Gondos Mária Magdolna

Kertészkedő hangyák, „liftező” ölyvek, virágillat és jégeső 

Vannak távok, amelyeket egyszerűen be kell járni. Mint a Budapest–Balaton és a Moszkva–Petuski. Ébren, álomban vagy egy könyvben, az már szinte mindegy is.

Lehetne akár kettős provokációnak tekinteni, ha egy környezetvédelmi témájú regényben mintegy mellékesen megjelenik, milyen is a jó könyv. 

Változásokkal teli, sajátos pályát ír le – a raptől a színházi szövegeken át a versekig – Závada Péter lírikusi ténykedése a 2012-es első kötete óta. Ezt láthatjuk természetes alakulásnak, de alkotói program szerinti fejlődésnek is. Ám, ha egy költészetnek deklarált célja van, könnyen keveredhet gyanúba.

A fiatal szerző költészete akkora távolságokat jár be a magyar kultúrán belül, hogy azt egy ván­dor­albatrosz szárnyfesztávolságához lehetne hasonlítani.

„És vajon a két életvezetés közül (benne élni a pillanatban és rajta kívül élni) melyik a valóságosabb?” – kérdezi a regény különös narrátora, aki bár közvetlenül, egyes szám első személyben beszél, mégis több mint tisztes távolból.

Valahol a szívószálhisztin túl, és a magukat fához láncoló, vegán aktivistákon innen...

Költészetfordítás tekintetében 2020 kedvezett a múlt századi amerikai líra New York School néven híressé lett költőinek: John Ashbery és Frank O’Hara kötetei szinte egy időben jöttek ki.

Összeférhetetlenség-metafora az Alaszkai-öböl: „Ott találkozik a Csendes-óceán a Jeges-tengerrel. És nem keverednek.”

Frank O’Hara kis kötete John Ashbery Ön­arc­kép konvex tükörben című könyvével egy időben jelent meg, így az olvasók számára egyszerre vált elérhetővé az önironikusan New York Schoolnak nevezett, múlt század közepi alkotói alakulat két költője.

Ezt a könyvet olvasni olyan, mint a whiskyt műjégkockákkal inni.