Egy nagydumás kozák és az élet dolgaiban nála jóval tapasztalatlanabb elbeszélő katonai parancsra egy tucat tojást keresnek a nácik által ostromlott Leningrádban - a másik lehetőségük egy vakrandi a kivégzőosztaggal. A Trónok harca forgatókönyvírójának második regénye az európai groteszk és a lekerekített hollywoodi mesemondás határsávjába illesztett háborús felnövéstörténet (legközelebbi rokona talán az Éjfélre kitisztul Whartontól). Az a típusú sztori, aminek filmverziója később jó esélyekkel indul az Oscar-díjért.
A többszörösen keretezett elbeszélés - a Maus mintájára a háborút megélt nagyapa mesél unokájának, aki lejegyzi a történetet - reflektálttá teszi a regény olykor horrorba (orosz kannibálok és szadista nácik), máskor romantikus kalandfilmbe illő túlzásait: Benioff álmemoárja valójában a populáris kultúrában az orosz fronthoz kapcsolódó toposzokból szerkeszt masszív tablót. Ebből fakadóan a kötetet - főképp az első felét - laza, de változatos epizódfüzér uralja, amit az erőteljes, a kamaszos szentimentalizmust kesernyésen szatirikus szókimondással vegyítő írói nyelv tart egyben. A szex, a költészet és a székrekedés szépségeit taglaló dialógusok következetes békaperspektívája és a heroikus fellángolásokat minduntalan kioltó banalitások megakadályozzák, hogy a történet spielbergiánus giccsbe torkolljék: mintha egy költői vénával megáldott, hormontúltengéses siheder szakértené a háborút, így épp a téma és fogalmazásmód belső feszültségétől válik a Tolvajok tele a közhelyeket meghaladó, autentikus szöveggé.
Fordította: Gy. Horváth László. Fumax, 2014, 280 oldal, 3095 Ft
