SzSz

Arisztophanész szerint...

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Hét Super Bowl-győzelem, amelyből ötször őt választották MVP-nek, azaz a meccs emberének.

A vidéken élők általában a nagyváros nyüzsgése felé gravitálnának, míg a metropoliszban robotolók a csendes vidéki idillre vágynak – legalábbis a filmekben.

Valahol a szépséges Égei-tengeren járunk, a fejünk felett forrón tüzel a nap, a parton nyugszik a demokrácia bölcsője, a vitorláson pedig apa és két felnőttkorú gyermeke ringatózik.

Unalmas filmnek a közmegegyezés a lassú, parttalan mozikat szokta minősíteni.

„Ne vigyorogj annyit! A vigyorgást ki kell érdemelni!” – pirít rá Russell, a veterán pénzszállító fiatal társára, Travisre.

Plüssállat, kanapé, lámpa, a nagyi lába – a kutyák szinte mindent meghágnak.

Leslie Nielsen drámai színész (hovatovább: totál ismeretlen) volt, mielőtt találkozott a ZAZ-trióval (David Zucker, Jim Abrahams és Jerry Zucker).

Blackpink, Big Bang és persze a BTS – csak három példa a K-popra, azaz a koreai popzenére, amely már réges-rég átkelt Ázsián, hogy az egész világot letarolja.

Húsz éven belül ez már a harmadik próbálkozás, hogy a szuperhőscsapat kalandjaiból épkézláb filmet faragjanak. Hasonló elánnal csak Pókembernek mentek neki Hollywoodban (15 év alatt három verzió) – de az mégiscsak a világ egyik legismertebb maszkos megmentője, míg a Fantasztikus 4-es népszerűség terén valószínűleg a top 10-ben sincs benne.

Napjainkban nehéz kérdés előtt állnak a nemzetközi összeesküvésekben utazó amerikai akció- és kémfilmek: ki legyen a főgonosz?