Képregény

Jean-Claude Forest: Barbarella

  • - sepi -
  • 2018. február 11.

Könyv

Fél évszázad késéssel a szexuális forradalom megérkezett Magyarországra: nagyjából ennyi idő telt el a kíváncsiság, érzékiség és függetlenség francia nőikonjának eredeti megjelenése és a hiánypótló magyar változat között. Az először 1964-ben kiadott gyűjteményes kötet még a hardcore pornóipar robbanása előtti naiv aranykor terméke, ahol még nem a maga pőreségében ábrázolt aktus, hanem annak puszta lehetősége bírt erotikus potenciállal. Bár a maga korában ez is botrányos volt, hiába jelenik meg a hősnő minden második oldalon fedetlen keblekkel és keveredik érzéki kalandokba űrlényekkel, angyalokkal meg robotokkal, kicsapongásai ma aligha zaklatnak fel bárkit. Miközben a bimbódzó softcore szexipar termékei felettébb lankasztó kordokumentumok tudnak lenni – próbáljon csak meg valaki végignézni egy pikáns nudifilmet az érából –, Forest fekete-fehéren is pszichedelikus képregénye épp azzal válhatott maradandóvá, hogy nem elégedett meg a meztelen női test puszta felmutatásával. Az űrutazást az érzéki felszabadulás metaforájaként használó kötetben Barbarella újra meg újra elnyomó rezsimekkel akad össze, amelyekkel rendre meg kell küzdenie a személyes szabadságáért, meg persze a gyönyörhöz való jogáért. Forest amellett, hogy a ponyvakorszak űroperáinak paneljeiből építette fel a cselekményt, amely olyan sebességgel pereg, mintha gyorsítva néznék egy erotomán Flash Gordon-matinét, a bizarr ufók és álla­tokból fabrikált járművek mellett bőséggel merít a klasszikus európai kultúrkincsből is, a görög mitológiától az Alice Csodaországban-ig. Ez a zsúfoltság egyben a Barbarella legfőbb erénye is, lévén annyi ötlet került a hetvenoldalas kiadványba, amennyiből manapság hétkötetes regényfolyamokat írnak.

Fordította: Bayer Antal. Nero Blanco Comix, Budapest, 2017, 76 oldal, 2700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.