Könyv

Scott Westerfeld: Behemót

  • - sepi -
  • 2013. augusztus 25.

Könyv

Szellősen szedett régimódi betűtípus, a kiemelt jeleneteket ábrázoló egész oldalas illusztrációk és tiszteletet parancsoló keménykötés: a Leviatán-trilógia első két kötetének hazai kiadása a Harry Potter-könyvek óta nem látott presztízst csempészett vissza a young adult irodalom piacára.

A tartalom pedig a külcsínnél is imponálóbb: a nálunk a Csúfok sorozattal bemutatkozott amerikai szerző a fiatal közönségnek szánt, ódivatú háborús kalandtörténeteket igazítja a mindent mindennel remixelő korszellemhez, így lesz a brit léghajókból gázokkal felfújt óriásmedúza és a német tankokból böszme lépegető. Westerfeld bámulatos könnyedséggel gyógyítja össze az egyre szétszálazhatatlanabb módon keveredő sci-fi al-alműfajokat (steam-, diesel- és biopunk egyenlő arányú vegyülete a pontos recept) az első világháború alternatív történetével, melynek második tételében a sosemvolt Habsburg-csemete és brit kadétpajtása az egyelőre semleges Isztambulban keresnek új szövetségeseket. A korabeli Oszmán Birodalom fantáziaváltozata kellő mértékű egzotikummal gazdagítja az egyszerű és gördülékeny nyelvezettel és precíz ritmusérzékkel szövögetett cselekményt, amit a szerelmi szál meghökkentő homoerotikus kitérői tesznek egy hajszálnyival csavarosabbá a megszokott ifjúsági románcoknál. A vernei hagyományok áramvonalas update-je kitűnő belépődrog lehet törifóbiás bakfisoknak és a kopott Delfin-könyvektől irtózó sihedereknek. Egy kérdés maradt csak: mikor jönnek már a batár medvéken harcoló oroszok?

Fordította: Kleinheincz Csilla. Ad Astra, 2013, 592 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.