Könyv

China Miéville: Kraken

  • - sepi -
  • 2014. január 5.

Könyv

Londonnál kevés metropolis hatott megtermékenyítőbben a fantasy műfajára, és miközben Moorcocktól Gaimanig előbb vagy utóbb minden zsánerközeli szerző megírja a maga Temze-parti meséjét, néhányan elszakadni sem tudnak tőle.

Miéville, teremtsen bármilyen bizarr nagyvárosokat, valójában 1998-as feltűnése óta Londonról ír, hol a kifacsart steampunkeposz (Perdido pályaudvar, végállomás), hol a vérbő kalózkaland (Armada) álcájában, a 2010-es Kraken pedig visszatérés a pályaindító King Rat kortárs és mágikus nagyvárosához. A könnyed bűnügyi történetként induló sztori - ismeretlen tettes eltulajdonítja a Természettudományi Múzeum egyik nagyrabecsült tintahal-preparátumát - néhány fejezet után alábukik a zavaros ideológiájú szekták és egyéb érdekszövetségek uralta londoni alvilágba, amit éppen a famulusok sztrájkja és a sokadjára közelgő apokalipszis tart lázban. Bár Miéville folytatja a látszólag inkompatibilis műfajok és témák összegerjesztésén alapuló szövegalkotási stratégiáját, a teológiával és szubkultúra-kutatással megbolondított Kraken mérete ellenére is könnyedebb darab a nyelvfilozófia és űropera randevújára épülő Konzulvárosnál: a regényt átszövő groteszk humor és a pergő párbeszédekből kibontakozó kacskaringós sztori mellett szinte fel sem tűnnek a kultuszok természetéről szóló éleslátó okfejtések. Tucatnyi emlékezetes karakterével és frivol hangvételével a Kraken olvasóbarát kapudrog lehet a new weird irodalomhoz, de fantasybe oltott fekete komédiaként is ott a helye a polcon az Elveszett próféciák és az Amerikai istenek között.

Fordította: Juhász Viktor. Agave, 2013, 656 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.