Visszhang: könyv

Szarka Károly: Az én hibám

  • Gondos Mária Magdolna
  • 2021. augusztus 25.

Visszhang

Vannak távok, amelyeket egyszerűen be kell járni. Mint a Budapest–Balaton és a Moszkva–Petuski. Ébren, álomban vagy egy könyvben, az már szinte mindegy is.

Szarka Károly első regényének hőse nem épp egy kiköpött, jól fésült Vergilius. Két pofára tömi a sütit sörrel, és ha épp egy temetőben fárad el, „leülök pihenni az egyik sírra”, mondja. Ki ne akarna vele tartani? A call center, a maga munkaállomásnak nevezett bugyraival, ahonnan a Fecske nevű főhős-narrátor utóbb munkanélkülivé szabadul, végül is nem a pokol. A pokol az ismétlődés. E munkahely infantilizáló, kiszámítható világa. Fecskét is csak a humor menti ki az unalomból. Meg talán a nők: Madléna, Üdvöske, Jusztina. Épkézláb szerelmi történetek helyett azonban ők is inkább Fecske bizonytalan kötődési mintázatait domborítják ki.

A call center monotonitása, a (már-már Jerofejevet vagy Bukowskit is megszégyenítő) piamennyiség és az állandóan felidézett álmok együtt mégsem nyomasztó, hanem lebegő, indie filmes hangulatú regényt eredményeznek. Hipszteres, drámai cselekmény nélküli, de nem művészregényt, amelyben előkelő merítést kapunk a magyar popzenéből, a Tankcsapdától a Ricsárdgírig.

Talán az Üdvöske nevű kolléga az, akinek szemén keresztül Fecske, egy fél oldal erejéig mindenestül szimpatikussá válik, de belőle sem lesz egy Beatrice. Hősünk így is eljut végül a legfontosabb önismereti felismeréshez: hogy igen­is vannak távlatok. Ne olvassa el a könyvet, aki nem volt még profi önsajnáló vagy nem érti a tréfát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.