Könyv

Turbuly Lilla: Az Alaszkai-öböl

  • Gondos Mária Magdolna
  • 2021. február 24.

Sorköz

Összeférhetetlenség-metafora az Alaszkai-öböl: „Ott találkozik a Csendes-óceán a Jeges-tengerrel. És nem keverednek.”

E képpel próbál segíteni egy idős úr a szakítását épp papírcsónak-szertartással földolgozó lánynak a Petőfi hídnál. Turbuly Lilla novella- és tárcakötete mintha bemutatna minket egymásnak: vidéket és Budapestet, konyhai és színházi művészeket, egyedülállókat és családosokat, válókat és 70 éve házasokat, különböző hobbik, hivatások és munkaköri gondok viselőit. Szükség is van erre: a 4 ciklusba rendezett 28 történet szereplői a társas egyedüllét, az elidegenedés, a meghasonlás változatait nem önhibájukból élik meg.

A Budapest-regények hangulatát és a klasszikus falupoétikákat idéző könnyed olvasmány a legnehezebb témák súlyát sem vitatja el. Hogyan kellene megöregedni? Hát egy haldoklót elkísérni? Vagy épp szépen szóvá tenni, mit gondolunk a szomszéd frizurájáról, aki állandó zongorázásával már kikészített? A kötet az ezredfordulós Magyarországon játszódik, és bár sokszor első pillantásra lényegtelennek tűnő, periferikus területekre visz, a felkavaró történetekben mégis közös pontokra találhatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.