Orbán-Magyar: Kötcsén indult be a kampány

Belpol

A kötcsei piknik sokszereplős lett az idén: a Fidesz mellett a Tisza is szervezett egy kisebb eseményt. De vajon melyikük volt a meggyőzőbb: a Balatonőszöd vége táblától gyalogló Magyar Péter vagy a különgéppel repkedő, oroszlános képet mutogató Orbán Viktor?

A Somogy megyei Kötcsén indította be a kampányt a Fidesz és a Tisza – már ha egyáltalán van értelme annak, hogy valahova mindenképp leszúrjuk a nulladik napot jelző karót. A magyar sajtó mindent megtett annak érdekében, hogy ez a nap legyen az a nap, hiszen már azt is percről percrézte nagyjából minden nagy portál, hogy Orbán Viktor ingének hányadik gombja van kibontva, és mikor kanyarodott be a kavicsoktól megtisztított utcába a miniszterelnök autója.

Odaút

Lehetne hosszan idézgetni az elhangzott beszédeket és az elhangzott baromságokat, de valójában ez teljesen értelmetlen lenne, a kelleténél így is nagyobb jelentőséget kapott a Fidesz házirendezvénye. Érdemes ehelyett egy kicsit messzebbről kezdeni a történetmesélést, hogy a nap két főszereplőjét megfelelő keretbe helyezzük. Magyar Péter nyári országjárását úgy szervezte, hogy épp a környékre érjen szeptember első hétvégéjére, és vasárnap reggel a szomszédos Balatonőszödről – a Balatonőszöd vége táblától – elsétált Kötcséig. Adnék rögtön grátisz egy marketingötletet: március 15-e környékén érdemes lenne egy szelfit lőni a Felcsút vége táblánál is, hogy kerek legyen a történet. Szívesen.

Ennél sokkal izgisebb, valójában egészen jellemző volt Orbán Viktor érkezése. A miniszterelnök Dublinban tekintette meg a nemzeti tizenegy vb-selejtező mérkőzését, és hogy frissen mosottan meg tudjon érkezni Kötcsére, különgéppel repült haza. A különgép Csányi Sándor OTP és MLSZ elnök gépe, ő invitálta meg szurkolótársát egy gyors repülésre – hogy ez mennyire etikus, hogy ki hiszi el, hogy Csányi most is, ahogy eddig mindig, kiszámlázta az utazás árát, nem részletezném.

Orbán Viktor simán visszautasíthatta volna udvariasan az invitálást, mert mégis hogy nézne már ki, hazajöhetett volna Ryanairrel is vagy Air Lingusszal, mindkettő kábé reggel nyolckor indult és fél tizenkettőkor landolt Ferihegyen, ha kiment volna érte a kisbusz, simán leért volna Kötcsére kettő előtt. De ezek szerint Orbán Viktornak csak egyszer-kétszer volt fontos menetrend szerinti járattal utazni és bohóckodni a sok suttyó között, véget ért a móka mára, zárul Viki mókatára. Ennyit arról, hogy jó lenne, ha a NER visszavenne a luxizásból. Vegyetek vissza ti, szevasztok.

Magyar Péter

Megérkeztek tehát a főszereplők. Magyar Péter dél körül tartott beszédet, ügyesen ülve fel a kiskakasos kiszólásra – Orbán Viktor majd később még néhány kobzos, például Menczer Tamás kiskakasnak nevezte – kezében egy kakassal lépett színpadra. Nem volt túl szerencsés ez a fideszes gúnyolódás, hiszen sokkal hamarabb ugrik be a török szultán és a gyémánt félkrajcár minden magyar szavazókorúnak, mint a semmirekellő, szemétdombján kapirgáló Kukori, és ráérzett erre Magyar is.

Hogy mire érzett még rá jó ütemérzékkel, egyelőre nem egyértelmű, mindenesetre újabb két arcot mutatott be, akik segítik a Tisza munkáját. Forsthoffer Ágnest és Kármán Andrást. Előbbi a párt alelnöke és a turizmusért felel majd a csapaton belül, utóbbi pedig a gazdasági szakértő lesz a Tiszában. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője teljes fogalmatlanságáról tett tanúbizonyságot akkor, amikor Facebook-posztban fikázta Kármánt azért, mert rövid ideig tartó államtitkárkodás után egy nemzetközi bank vezetője lett. Szerinte ezek szerint a pénzügyi szférában elért vitathatatlan karrier cinkes, lelke rajta, bezzeg ő mi mindent fel tud mutatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.