Minden nap pontosan ugyanúgy telik ugyanis számára – mindezt kezdetben élvezi, aztán kétségbeesik, majd kiutat keres, feszegeti a határait, végül elfogadja a tökéletesen értelmetlen nihilt. Aztán az ellenkező nem képében érkezik a megoldás. The End.
Aztán mindez kezdődik elölről: néha slasherbe (Boldog halálnapot!); máskor tinidrámába (Mielőtt elmegyek); esetenként Tom Cruise-ba (A holnap határa) csomagolva. De mi értelme úgy ismételgetni ugyanazt a napot, hogy abban Bill Murray csak az említés szintjén szerepel?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
