Újra feszültség van az élelmiszeripar két területén, a dinnye- és a tejpiacon a kormányzat, a termelők és az árut döntő részben terítő áruházláncok között. A konfliktus első két szereplője mintha ugyanabból a kottából játszana: merev importellenesség, óvatos, de határozott multiellenszenv. És persze a napi piaci viszonyokat bármi áron felülíró patrióta gazdaságpolitika követelése: ide senki ne hozzon be semmit, hogy a hazai termelők ne bukjanak. Természetesen egyetlen olyan szakmai állásfoglalást sem találni, amelyben mindez direkt módon benne lenne; de aligha utalnak másra az olyasféle kitételek, hogy bizonyos korlátok közé kellene szorítani az importot, ellenőrizni a behozott áru tényleges származási helyét, kiszűrni azt a külkereskedelmi vállalkozói kört, amely a hazai beszállítók érdekeit rontja.