Aljas, de választási szempontból hasznos húzás lehet, hogy a Fidesz a személyi jövedelemadó (szja) kérdését a rá jellemző módon hozta be a kampány nyitányában. Eddig ugyanis a kormánypártnak nem sikerült megtalálnia azt a témát, amelynek révén diktálni tudja a tempót. A jövedelemadóval más lehet a helyzet. Mindez azért tragikus, mert miközben az adórendszer szakmai szempontból igencsak problémás és mindenképp változtatásra érett, politikai öngyilkossággal érhet fel hozzányúlni.
Ennek ismeretében a Tisza igencsak óvatosan kezeli a jövedelemadózást, a Fidesz pedig a korábban már megszokott riogatással igyekszik kizárni annak a lehetőségét, hogy normális és értelmes vita alakulhasson ki a témában. Ez az eljárás jól megy a Fidesznek – még ma is élénken él mindenkiben, ahogyan a szocialista Lendvai Ildikó, mintha hülyékhez beszélne, szótagolva mondja, hogy Orbán Viktor is megértse, nem lesz gáz-ár-e-me-lés. Az előzményekre viszont kevesebben emlékeznek: az akkori kampányban a Fidesz egyszer csak ezerrel kezdte nyomatni, hogy az MSZP gázáremelésre készül, és ezzel kizárt minden racionális megközelítést. A módszer ezúttal is hasonló, és a Fidesz most elérte, hogy a Tisza ugyancsak szótagolja: nem lesz adóemelés. Holott kellene, hogy legyen.
Az egykulcsos adó valódi hatása
A Fidesz 2010-es hatalomra lépése után gyorsan szétütötte a szocialista kormányok progresszív jövedelemadó-rendszerét. Ez két dolgot jelentett: egyrészt a 2012-es adóévtől eltörölték a magasabb jövedelmeket jobban adóztató magasabb kulcsot, valamint megszüntették az adójóváírás intézményét. Kezdjük az egyszerűbb előbbivel.
A jövedelemadó felső kulcsa, ami elvben a nagyon gazdagok adóztatását célozná, 2008-ig 36 százalék volt, a sávhatárt pedig az átlagbér környékén húzták meg. Így a KSH által mért átlagbér is már a felső kulcs szerint adózott – és mert az adóbevallásokból kiszámított átlagbér még békanyálon alatta volt, a hajdani kormány szeretett arra hivatkozni, hogy no lám, nem adózik az átlagbér a felső kulcsban. Ja, tényleg nem.
A Bajnai-kormány 2009-ben és 2010-ben ezen úgy próbált változtatni, hogy a felső sávot valóban kitolták arra a szintre, ami az átlagember számára már elérhetetlen volt, és a felső adókulcsot is levitték 32 százalékra – de ezt sajnálatos módon sikerült az úgynevezett szuperbruttóval is összekombinálni. A szuperbruttó a munkáltatói járulékokkal együtt számított adóalap, ami értelemszerűen magasabb, mint az addig használatos sima bruttó: ennek az lett a következménye, hogy bajosan lehetett eligazodni azon, hogy a nettó fizetésed a sáveltolás és az adókulcscsökkentés után emelkedett-e vagy nőtt. De a rendszer nem is tudta kifutni magát, hiszen 2011-ben a Fidesz két lépésben bevezette az egykulcsos adót. Két évig meghagyta a szuperbruttós számítást, majd 2013-tól visszatért a sima bruttós számításhoz – ez van ma is, azzal a különbséggel, hogy a kezdeti 16-ról 15 százalékra csökkent a jövedelemadó kulcsa.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
