Tévésorozat

A szitokszavak története

  • SzSz
  • 2021. január 20.

Mikrofilm

Cage – angol szó, eredeti jelentése: ketrec; a szlengben azonban olyan, egykor tehetséges (?), Oscar-díjas és/vagy kultfigurákat illetünk vele, akik B és C filmek hátán olyan messze csúsztak a filmvilág csúcsától, hogy már a Hollywood-feliratot is alig látják. Lásd még: Cuba Gooding Jr.

Mint A szitokszavak történetéből kiderül, a legtöbb csúnya kifejezés ehhez hasonlóan teljesen ártalmatlan szóból vált káromkodássá, az elmúlt évtizedek internetes és mémkultúrája azonban a pussyt, a shitet és a dicket is a vállára vette. Ez történt Nicholas Cage-dzsel is: a mennybemenetele nem volt olyan dicsőséges, mint az isteni Keanué, de ma már snassz a rossz szerepeivel viccelődni – ennek egyik oka az, hogy Cage maga is baromi mémkompatibilis: teljes mértékben magáévá tette a „ciki az új cuki” irányelvet. Itt például öltönyben és szakállal sétál be az áldolgozószobába (figyelem, szintén mémutalás!), hogy manírosan a kamerába káromkodjon, puncit fessen, vagy épp megpróbáljon a dick-joke-okból Nick-joke-okat faragni – és ilyen remek alakítást évek óta nem láthattunk tőle.

A szitokszavak történetének gerincét random fun factek teszik ki, de a kifejezéseket írók, színészek, szótárszerkesztők és nyelvészek is elemzik. A szavak eredete, kulturális háttere, evolúciója néhány vicces kísérlettel és egy rakás popkulturális utalással – a show leginkább egy nagy költségvetésű YouTube-sorozatra hasonlít, amelyet minden irányban lehetett volna még bővíteni, hiszen 40 percben ugyanolyan szórakoztató lenne, mint 20-ban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Miért nem akar tűzszünetet Orbán Ukrajnában?

A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?