Átszabják az agrártámogatási rendszert

Fegyelmező szándék

  • Tamás Gábor
  • 2014.08.31 12:07

Gazdaság

Egy hónapja még csak legyintettek az agrárbefektetők, amikor Orbán Viktor a Magyarországi Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) gödöllői közgyűlésén azt mondta: a kormány átalakítja az agrártámogatásokat, és a nagy vállalkozásoktól elvett összegeket a kisebb gazdálkodókhoz juttatja. Ma már a fejüket fogják.

A terv akkor nyert határozott kontúrokat - és innentől már szó nincs legyintgetésről -, amikor a múlt héten Lázár János bejelentette: támogatásokat vonnak el azoktól a gazdasági szereplőktől, akik évi 150 ezer eurónál több támogatást kapnak a Közös Agrárpolitika (KAP) egyes pillérét jelentő közvetlen kifizetésekből - ezek legnagyobb részét egyébként a területalapú (SAPS) források adják. Lázár a pénzelvonási elképzeléseket azzal indokolta, hogy nem tartható az eddigi kifizetési rendszer, mivel a SAPS-támogatások 70-80 százalékát az igénylők 10-20 százaléka kapja, a KAP kettes pillérét jelentő vidékfejlesztési kasszából pedig szintén 70-80 százalékos arányban részesedtek a nagyüzemek. A 2014-2020 közötti közvetlen kifizetések átrendezésére az az uniós szabály ad lehetőséget, amely szerint 150 ezer euró felett a támogatások legalább 5 százalékát a felhasználóktól meg lehet vonni (degresszivitás), és az így felszabaduló pénzeket a vidékfejlesztési forrásokhoz kell átcsoportosítani. Az átcsoportosítást meg kell indokolni - de az EU ebben nem túlságosan szigorú.

Idegesek lettek

Az MTI híre szerint elsősorban a csak növénytermeléssel foglalkozó, "5-6 ezer hektáron gazdálkodó" nagyüzemeket érintené a módosítás, mert nekik a területalapú támogatások extraprofitot jelentenek. Számítások szerint az agrárpiaci szereplők összesen 1,164 millió hektár után kapnak annyi SAPS-ot, amely 150 ezer eurónál több éves támogatást hoz. Lázár ugyanakkor elismerte: a kormánynak fontos a nagyobb gazdaságokban meglévő 110 ezer agrármunkahely megőrzése, így elképzelhetőnek tartotta, hogy a mindenkire vonatkozó százszázalékos pénzmegvonás helyett végül sávos degressziót alkalmaznak 150 ezer euró felett.

Az ötlettől a sokszínű agrárbefektetői "kemény magon" belül igen sokan igen idegesek lettek, és igen sok időpontkérés érkezett a miniszterelnök titkárságára. Azt a kört, amelyet az intézkedés húsbavágóan érint, Ángyán József egykori vidékfejlesztési államtitkár szóhasználatával agrároligarcháknak szokás nevezni: akad közöttük a baloldalt támogató befektető (Leisztinger Tamás), a jobboldali gazdasági holdudvarhoz tartozó prominens (Nyerges Zsolt, Simicska Lajos) és e körbe tartozik az állítólag leggazdagabb magyar (Csányi Sándor). Meg sokan mások, úgy negyvenen-ötvenen. Mellettük szenvedhet az új rendszerben még mintegy 450-500, a bejelentett birtokhatáron túl gazdálkodó vállalkozás. Összességében a magyar húshasznú termelés (sertés, marha, részben baromfi) erős kétharmadáról, az ellenőrzött tejelőállítás 80 százalékáról van szó.

A nagyobb vállalkozásokat tömörítő Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) drámai hangú közleményben reagált a fejleményekre. "Hosszú távú, visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen és katasztrofális károkat okoz a mezőgazdaságban a kormány ma bejelentett döntése, miszerint az 1200 hektár feletti területen gazdálkodókat megfosztják a támogatásaiktól. Ez az elmúlt húsz év legsúlyosabb döntése, aminek következménye csak a 90-es évek elejei agrártermelés és -foglalkoztatás visszaeséséhez hasonlítható. Ráadásul teszik ezt akkor, amikor a jelentős agráriummal rendelkező uniós tagállamok - Németországtól Romániáig - semmilyen támogatáselvonást nem alkalmaznak. Azokat a gazdálkodókat küldi padlóra ez a döntés, akik a magyar mezőgazdaság kibocsátásnak negyedét adják, döntő szerepet töltenek be az állattartásban, és sok tízezer vidéki embert foglalkoztatnak legálisan. (...) Ez a döntés nemcsak azzal jár, hogy több tízezer legális falusi, vidéki munkahely szűnik meg, és állattartó telepek zárnak be, hanem azzal is, hogy több százezer földtulajdonos kerülhet válságos helyzetbe. (...) Ráadásul azok a földtulajdonosok is elveszítik a földtulajdonuk után járó jövedelmüket, ahol a bérleti díjakat a támogatás százalékában állapították meg."

