Az HBO Tiger Woods-dokumentumfilmje esetében a párhuzam több szempontból is adja magát: mindkettő főhőse egy rekordokat döntögető, a sportágát megváltoztató fenomén, a sporton is túlmutató ikon, aki bőrszíne ellenére képes volt a világ leggazdagabb hírességei közé emelkedni. A Jordan-sorozat 8 órát meghaladó játékidejében ennek majd’ minden elemét ki is bontja, ráadásul maga a kosaras a leggyakoribb megszólaló benne – az exkluzivitás ára azonban az volt, hogy teljes kontrollt gyakorolhatott a felhasznált felvételek felett.
A Tiger alig több mint 3 órában próbálja bemutatni főszereplőjét, ám Woods és családtagjai nem nyilatkoznak. Megszólal viszont a volt caddyje („fegyverhordozója”), gyerekkori szerelme, egykori barátja, leghíresebb szeretője. Nem is a mondandójuk az érdekes, hanem az, hogy annak ellenére, hogy Tiger kitörölte őket az életéből, csakis a tisztelet hangján tudnak beszélni róla. Ez a mértéktartás jellemzi magát a filmet is: az eső epizódban megismerhetjük Woods sportolói karrierjét, és az azt inspiráló, illetve arra árnyékot vető apját is. A világ legjobbjának lenni áldozatokkal jár – látszólag ennyi az epizód tanulsága, ám a szexbotrányt bemutató, bulvárban tocsogó második felvonás után a látottak átértelmeződnek. A Tigerben lett volna még potenciál, ám így is érzékletesen beszél arról, hogy milyen ára van a hírnévnek és a perfekcionizmusnak, és mi történik akkor, ha valaki túl közel repül a Naphoz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
