SzSz

„Bunkómen és Gyökér és al­ter­egóik, Jay és Néma Bob maximum kis adagban tűrhetők. Nem érdemelnek saját filmet.” Vagy épp: „Főköcsög fűfejek, gagyi dumákat nyomató gyíkarcok, olyanok, mint két harmadrangú Beavis és Butt-head.”

Az elmúlt évtized egyik lehetetlen küldetése volt a magyar műfaji filmek moziba csempészése. Itt, ahol a vígjátékon kívül szinte minden hazai próbálkozás alacsony nézettségre van ítélve, derekas vállalásnak ígérkezett, ám többé-kevésbé sikerült – még ha a nézők nem is mindig kaptak rá a dologra. A Pesti balhé az akciómozit kívánja meghonosítani, a siker érdekében pedig sorstársaihoz hasonlóan szintén a vígjáték felől közelít – ám sem ilyen, sem olyan minőségében nem képes felnőni a feladathoz.