A kormány várhatóan szeptemberben terjeszti elő indokait a tervezett lépésről. Az elvonni szánt összegek kifizetőhelye a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, a vidékfejlesztési források (az úgynevezett "puha" pénzek) irányítása viszont Lázár Jánoshoz került - utóbbiról soha egyetlen sor hivatalos indoklás nem látott napvilágot, hogy miért is. Ágazati források szerint Orbán szándéka az lehet, hogy a kissé fejére nőtt és nagybefektetőkként a vidéket uraló "közeliek" hatalmát és anyagi forrásait megnyirbálja. A meglehetősen nehezen elérhető adatok azt jelzik, hogy van miből nyesni. A Simicska Lajoshoz és Nyerges Zsolt szolnoki ügyvédhez (ahogyan egyik informátorunk fogalmazott, a minisztériumi királycsinálóhoz) köthető Mezort-csoport 2013-ban 5,12 milliárd forintot kapott területalapú támogatásként, a Csányi Sándor tulajdonolta Bonafarm-cégháló 4,9 milliárdot. Leisztinger Tamás a maga 3,1 milliárd forintjával ebben a közegben sereghajtó. Mivel egy hektár után jelenleg 68 ezer forint uniós normatív támogatás jár, nem nehéz kiszámolni, hogy az érintett cégek több tízezer hektáros területeket uralnak; ezt metszik meg most (hogy mikortól, azt még pontosan nem tudni) 1200 hektárra úgy, hogy kisebb-nagyobb ügyeskedésekkel esetleg lehet az 1800 hektár is. Csakhogy a fenti urak ebből nem kérnek: megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy a legnagyobb vállalkozások megkezdték saját maguk "dezorganizálását", ami azonban nem oldja meg alapvető gondjaikat. Ahogyan a magyar mezőgazdaságét sem.

Az emlegetett agrár-nagybefektetői csoport érdekeltségei állítják elő a magyar hús-, a magyar tej-, a kenyérgabona- és az ipari felhasználásra szánt egyéb termékek döntő részét. (A latifundiumok keletkezésében egyébként döntő szerepet játszott Orbán Viktor is, amikor 2001 végén különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül privatizált 12 állami gazdaságot úgy, hogy a ma már elítélő hangsúllyal oligarcháknak nevezett tőkéscsoportok kezébe kerültek.) Tegyük fel, hogy holnap életbe lép a Lázár János-féle támogatási szabályozás.

Ha megvalósul

A magyar föld mintegy 35 százalékát bérlő nagyvállalkozások alól hosszabb-rövidebb távon kirántanak 1,5-2 millió hektár termőföldet. Ennek 99 százaléka bérlemény. Van benne állami tulajdonú is, nagyon kedvező feltételekkel, de a többi üzleti alapon megkötött kontraktusokra épül - a jobb termőterületeken a bérleti díj szinte forintra az adott évben igényelhető földalapú agrártámogatás összegével egyenlő. Ha ezt a területet a Lázár-féle koncepció szerint "megszabadítják" e támogatástól, akkor a bérleti díjak drasztikusan esni fognak. Márpedig a mindenkori földérték egyik legmeghatározóbb értékmérője az adott időszak alatt elérhető bérleti díj. A termőföld-piacon tíz évben szokás mérni a megtérülést. Akár gazdálkodó vagyok, akár egyszerű tulajdonos, ennyi idő alatt kell bejönnie a befektetett tőkének kamatostul. Magyarországon az európai uniós csatlakozás, a fix támogatási összegek bevezetése után folyamatosan emelkedtek a bérleti díjak. Egy átlagos saját tulajdonú hektár 2004. május 1-je óta 180-200 százalékos bérletidíj-növekedést produkált. Az Orbán-kormány által kiötlött elképzelés ezt a folyamatot most megfordítja: a hozamjellegű bérleti díj - mint általános értékmérő eszköz - értelmét veszíti, és az úgynevezett kistermelők sem bízhatnak feltétlenül az őket állítólag annyira támogató kormányban, hogy a különbözet valóban hozzájuk jut el. Ebben a megközelítésben a Lázár által felvetett szabályozási módosítás leértékeli a magyar termőföldet - pontosan ellentétesen azzal a kormányzati célkitűzéssel, amely szerint növelni kellene az értékét.

Továbbá: a kormányzat nem győzi hangoztatni, hogy mi mindent tesz meg az országba zúduló élelmiszerexport megfékezésére. Promóciókról, másodlagos ellenőrzésekről, helyszíni razziákról hallunk nap mint nap. Ám a tények azt mutatják, hogy Magyarország évről évre kiszolgáltatottabb a nemzetközi élelmiszerpiacon. Pedig a tíz éve életbe lépett közösségi szabályozás új és kiszámítható perspektívát kínált az ágazati vállalkozásoknak, és senki nem hitte volna, hogy közelebbről meg nem határozott, homályos érdekből ebbe a mechanizmusba a hazai kormányzat betolja a feszítővasat. A tejet, a piacképes húsárut nem abban a kisgazdasági körben termeli a magyar agrárium, amelyet a kormányzat most éppen támogatni akar. Ez nehézipar: hosszú távú befektetésekkel, kockázatokkal, piaci kínlódásokkal. A rendszer szabályait egy kormányrendelettel átmenetileg felül lehet írni, de hogy ez hosszú távon nem tartható, az biztos. És ha hinni lehet kormányzati körökből származó információinknak, nem is fogják fenntartani. Afféle ijesztgetés ez, amelyet szép csendben visszaterelnek majd a normális mederbe, hogy aztán bejelenthessék: ismét megvédtük a magyar agráriumot!

Neked ajánljuk