Korrigált a KSH a szegénységi adatokon, súlyos megállapításokat lehet levonni belőlük

Belpol

A családbarát kormány regnálása idején nem csökkent a relatív szegénységben élők aránya, cserébe a fiatalok és az idősek helyzete romlott. Ezt most már a KSH is igazolja.

Korrigálta a KSH a szegénységi statisztikai adatokat – ezek voltak azok a számok, amelyekről kiderült, hogy módszertani hiba miatt a valóságosnál kedvezőbb képet mutattak. A számítási hiba folytán az úgynevezett szegénységi küszöb fölött feltorlódtak az adatok, vagyis fura módon nagyon sokan lettek azok, akik éppen nem minősülnek szegénynek.

Szakértők több tanulmányban is kimutatták a hibát, és módszertani magyarázatot is adtak a furcsaságokra – nem arról van szó, hogy átírták a statisztikusok a számokat, hanem arról, hogy vélhetően korrekciós hibák maradtak a rendszerben. A KSH most átfésülte az adatokat és a számításokat, és korrigálta a hibákat – ez egyébként eleve feladata a statisztikai hivataloknak. A KSH azt mondta, egyébként is elvégezték volna a korrekciót, szóval nem a megjelent cikkek és a felvetett kérdések miatt dolgozták át az adatokat. A közzétett, frissített számok már megvannak tehát, azon pedig talán már felesleges rugózni, hogy mennyiben hatottak a korrigálásra a cikkek és tanulmányok.

Azt eddig is lehetett tudni, hogy, hogy a KSH valóban korrigálja utólag a számításokat; ezt például a Covid alatt is lehetett tapasztalni a halálozási adatoknál, de a GDP vagy az inflációs adatokat is indokolt lehet felülvizsgálni. A módosított adatok mindig zölddel szerepelnek a korábbiakat felülírva, így a régi számok már nem érhetők el. A Narancs azonban megszerezte a régi adatokat is, így össze lehet vetni, hogy a KSH pontosan hol és mennyit volt kénytelen javítani a számokon.

A korrigált adatok szerint 2018 és 2021 között a teljes lakosságra vetítve nem 12,3-12,7 volt a relatív jövedelmi szegénység, hanem 14-13,5 százalék. A 2022-23-as adatok nem módosultak ilyen mértékben, ezek 13,8-14,3 százalékot mutatnak. Mindez elsőre nem tűnik óriási korrekciónak, és a KSH hangsúlyozta is, hogy nem voltak itt azért drámai eltérések.

Ám ha a hosszú távú, azaz húszéves adatokat nézzük, az látszik, hogy a kormányzati kampányszövegekkel ellentétben, amelyek szerint Magyarországon a kormány felszámolta a szegénységet, semmi ilyen nem történt. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.

Tekintetén az érzelmei

Precíznek, együttműködőnek tartják azok, akik kedvelik; akik kevésbé kedvelik, azt mondják, az általa ígért fejlesztések elmaradtak, így nem csoda, hogy a szent­endrei választókerület határait át kellett rajzolni azért, hogy Vitályos Eszternek nagyobb esélye legyen 2026-ban egyéni jelöltként nyerni. Az olykor indulatos kormányszóvivő alulról küzdötte fel magát a pártban mostani pozíciójáig.