Dokumentumfilm

Tiger

  • SzSz
  • 2021. március 3.

Mikrofilm

Jó pár évnek el kell még telnie, hogy egy sportdokut ne a tavalyi Michael Jordan – Az utolsó bajnokságighoz mérjünk majd.

Az HBO Tiger Woods-dokumentumfilmje esetében a párhuzam több szempontból is adja magát: mindkettő főhőse egy rekordokat döntögető, a sportágát megváltoztató fenomén, a sporton is túlmutató ikon, aki bőrszíne ellenére képes volt a világ leggazdagabb hírességei közé emelkedni. A Jordan-sorozat 8 órát meghaladó játékidejében ennek majd’ minden elemét ki is bontja, ráadásul maga a kosaras a leggyakoribb megszólaló benne – az exkluzivitás ára azonban az volt, hogy teljes kontrollt gyakorolhatott a felhasznált felvételek felett.

A Tiger alig több mint 3 órában próbálja bemutatni főszereplőjét, ám Woods és családtagjai nem nyilatkoznak. Megszólal viszont a volt caddyje („fegyverhordozója”), gyerekkori szerelme, egykori barátja, leghíresebb szeretője. Nem is a mondandójuk az érdekes, hanem az, hogy annak ellenére, hogy Tiger kitörölte őket az életéből, csakis a tisztelet hangján tudnak beszélni róla. Ez a mértéktartás jellemzi magát a filmet is: az eső epizódban megismerhetjük Woods sportolói karrierjét, és az azt inspiráló, illetve arra árnyékot vető apját is. A világ legjobbjának lenni áldozatokkal jár – látszólag ennyi az epizód tanulsága, ám a szexbotrányt bemutató, bulvárban tocsogó második felvonás után a látottak átértelmeződnek. A Tigerben lett volna még potenciál, ám így is érzékletesen beszél arról, hogy milyen ára van a hírnévnek és a perfekcionizmusnak, és mi történik akkor, ha valaki túl közel repül a Naphoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.