Gazdasági újságíró, dolgozott a legtöbb beszántott lapnál, például a Népszabadság, Magyar Hírlap, Napi Gazdaság. A kamatlábat és a verslábat is hajlandó megmosni.
Mit tehet a sajtó azok után, hogy a bizonyító erejű felvételek immár nem bizonyító erejűek? Ha nem lehet hinni egy hangfelvételnek, mert lehet, hogy a mesterséges intelligencia módosította, akkor hogyan leplezhet le a sajtó egy hazugságot?
Nehéz lenne annyira álságos és káros kormányzati ötletet találni, mint az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások átmeneti feltörhetősége. Puszta bábjáték ez, kár, hogy aki elhiszi, az fog leginkább rosszul járni.
Az elmúlt három-négy évben ugrásszerűen megnőtt az ázsiai, vagyis a kínai és a vietnami vezetésű, tulajdonú vegyesboltok száma a városban. Mit mutat ez az ugrás? És számít valamit, ha kínai vagy vietnami?
Tökéletesen megmutatkozik a magyar társadalom szerkezete egy olyan pitiáner ügyben is, mint a betétdíjas palackok visszaváltása.
Budapesten több ezer százévesnél régebbi ház, s bennük vagy százezer lakás van. Mit lehet kezdeni ezekkel az épületekkel? Milyen felelősségük van a társasházaknak, tulajdonosoknak és a jogalkotásnak?
Eddig nem tapasztalt mértékben szakadhat szét a társadalom Magyarországon: miközben a bérnövekedés legfeljebb a hosszú távú inflációt képes legyűrni, a szupergazdagok vagyona végtelennek tűnő száguldásba kezd.
Össznépi program lett üres flakonokkal telepakolt szatyrokkal sorban állni a REpont automaták előtt, ezzel együtt pedig megjelent a visszaváltásra épülő biznisz is. Az utcai kukák feltúrása helyett az igazán élelmes vállalkozók a társasházi hulladékgyűjtőkben válogatnak.
A korreláció nem teljes, de ha valaki biztosra akar menni a bérnövekedését illetően, inkább olyan szektorokat keressen magának, ahol a férfi alkalmazottak aránya magasabb. De bányász azért ne legyen.
