E képpel próbál segíteni egy idős úr a szakítását épp papírcsónak-szertartással földolgozó lánynak a Petőfi hídnál. Turbuly Lilla novella- és tárcakötete mintha bemutatna minket egymásnak: vidéket és Budapestet, konyhai és színházi művészeket, egyedülállókat és családosokat, válókat és 70 éve házasokat, különböző hobbik, hivatások és munkaköri gondok viselőit. Szükség is van erre: a 4 ciklusba rendezett 28 történet szereplői a társas egyedüllét, az elidegenedés, a meghasonlás változatait nem önhibájukból élik meg.
A Budapest-regények hangulatát és a klasszikus falupoétikákat idéző könnyed olvasmány a legnehezebb témák súlyát sem vitatja el. Hogyan kellene megöregedni? Hát egy haldoklót elkísérni? Vagy épp szépen szóvá tenni, mit gondolunk a szomszéd frizurájáról, aki állandó zongorázásával már kikészített? A kötet az ezredfordulós Magyarországon játszódik, és bár sokszor első pillantásra lényegtelennek tűnő, periferikus területekre visz, a felkavaró történetekben mégis közös pontokra találhatunk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
