Meghalt egy futó egy versenyen – elkerülhetők-e az ilyen esetek?

Eltűnt egy futó egy múlt hétvégi terepfutóversenyen, az utána kutató csapatok már csak a holttestét találták meg. Mit lehet tudni, mi a tanulság, és elkerülhetők-e az ilyen tragédiák? 

Megrázta a futóközösséget a hír, hogy augusztus 13-án meghalt egy futó, Spitzmüller Zsolt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Cserépfalun a Cserépi Trapp nevű terepfutóversenyen. A futó a harmadik helyen állt a 11,6 kilométeres versenyen, nem is volt sok hátra, vagy hatszáz méter, de már nem ért célba. Eltűnt. Már a rendezvény közben elkezdték keresni, de csak másnap találtak rá, holtan.

Az eset után élénk vita bontakozott ki arról, ki miért nem találta, és végül ki hogyan találta meg a versenyzőt. Két kutyás kereső csapat és a rendőrség is kutatott utána, mégis egy nap kellett ahhoz, hogy rátaláljanak. Ezek a belterjes viták csak azt nem mutatják meg, ki volt Spitzmüller Zsolt, és mi történhet egy futóval edzés vagy verseny közben.

Keresés

„Amikor beért a célba a barátja, kérdezte tőlünk, hogy benn van-e már Zsolt, aki jó ideig előtte haladt” – mondta a Narancs.hu-nak Molnár Norbert, a Cserépi Trapp egyik szervezője. – „Megnéztem az időmérőt, láttam, hogy még nem csippantotta le a chipjét. Azt gondoltuk, ha megállt, majd besétál. A társa később is érdeklődött, ezért elindultunk keresni. Az utolsó frissítőpontról tudtuk biztosan, hogy ott járt, ivott három pohár folyadékot, és megtöltötte a kulacsát, amely kétdecis.”

A barátja mögötte futott, Zsolt azonban gyorsabb tempóban haladt. A verseny előtti héten csütörtökön bejárták a verseny útvonalát, tudták, hol, milyen emelkedők vannak, kiszámolhatta, hol milyen tempóval haladhat. Gyorsulhatott tényleg, hiszen gyakorlott futó, de a barátja számára mégis irracionálisnak tűnt, hogy ilyen gyorsan menne. Hiszen egy ötszáz méteres, jól belátható szakasz következett, és ott arra számított, hogy látni fogja maga előtt, de nem látta. Az is furcsa volt, hogy más sem látta a frissítőpont után. Ha a pályán lett volna rosszul és sétára vált, ötven további versenyző ment volna el mellette.

„Ezért a legutolsó frissítőpontnál kezdtük keresni. Körbejártuk a pályát párszor, elmentünk a szőlősbe, megnéztük a bokrokat. Baloldalt, egy meredek, szakadékos, sűrű erdővel, aljnövényzettel benőtt hegyoldalt is átnéztünk csatárláncban, hátha ott van, megnéztük a nyiladékokat. Estére egy rendőrtiszt vezetésével folytattuk a keresést, több emberrel, a katasztrófavédelem segítségével, ismerősökkel, futókkal, speciális mentőkkel, kutyás keresőkkel.

Én a párjával mentem egy ideig, a srác mobilja hol nála volt, hol nálam. Az autóból is kinyújtottuk, mert olyan sportórát viselt, amely közel érve rákapcsolódik a mobilra. Arra számítottunk, ha a közelébe érünk, rácsatlakozik. Hajnali fél egy körül derült ki, hogy van róla egy térfigyelőkamera-felvétel, amelyen látszik, a faluban kanyarodott le a pályáról, érthetetlen módon, mert végig szalaggal jelöltük az útvonalat, és ott nem volt olyan jelzés, hogy el kellene fordulni. Közben viszont a mozgása összeszedettnek látszott, stabil tempós iramfutás, megtörölte a homlokát, de hát meleg volt. Nem tudjuk, miért ment tovább arra, aztán a szántáson is. Tudhatta, hogy a pálya nem arra vezet.”

Zsoltot végül olyan helyen találták meg, ahol légvonalban nem volt ugyan távol a versenyközponttól, de onnan helyismeret nélkül nem vághatott át oda. Nagyon sokat kanyaroghatott.

A szervezők nem értik, mi történhetett vele. Arról, hogy mi okozta a halálát, nem kaptak információt,

nem tudták még feldolgozni az esetet.

A Narancs.hu a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőrfőkapitányságtól azt a tájékoztatást kapta, hogy rendkívüli haláleset ügyében hivatalból megindították a nyomozást. Egyelőre nem mondhatnak annál többet, mint hogy az idegenkezűséget kizárták. Nem tudni, mi történhetett, miért tért le a pályáról, és miért nem fordult vissza.

A futókat ért halálesetek egy része az edzetlenségből fakad, tipikusan abból, hogy egy testet rendkívüli megterhelő versenyt, mondjuk egy maratont nem kellő felkészültség mellett próbál valaki teljesíteni. A szív nem bírja a terhelést. Ez jellemzően városi maratonokra jellemző inkább, idősebb futóknál. Szintén előfordulhat, hogy valamilyen veleszületett, tünetet soha nem produkált elváltozás végzetes szívmegállást okoz a verseny alatt. Ilyenre volt példa a tájfutók körében, nagy rutinnal bíró, edzett futó esett össze a céltól nem messze, nem volt még 45 éves. Erre nem lehet felkészülni, a gyerek után szaladva ugyanúgy bekövetkezhet. A közhiedelemmel ellentétben a hobbifutás nem jelent egészségügyi kockázatot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.