Könyv

Pár szó a várt napsütésről

John Ashbery: Önarckép konvex tükörben

  • Gondos Mária Magdolna
  • 2021. március 3.

Sorköz

Költészetfordítás tekintetében 2020 kedvezett a múlt századi amerikai líra New York School néven híressé lett költőinek: John Ashbery és Frank O’Hara kötetei szinte egy időben jöttek ki.

Az Önarckép konvex tükörben 1975-ös megjelenésekor élénk vitákat váltott ki az olvasók (akik kézzel-lábbal érteni, élvezni akarták volna a bonyolult fűzésű verseket) és a költészet hivatásosai között (akik viszont felgyűrt ingujjal próbálták mindenkinek megtanítani, hogy hogyan lehet ezt élvezni). Ekkor O’Hara már kilenc éve halott volt, a kulturális emlékezetben pedig a második világháború és az 1968-as kulturális forradalmak hatásainak feldolgozása zajlott. És ekkor ért véget a vietnami háború.

Ashbery verseiben háborúkról, forradalmakról látszólag szó sincs. Versei elcsitítják, visszafogottabban, nyugodtabban nézik, tompítják az ütközéseket, érett, kedves humorrá, másutt mesélős, szeretetteli zúgolódássá finomítják a tudat küszöbén mozgó tényeket. Alkotói izolációban teremtett különös békéjét az amerikai irodalmi zsűrik rögtön három díjjal (Pulitzer, National Book Award, National Book Critics Circle Award) jutalmazták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.