Könyv

Fogadás a fákra

Richard Powers: Égig érő történet

  • Gondos Mária Magdolna
  • 2021.08.04 21:00

Kritika

Lehetne akár kettős provokációnak tekinteni, ha egy környezetvédelmi témájú regényben mintegy mellékesen megjelenik, milyen is a jó könyv. 

Patricia Westerford, az egyik főszereplő saját könyvén dolgozva mondja: „Meg kellene nyernie ezt a képtelen hármasbefutó-fogadást: hogy [könyve] egyszerre legyen reményteli, hasznos és igaz.” Nézzük, hogyan nyeri meg Powers ezt a fogadást, majd egy korábbi kortárs amerikai regényt segítségül híva kérdezzük meg, nem veszít-e el közben egy másikat?

Az Égig érő történet a fehérmágiájával képes elérni, hogy soha többé ne nézzünk úgy a fákra, mint azelőtt. Powers nyelvi utakat keresett az erdőkhöz, hogy olyan világosan lássuk a fák hasznát, mint a Ligetvédők, felfedezhessük a szépségüket, mint Nádas Péter vadkörtefáját nézve a Saját halálban (2004), és olyan tisztán halljuk őket, mint a mókusoknak beszélő hemlokot, egy kitelepítés történetének utolsó narrátorát Selyem Zsuzsa Moszkvában esik című regényében (2016).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk