Tamás Gábor

Orbán dinnyéje

  • Tamás Gábor
  • 2014. szeptember 7.

Belpol

Újra feszültség van az élelmiszeripar két területén, a dinnye- és a tejpiacon a kormányzat, a termelők és az árut döntő részben terítő áruházláncok között. A konfliktus első két szereplője mintha ugyanabból a kottából játszana: merev importellenesség, óvatos, de határozott multiellenszenv. És persze a napi piaci viszonyokat bármi áron felülíró patrióta gazdaságpolitika követelése: ide senki ne hozzon be semmit, hogy a hazai termelők ne bukjanak. Természetesen egyetlen olyan szakmai állásfoglalást sem találni, amelyben mindez direkt módon benne lenne; de aligha utalnak másra az olyasféle kitételek, hogy bizonyos korlátok közé kellene szorítani az importot, ellenőrizni a behozott áru tényleges származási helyét, kiszűrni azt a külkereskedelmi vállalkozói kört, amely a hazai beszállítók érdekeit rontja.

Nem hivatalos, de több forrásunk által igazolt információ szerint Simonka György, a Fidesz országgyűlési képviselője, a hazai dinnyeügyek első számú felkentje egy június végi tanácskozáson leosztotta a lapokat. A kormányzati dinnyepromóciós program indulása előtt tartott egyeztetésen ott voltak a nagy üzletláncok képviselői, a Simonka-féle termelői lobbicsoport és az agrártárca illeté­kesei. Simonka azzal jött, hogy ­akkor ő most megmondja a dinnyeárakat: szezonban a fogyasztói ár nem eshet száz forint alá a nagy forgalmazói helyeken, a közvetítő nem kereshet 30 forintnál többet a saját üzletén, a termelő pedig a dömpingidőszak közepén is legalább 30 forintot kell, hogy kapjon az árujáért. (Simonkáról bővebben lásd: A kihalt zsákfalu, ahol milliomos polgármester uralkodik, magyarnarancs.hu, 2014. március 11.) Ám milyen kegyetlen az élet: július közepén elkezdett es­ni az eső, és a meleg tavasz miatt amúgy is előérési állapotban levő ültetvényeken egyszerre érett be az a dinnyemennyiség, ami korábban szakaszolva szokott. Ráadásul a hazai boltokban ekkor még ott volt az a néhány ezer tonna „választékbővítő” áru, amelyet a már emlegetett közvetítő kereskedők a szezon beindítása érdekében hoztak be. Hogy Simonka ebben a választékbővítő behozatalban az idén részt vett-e, az pillanatnyilag nem tudható, mert az erre vonatkozó statisztikák leghamarabb októberben állnak rendelkezésünkre. Az viszonyt tény, hogy több termelő összeállt, hogy ők bizony nem adják oda a Becsaplak Bt.-nek a dinnyét, hanem megpróbálnak közvetlen beszállítói megállapodást kötni a multival. A próbálkozás több esetben sikerrel járt: az egyik legnagyobb multi lapzártánkkor a törzskárty­a­akciójában 69 forintért adja a dinnyét, amelyet gyakorlatilag termelőtől vett. Az eljárásban a termelő a közvetítő felvásárló húsz forint/kilogrammos ára helyett kilónként egy tízessel jobban jár, és a multi beszerzője sem kell, hogy aggódjon amiatt, hogy az 55–59 forintos dinnyéje netán nem kel el a napi forgalomban.

 

És a tej

Csakhogy a dinnyeszezon akkor is véget ér hamarosan, ha az éppen aktuális miniszter promóciós céllal naponta megeszik egy kilót a kamerák előtt, vagy ha Simonka képviselő ismét fenyegető tónusban ismertetné a NER világában érvényes új leosztást.

A tej viszont nem szezonáru. A tejtermelők éppen újabb tüntetést szerveznek, de a demonstráció keményebb eszközein is gondolkodnak, mivel szerintük az olcsó import tönkreteszi a munkájukat. Fura helyzet, hogy mindehhez egy olyan kormányzat segítségét kérik, amely – bár lelkesen felzárkózik a kérésükhöz – a múlt csütörtökön bejelentett agrártámogatás-megvonással és a 18 százalékos áfa érvényben tartásával éppen azok alól húzza ki a termelési területet, akik hatékony – netán versenyképes – áru-előállítást végeznek. (Lásd erről: Fegyelmező szándék, Magyar Narancs, 2014. július 31.) Akikkel boldogan szerződik az ezerszer kiátkozott multi; hiszen ez a termelő ütemezve, jó minőségű árut szállít, az előre megállapodott árakon.

A kormányzat láthatóan mindent elkövet azért, hogy a nemzetközi kereskedelemben nehezen értelmezhető magyar érdekek „mentén” tegye a dolgát. Ám sokadszorra derül ki immár, hogy egy nehézkes és bürokratikus államapparátus, amely egy aprólékosan szabályozott nemzetközi szerződésrendszerben kénytelen tenni a dolgát, képtelen hatékonyan eljárni az ügyben. Nincs ugyanis eszköze. Intézkedései, legyen szó akár másodlagos importellenőrzésről vagy összevont szemöldökű egyezkedésről a kereskedőkkel, erőtlenek: az a célközönség ugyanis, amelyet a kormányzati propagandahuszárok megcélozni igyekeznek, tökéletesen ellenérdekelt a piac ilyen típusú megregulázásában. Éppen úgy, ahogyan az árukat nagyban forgalmazó kereskedőcég is ellenérdekelt ebben. A kereskedő olcsón beszerzett, de megbízható minőségű árut szeretne minél nagyobb mennyiségben eljuttatni ahhoz a fogyasztóhoz, akinek vásárlóereje az utóbbi időben megváltozott: sok az olyan vékonypénzű vásárló, akinek igenis számít, hogy a dinnye ára kilónként nem 150, hanem csak 69 forint, vagy a tejnek látszó másfél százalékos import­áru 140-ért is hazavihető.

A kormány talán még észre sem vette, hogy olyan területen kalózkodik, ahol sok esélye nincs. A miniszterelnök alighanem meglepődne, ha egy szombat délelőttöt végigállna valamely bevásárlóközpont pénztára mögött: csupa akciós áru, a származási hellyel senki nem foglalkozik, a Túró Rudi lehet akár indonéz is, csak olcsó legyen, a sajt meg lehet cseh vagy szlovák, az ár a legfontosabb.

Ha Orbánék e trendet nem veszik figyelembe, fura helyzetbe kerülhetnek. A nagy bevásárlóláncokon igazán nagyot ütni nem tudott a kormány, ellenben a hazai termelést az új agrárszabályozással csak rombolja – és egy eset­leges durva importkorlátozással pedig a fogyasztók haragját vonná magára. Tökéletes patthelyzet, aminek a hosszú távú következményei aligha érdeklik a miniszterelnököt. Elvégre ő a napi döntések mestere. Ezért nem lehetett volna belőle soha jó tehenész. Meg komoly kereskedő sem.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.