenie a személyes szabadságáért, meg persze a gyönyörhöz való jogáért. Forest amellett, hogy a ponyvakorszak űroperáinak paneljeiből építette fel a cselekményt, amely olyan sebességgel pereg, mintha gyorsítva néznék egy erotomán Flash Gordon-matinét, a bizarr ufók és álla­tokból fabrikált járművek mellett bőséggel merít a klasszikus európai kultúrkincsből is, a görög mitológiától az Alice Csodaországban-ig. Ez a zsúfoltság egyben a Barbarella legfőbb erénye is, lévén annyi ötlet került a hetvenoldalas kiadványba, amennyiből manapság hétkötetes regényfolyamokat írnak.

Fordította: Bayer Antal. Nero Blanco Comix, Budapest, 2017, 76 oldal, 2700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.