Könyv

China Miéville: Kraken

  • - sepi -
  • 2014. január 5.

Könyv

Londonnál kevés metropolis hatott megtermékenyítőbben a fantasy műfajára, és miközben Moorcocktól Gaimanig előbb vagy utóbb minden zsánerközeli szerző megírja a maga Temze-parti meséjét, néhányan elszakadni sem tudnak tőle.

Miéville, teremtsen bármilyen bizarr nagyvárosokat, valójában 1998-as feltűnése óta Londonról ír, hol a kifacsart steampunkeposz (Perdido pályaudvar, végállomás), hol a vérbő kalózkaland (Armada) álcájában, a 2010-es Kraken pedig visszatérés a pályaindító King Rat kortárs és mágikus nagyvárosához. A könnyed bűnügyi történetként induló sztori - ismeretlen tettes eltulajdonítja a Természettudományi Múzeum egyik nagyrabecsült tintahal-preparátumát - néhány fejezet után alábukik a zavaros ideológiájú szekták és egyéb érdekszövetségek uralta londoni alvilágba, amit éppen a famulusok sztrájkja és a sokadjára közelgő apokalipszis tart lázban. Bár Miéville folytatja a látszólag inkompatibilis műfajok és témák összegerjesztésén alapuló szövegalkotási stratégiáját, a teológiával és szubkultúra-kutatással megbolondított Kraken mérete ellenére is könnyedebb darab a nyelvfilozófia és űropera randevújára épülő Konzulvárosnál: a regényt átszövő groteszk humor és a pergő párbeszédekből kibontakozó kacskaringós sztori mellett szinte fel sem tűnnek a kultuszok természetéről szóló éleslátó okfejtések. Tucatnyi emlékezetes karakterével és frivol hangvételével a Kraken olvasóbarát kapudrog lehet a new weird irodalomhoz, de fantasybe oltott fekete komédiaként is ott a helye a polcon az Elveszett próféciák és az Amerikai istenek között.

Fordította: Juhász Viktor. Agave, 2013, 656 oldal, 3480 Ft

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.