Mit csinált a Belváros a tanyafejlesztési támogatással? - Árkád, Hold, Szabadság

  • Tamás Gábor
  • 2014. október 5.

Riport

A Rogán Antal vezette V. kerület eddig nem használta fel azt a 229 millió forintos támogatást, amelyet – nem kis feltűnést keltve – tavaly kifejezetten a tanyák támogatására különített el a kormány. A felhasznált összeget részben az árusítói szempontból jószerivel halott Hold utcai csarnok korszerűsítésére, illetve marketingcélokra költötte, költi. Hogy mennyit, azt a Belváros nem mondja meg.

„Aki ezt az egészet kitalálta, még életében nem járt piacon” – ezzel a felütéssel nyit Adrienn, amikor a Vidék Mustra – Termelői piac elnevezésű rendezvény értékelhető eredményeiről kérdezzük. Adrienn és két segítője pillanatnyilag a budapesti Szabadság téri szovjet emlékmű mellett próbálja eladni portékáját, de a kézműves kolbászra, hűtőlapon kínált disznósajtra nem nagyon akad vevő.

„Az V. kerület és a Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) közös szervezésében 2014. szeptember 5. és 2014. október 31. között péntekenként reggel 8 órától 16 óráig a Szabadság téren folytatódik a Vidék Mustra – Termelői piac a főváros szívében elnevezésű rendezvény. Emellett a Hold utcai vásárcsarnokban működő Belvárosi Piacon hétfőtől szombatig várják a Vidék Mustra termelői a látogatókat, ezért a NAKVI várja a csatlakozni kívánó termelők és kézművesek jelentkezését, akik részt vennének akár az összes, akár csak néhány Vidék Mustra rendezvényen” – olvasható egy pályázati kiírásban. A felhívás annak ismeretében legalábbis ellentmondásos, hogy a Rogán Antal ­fideszes frakcióvezető által irányított V. kerületi Belváros-lipótvárosi Önkormányzat több mint egy éve komoly – az összes más pályázó igényét messze meghaladó – állami támogatást kapott azért, hogy az emlegetett termékeket a belvárosi turizmusra építve úgymond „megismertesse” a hazánkba érkező vendégekkel, illetve „fejlesztési forráshoz juttassa” a csatlakozó termelőket.

Meglehetősen nagy port vert fel, hogy ez a pénz olyan, hatmilliárdos keretből származott, amelyet kifejezetten a magyar tanyák fejlesztésére különített el a kormány. Nos, ebből nyerte a legnagyobb tételt a fővárosi V. kerület. (Lásd: Ki tanyája ez a nyárfás?, Magyar Narancs, 2013. november 21.) A tanyafejlesztési támogatásban részesített belvárosi önkormányzattól lapunk szerette volna megtudni, hogy a 229 millió forintnyi összeget pontosan mire használták fel.

 

Becsábítsuk

A sajtóreferensnek küldött levelünkben is jeleztük, hogy a Hold utcai csarnokban és a Szabadság téren az árusok rendkívül rossz tapasztalataikról számolnak be. Az eredeti 46 árusból 14 üzemel, közülük is nyolc szeptemberben abbahagyja a próbálkozást. Afelől is érdeklődtünk, igaz-e, hogy a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alól személyesen Kövér házelnök úr rúgatta ki a magyar árusokat? (Indokolás: az ország első számú köztere nem zsibvásár.) „A Hold utca, mint kiemelt magyar elárusítóhely, szemmel láthatóan nem működik. Láthatnánk a projekt ezzel kapcsolatos elszámolásának adatait?” – tudakoltuk levelünkben.

Fölvetéseinkre az alábbi választ kaptuk: „A tanyafejlesztési pályázaton Belváros önkormányzata által elnyert összeg lehívása még nem történt meg teljes egészében. Az eddigiekben egy részét hívtuk le, melyet a Hold utcai vásárcsarnok felújítására, korszerűsítésére fordítottunk, illetve arra, hogy termelői piacot alakítsunk ki a földszinti térben. Az ide érkező árusokat péntekenként a Szabadság téren is meg­találják a vásárlók, hiszen projektünknek köszönhe­tően oda is kitelepülnek, hogy minél több belvárosi jusson friss, magyar termékekhez, közvetlenül a termelőktől. A pályázati összeg további részét kommunikációra, marketingre és arra használjuk majd, hogy a potenciális vásárlókat – továbbá az itt árusítani kívánó, új termelőket – becsábítsuk a Belvárosi Piacra. Addig azonban nem áll módunkban részletesen beszámolni a projektről, míg az folyamatban van, míg a teljes pályázati összeget le nem hívtuk.”

