Megéri ma csomagolásmentes boltot működtetni?

Gazdaság

Sok csomagolásmentes bolt húzta le a rolót az elmúlt pár évben. Talán elment a kedve az embereknek attól, hogy környezettudatosan éljenek, nem akarnak már erre plusz pénzt költeni? Részben így van, ám olyan üzlet is akad, amely az egyik legjobb nyári forgalmat az idén érte el. Az azért biztos, hogy nem ez a legkönnyebb biznisz.

Néhány hete jelentette be az egyik budai csomagolásmentes bolt a saját közösségi médiás oldalán, hogy végleg lehúzza a rolót. Négy és félévnyi munka és próbálkozás után a Lemérem az év végéig még biztosan nyitva lesz, utána azonban bezár. Az idén nyárra már nem kértek területfoglalási engedélyt a bolt előtti placcra sem.

Ez a nyár ugyan az üzlet számára valamivel rosszabb volt, mint a korábbiak, de nem a semmiből jött a döntés. A nyarak rendszerint amúgy is nehezek, ilyenkor kiürül a város, sokkal kisebb a forgalom, a 2022-es jó nyár után pedig rosszabb lett a 2023-as, és még rosszabb a 2024-es. Voltak ugyan felívelések, de a korábbi csúcsokat már nem sikerült elérni, így a felhalmozott mínuszt már nem lehetett ebből pótolni.

Az okok

„Jó ütemérzékkel a covid közepén, 2021 tavaszán nyitottunk, ami végül is nem volt rossz döntés, mert hamar felpörgött a piac”, mondta a Magyar Narancsnak Kalo-Szabó Anna, aki a férjével, Márkkal és egy részmunkaidős alkalmazottal vitte a boltot. A covid kiszámíthatóbb volt, mint bármi, ami utána következett, de több tényező is közrejátszott abban, hogy végül nem érte meg tovább csinálni. „Nagyjából egy éve kezdtem el azon gondolkodni, hogy van-e értelme ennek, idáig tartott, mire döntöttünk” – mondja Anna.

 
A Lemérem csomagolásmentes bolt
Fotó: Sióréti Gábor

A lakosságnak egy szűkebb részét érdekli a környezettudatosság, vagyis a csomagolásmentes boltok piaca mindenképpen szűkebb, mint a szimpla élelmiszerkereskedelemé. Ez a réteg szerencsére nem annyira árérzékeny, megteheti, hogy adott esetben többet költsön bizonyos termékekre. Így kenyérre, tojásra, lisztre vagy ecetre, magvakra, fűszerekre. Ugyanakkor ez sem tart ki a végletekig, márpedig a 2023-24-es inflációs sokk hatása, a gazdaság stagnáló állapota, a mind költségesebb megélhetés hatást gyakorolt a költési szokásokra. Ha valamin spórolni kell, akkor könnyebb a 160 forintos tojásról vagy az 500 forintos lisztről lemondani, és ez meg is látszott a forgalmon.

Ez persze önmagában még nem lett volna ok a bezárásra, hiszen a brutális infláció átmeneti volt. Azonban a csomagolásmentes boltokat ugyanúgy sújtotta az árrésstop, a sokszorosára emelkedett rezsiköltség. Vagyis az egyik oldalon szűkültek a lehetőségek, a másikon viszont emelkedett a költség. Anna után a cég befizette ugyan a járulékokat, a fizetését azonban már nem tudta kivenni, ha úgy tetszik, a vállalkozás tartozott neki majdnem egy évnyi bérrel. Ezt így persze nem számolja el az ember, de hosszú távon nem lehet egy vállalkozást úgy működtetni, hogy abból nem lehet a megélhetést finanszírozni. Márk azt mondja, egy kicsit ironikus, hogy az ő tanári fizetése jelentette a menedéket. Az utolsó csepp talán az volt, hogy egy metrómegállónyira egy másik bolt is nyitott, és azonnal érezhető lett a forgalom csökkenése. „Bár ez egy nagy kerület, ezek szerint mégsem bírt el két egymás közelében lévő hasonló üzletet” – mondta Anna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.