Könyv

Pár szó a várt napsütésről

John Ashbery: Önarckép konvex tükörben

  • Gondos Mária Magdolna
  • 2021. március 3.

Sorköz

Költészetfordítás tekintetében 2020 kedvezett a múlt századi amerikai líra New York School néven híressé lett költőinek: John Ashbery és Frank O’Hara kötetei szinte egy időben jöttek ki.

Az Önarckép konvex tükörben 1975-ös megjelenésekor élénk vitákat váltott ki az olvasók (akik kézzel-lábbal érteni, élvezni akarták volna a bonyolult fűzésű verseket) és a költészet hivatásosai között (akik viszont felgyűrt ingujjal próbálták mindenkinek megtanítani, hogy hogyan lehet ezt élvezni). Ekkor O’Hara már kilenc éve halott volt, a kulturális emlékezetben pedig a második világháború és az 1968-as kulturális forradalmak hatásainak feldolgozása zajlott. És ekkor ért véget a vietnami háború.

Ashbery verseiben háborúkról, forradalmakról látszólag szó sincs. Versei elcsitítják, visszafogottabban, nyugodtabban nézik, tompítják az ütközéseket, érett, kedves humorrá, másutt mesélős, szeretetteli zúgolódássá finomítják a tudat küszöbén mozgó tényeket. Alkotói izolációban teremtett különös békéjét az amerikai irodalmi zsűrik rögtön három díjjal (Pulitzer, National Book Award, National Book Critics Circle Award) jutalmazták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.