Tévésorozat

A szitokszavak története

  • SzSz
  • 2021. január 20.

Mikrofilm

Cage – angol szó, eredeti jelentése: ketrec; a szlengben azonban olyan, egykor tehetséges (?), Oscar-díjas és/vagy kultfigurákat illetünk vele, akik B és C filmek hátán olyan messze csúsztak a filmvilág csúcsától, hogy már a Hollywood-feliratot is alig látják. Lásd még: Cuba Gooding Jr.

Mint A szitokszavak történetéből kiderül, a legtöbb csúnya kifejezés ehhez hasonlóan teljesen ártalmatlan szóból vált káromkodássá, az elmúlt évtizedek internetes és mémkultúrája azonban a pussyt, a shitet és a dicket is a vállára vette. Ez történt Nicholas Cage-dzsel is: a mennybemenetele nem volt olyan dicsőséges, mint az isteni Keanué, de ma már snassz a rossz szerepeivel viccelődni – ennek egyik oka az, hogy Cage maga is baromi mémkompatibilis: teljes mértékben magáévá tette a „ciki az új cuki” irányelvet. Itt például öltönyben és szakállal sétál be az áldolgozószobába (figyelem, szintén mémutalás!), hogy manírosan a kamerába káromkodjon, puncit fessen, vagy épp megpróbáljon a dick-joke-okból Nick-joke-okat faragni – és ilyen remek alakítást évek óta nem láthattunk tőle.

A szitokszavak történetének gerincét random fun factek teszik ki, de a kifejezéseket írók, színészek, szótárszerkesztők és nyelvészek is elemzik. A szavak eredete, kulturális háttere, evolúciója néhány vicces kísérlettel és egy rakás popkulturális utalással – a show leginkább egy nagy költségvetésű YouTube-sorozatra hasonlít, amelyet minden irányban lehetett volna még bővíteni, hiszen 40 percben ugyanolyan szórakoztató lenne, mint 20-ban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.