Könyv

Zsilipelt sodródás

Závada Péter: Gondoskodás

  • Gondos Mária Magdolna
  • 2021. július 7.

Kritika

Változásokkal teli, sajátos pályát ír le – a raptől a színházi szövegeken át a versekig – Závada Péter lírikusi ténykedése a 2012-es első kötete óta. Ezt láthatjuk természetes alakulásnak, de alkotói program szerinti fejlődésnek is. Ám, ha egy költészetnek deklarált célja van, könnyen keveredhet gyanúba.

A Gondoskodás sem egyvonalú, belső perspektívái, bőséggel kijelölt irányai vannak. Egyik legszembetűnőbb vonása a művészettörténeti és az egzisztencialista, hermeneutikai hagyomány, azaz a létre vonatkozó múlt századi bölcseleti gondolkodás reciklálása, aminek célja nem valamiféle számvetés, inkább az észlelhető kulturális folyamatok megértésének igénye hívja elő.

A költői dikció (ahogy korábban is) a monológ irányába mutat, de nem a Szijj Ferenc-féle (s Borbély Szilárd nevezte) „aszketikus monológ” hagyományára támaszkodik. A Závada-féle monologikusság nem követi szigorúan sem a verstárgyak analízis általi megtisztítását, sem azt a romantizáló beszédmódot, amelyik a személyesség megformálását tűzi maga elé. Így e kis kötet egy radikálisan saját beszédmód kidolgozásának igényét jelzi. Mintha egy-két kézjeggyel próbálna egységessé válni. Nyelvileg bőséges játékát látjuk a kortárs költők számára olykor ijesztő minőségeknek, mint pl. a fennköltség, a groteszk. Aztán van, amire (még) nincs is szavam: „Nászutas vidrák sodródnak / egy ismeretlen nyelv zsilipjei felé.” (Állatregény)

A Gondoskodásban a vers leginkább a beszélői önmérsékletnek a játéktere. Zsilipelt sodródás. A versek fölött mintha ott lebegne egy kedves, nem fenyegető „vigyázz a szádra!”, valamiféle restrikció, amitől szikárabb lesz a nyelv maga is, de mégsem vész ki belőle az életöröm, s úgy viszonyul a szövegekhez, mint a kötethez a védőborítója. Nem fedi le teljesen, rajta van a szerző neve, a könyv címe is. A külső védőborító fekete eleganciájával jelzi az egész kötetet jellemző kifinomultságot, mely nem fed mindent, ami „alatta” van. Ez a gyönyörű, beszédes borító kapcsolatba hozható a koronavírus-járvány áldozatai miatt érzett közösségi gyásszal, illetve ráirányíthatja a figyelmet arra, amit a szociológia csak láthatatlan munkának, a jellemzően nők végezte, és alul- vagy ki nem fizetett munkák egyikeként nevez gondoskodásnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.