Meghalt egy futó egy versenyen – elkerülhetők-e az ilyen esetek?

Eltűnt egy futó egy múlt hétvégi terepfutóversenyen, az utána kutató csapatok már csak a holttestét találták meg. Mit lehet tudni, mi a tanulság, és elkerülhetők-e az ilyen tragédiák? 

Megrázta a futóközösséget a hír, hogy augusztus 13-án meghalt egy futó, Spitzmüller Zsolt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Cserépfalun a Cserépi Trapp nevű terepfutóversenyen. A futó a harmadik helyen állt a 11,6 kilométeres versenyen, nem is volt sok hátra, vagy hatszáz méter, de már nem ért célba. Eltűnt. Már a rendezvény közben elkezdték keresni, de csak másnap találtak rá, holtan.

Az eset után élénk vita bontakozott ki arról, ki miért nem találta, és végül ki hogyan találta meg a versenyzőt. Két kutyás kereső csapat és a rendőrség is kutatott utána, mégis egy nap kellett ahhoz, hogy rátaláljanak. Ezek a belterjes viták csak azt nem mutatják meg, ki volt Spitzmüller Zsolt, és mi történhet egy futóval edzés vagy verseny közben.

Keresés

„Amikor beért a célba a barátja, kérdezte tőlünk, hogy benn van-e már Zsolt, aki jó ideig előtte haladt” – mondta a Narancs.hu-nak Molnár Norbert, a Cserépi Trapp egyik szervezője. – „Megnéztem az időmérőt, láttam, hogy még nem csippantotta le a chipjét. Azt gondoltuk, ha megállt, majd besétál. A társa később is érdeklődött, ezért elindultunk keresni. Az utolsó frissítőpontról tudtuk biztosan, hogy ott járt, ivott három pohár folyadékot, és megtöltötte a kulacsát, amely kétdecis.”

A barátja mögötte futott, Zsolt azonban gyorsabb tempóban haladt. A verseny előtti héten csütörtökön bejárták a verseny útvonalát, tudták, hol, milyen emelkedők vannak, kiszámolhatta, hol milyen tempóval haladhat. Gyorsulhatott tényleg, hiszen gyakorlott futó, de a barátja számára mégis irracionálisnak tűnt, hogy ilyen gyorsan menne. Hiszen egy ötszáz méteres, jól belátható szakasz következett, és ott arra számított, hogy látni fogja maga előtt, de nem látta. Az is furcsa volt, hogy más sem látta a frissítőpont után. Ha a pályán lett volna rosszul és sétára vált, ötven további versenyző ment volna el mellette.

„Ezért a legutolsó frissítőpontnál kezdtük keresni. Körbejártuk a pályát párszor, elmentünk a szőlősbe, megnéztük a bokrokat. Baloldalt, egy meredek, szakadékos, sűrű erdővel, aljnövényzettel benőtt hegyoldalt is átnéztünk csatárláncban, hátha ott van, megnéztük a nyiladékokat. Estére egy rendőrtiszt vezetésével folytattuk a keresést, több emberrel, a katasztrófavédelem segítségével, ismerősökkel, futókkal, speciális mentőkkel, kutyás keresőkkel.

Én a párjával mentem egy ideig, a srác mobilja hol nála volt, hol nálam. Az autóból is kinyújtottuk, mert olyan sportórát viselt, amely közel érve rákapcsolódik a mobilra. Arra számítottunk, ha a közelébe érünk, rácsatlakozik. Hajnali fél egy körül derült ki, hogy van róla egy térfigyelőkamera-felvétel, amelyen látszik, a faluban kanyarodott le a pályáról, érthetetlen módon, mert végig szalaggal jelöltük az útvonalat, és ott nem volt olyan jelzés, hogy el kellene fordulni. Közben viszont a mozgása összeszedettnek látszott, stabil tempós iramfutás, megtörölte a homlokát, de hát meleg volt. Nem tudjuk, miért ment tovább arra, aztán a szántáson is. Tudhatta, hogy a pálya nem arra vezet.”

Zsoltot végül olyan helyen találták meg, ahol légvonalban nem volt ugyan távol a versenyközponttól, de onnan helyismeret nélkül nem vághatott át oda. Nagyon sokat kanyaroghatott.

A szervezők nem értik, mi történhetett vele. Arról, hogy mi okozta a halálát, nem kaptak információt,

nem tudták még feldolgozni az esetet.

A Narancs.hu a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőrfőkapitányságtól azt a tájékoztatást kapta, hogy rendkívüli haláleset ügyében hivatalból megindították a nyomozást. Egyelőre nem mondhatnak annál többet, mint hogy az idegenkezűséget kizárták. Nem tudni, mi történhetett, miért tért le a pályáról, és miért nem fordult vissza.

A futókat ért halálesetek egy része az edzetlenségből fakad, tipikusan abból, hogy egy testet rendkívüli megterhelő versenyt, mondjuk egy maratont nem kellő felkészültség mellett próbál valaki teljesíteni. A szív nem bírja a terhelést. Ez jellemzően városi maratonokra jellemző inkább, idősebb futóknál. Szintén előfordulhat, hogy valamilyen veleszületett, tünetet soha nem produkált elváltozás végzetes szívmegállást okoz a verseny alatt. Ilyenre volt példa a tájfutók körében, nagy rutinnal bíró, edzett futó esett össze a céltól nem messze, nem volt még 45 éves. Erre nem lehet felkészülni, a gyerek után szaladva ugyanúgy bekövetkezhet. A közhiedelemmel ellentétben a hobbifutás nem jelent egészségügyi kockázatot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.