Képregény

Jean-Claude Forest: Barbarella

  • - sepi -
  • 2018. február 11.

Könyv

Fél évszázad késéssel a szexuális forradalom megérkezett Magyarországra: nagyjából ennyi idő telt el a kíváncsiság, érzékiség és függetlenség francia nőikonjának eredeti megjelenése és a hiánypótló magyar változat között. Az először 1964-ben kiadott gyűjteményes kötet még a hardcore pornóipar robbanása előtti naiv aranykor terméke, ahol még nem a maga pőreségében ábrázolt aktus, hanem annak puszta lehetősége bírt erotikus potenciállal. Bár a maga korában ez is botrányos volt, hiába jelenik meg a hősnő minden második oldalon fedetlen keblekkel és keveredik érzéki kalandokba űrlényekkel, angyalokkal meg robotokkal, kicsapongásai ma aligha zaklatnak fel bárkit. Miközben a bimbódzó softcore szexipar termékei felettébb lankasztó kordokumentumok tudnak lenni – próbáljon csak meg valaki végignézni egy pikáns nudifilmet az érából –, Forest fekete-fehéren is pszichedelikus képregénye épp azzal válhatott maradandóvá, hogy nem elégedett meg a meztelen női test puszta felmutatásával. Az űrutazást az érzéki felszabadulás metaforájaként használó kötetben Barbarella újra meg újra elnyomó rezsimekkel akad össze, amelyekkel rendre meg kell küzdenie a személyes szabadságáért, meg persze a gyönyörhöz való jogáért. Forest amellett, hogy a ponyvakorszak űroperáinak paneljeiből építette fel a cselekményt, amely olyan sebességgel pereg, mintha gyorsítva néznék egy erotomán Flash Gordon-matinét, a bizarr ufók és álla­tokból fabrikált járművek mellett bőséggel merít a klasszikus európai kultúrkincsből is, a görög mitológiától az Alice Csodaországban-ig. Ez a zsúfoltság egyben a Barbarella legfőbb erénye is, lévén annyi ötlet került a hetvenoldalas kiadványba, amennyiből manapság hétkötetes regényfolyamokat írnak.

Fordította: Bayer Antal. Nero Blanco Comix, Budapest, 2017, 76 oldal, 2700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.