A nyilvános szereplések elől a mai napig rejtőzködő ausztrál matematikus, fizikus, programozó - aki a kilencvenes évek eleje óta főállású író - a műfaj egyik alaptoposzát bontja le, a szó legszorosabb értelmében az elemi részecskékig. A harmadik évezred végén a különféle poszthumán módokon éldegélő emberiséget egy váratlan katasztrófa kimozdulásra készteti otthonosan belakott fészkéből: a túlélés egyetlen lehetséges módja a kirajzás az univerzum eddig ismeretlen szegletei felé. De az utolsó nagy kalandból Egant egyáltalán nem a kaland érdekli: hősei oldalak tucatjain keresztül értekeznek a féreglyukakról vagy a hatdimenziós tér geometriájáról egy olyan sztoriban, ahol a hit és vallás nem több vírusként terjedő replikátoroknál, és a "főhős" eleve egy mesterségesen létrehozott, digitális tudat.
Az elméleti traktátusok sorozatáig leredukált űrodisszea befogadását megkönnyíti a kötetzáró szószedet, de a Diaszpóra elsősorban akkor válik érdemi olvasmányélménnyé, amikor Egan a steril spekulációkat kiegészíti fantáziájának a szikár tudományosságon túlmutató termékeivel. A kötetindító virtuális fogantatás költői tudatfolyama vagy a tudomány absztrakt világának metaforáiként is működő, érzékletes képalkotással leírt idegen tájak megannyi atomnyi katarzist kínálnak az axiómák és levezetések tömegében. És persze végig ott a titkos megkönynyebbülés, hogy a közeljövőben senki nem vizsgáztat majd, miként is van ez a dolog a Kozuch-elmélettel meg a fibrált nyalábokkal.
Fordította: Huszár András. Ad Astra, 2013, 408 oldal, 3490 Ft