 

Kérés

Az úgynevezett Vidék Mustra rendezvényeit a Vidékfejlesztési Minisztérium találta ki 2012 őszén, és a külföldi turisták által is szívesen látogatott területen a magyar termékeket népszerűsítő program sikeres is lehetett volna. A helyszínnel ugyanakkor adódott némi probléma: az Országházzal szemben elhelyezkedő agrártárca épülete eredetileg mind az árusok, mind az arra járó turisták számára ideális helyszín, csakhogy az épülettömb az állam tulajdona, míg a csatlakozó utak – és nem tisztázott módon az árkádsor is – önkormányzati területnek számítanak.

false

Az egyik legnépszerűbb turista­célpont, az Országház az agrártárca épületével pontosan szemben fekszik. A terület megközelítése buszokkal úgy a legegyszerűbb, hogy a járművek a minisztérium előtt állnak meg néhány percre, az utasok leszállnak, a busz pedig a kijelölt parkolóhelyre megy. A korábbi Vidékfejlesztési (ma Földművelésügyi) Minisztérium ötlete abból a szempontból mindenképpen bejött, hogy a fizetőképes kereslet és a kínálásra szánt portéka percenként találkozott. Jól is ment a bolt: az egyik árus elmondása szerint egy pénteki napon tíz órakor megállt egy távol-keleti turistákat szállító busz az árkádok előtt, a csoport vezetője leszállt, kért egy kis kóstolót a kolbászból, aztán intett, hogy oké. „Tíz perc múlva pakolhattunk, megvettek mindent” – mondja a Túristvándiból érkezett árus, aki egyébként az új pályázaton már nem kíván részt venni.

Ez a remek lehetőség ugyanis 2013 májusában megszűnt. Történt valami, amiről hivatalos információ nincs, hiába próbálkoztunk. Nem tudni tehát, hogy valóban Kövér László szemét szúrta-e az úgynevezett zsibvásár. A ház­elnök titkárságától kapott nem hivatalos információnk szerint erre vonatkozó utasítás nem hagyta el az Országgyűlés elnökének titkárságát, és egyébként is, „a parlament elnökének nem dolga az utcai árusítás ügyeivel foglalkozni”. Ugyanakkor a vidékfejlesztési tárca vezetéséhez közel álló forrásunk szerint elhangzott az a „kérés”, hogy az árusokat a hazai politika kitüntetett közteréről jobb lenne eltávolítani. A hazai belpolitikai viszonyok ismeretében nem életszerűtlen az a feltételezés, hogy egy Kövér-üzenetnek a földművelésügyi tárca vezetése akkor is eleget tesz, ha az csupán informális úton érkezik.

 

Elfolyt zsírban

Ekkor lépett a színre a Rogán Antal vezette V. kerületi önkormányzat, amely – szintén nem hivatalos információk szerint – bizonyos támogatási összeg ellenében úgymond felajánlotta a Vidék Mustra Hold utcába költöztetését. Ami tény: a Belváros hasította ki a legnagyobb, 229 milliós összeget a tanyafejlesztési keretből. A hazai turistaforgalom fősodrától mint­egy 600 méterre eső, egyébként is krónikus vevőhiányban szenvedő Hold utcai piac üres elárusító­helyeire pavilonokat telepítettek, amelyek napi bruttó csaknem 20 ezer forintos díja azonban – vásárlók hiányában – teljes mértékben kigazdálkodhatatlan volt az elárusítók számára. Maga az összeg egyébként megfelelt az árkádok alatti árusításkor fizetendő helypénznek – azzal a különbséggel, hogy ott a létező forgalom miatt ez reális ár volt.

Amikor az árusok idén márciusra már vészesen fogyni kezdtek a csarnokból, az önkormányzat észbe kapott. Egy képviselői előterjesztésre – vidékfejlesztési egyet­értéssel és az élelmiszer-biztonsági hatóság engedélyével – úgy döntöttek, hogy a Szabadság téren, azaz közelebb a turisták által látogatott Kossuth térhez, a szovjet emlékmű közelében jelölnek ki ideiglenes árusítóhelyeket. Ez az elképzelés sem jött be. Az árusokat rossz körülmények fogadták, az áru nemegyszer tönkrement, és a forgalom sem nőtt. „104 kiló húsárut hoztunk fel májusban, eladtunk 20 kilót, az otthoni mérlegelés pedig már csak 78-at mutatott, a többi elfolyt zsírban. És volt minderre 26 ezer forint bevételünk, alig a benzinpénz” – mondja Adrienn, aki egyébként tagja volt a Földművelésügyi Minisztériumba küldött termelői delegációnak is. „Egy titkár jött le a portára, átvette a kéréseinket, azóta lényeges változás nincs” – mondja.

Az önkormányzat mindenesetre próbálja visszacsábítani a Vidék Mustra korábbi szereplőit – például azzal, hogy azoknak, akik korábban a Hold utcai csarnokban kifizették a helypénzt, a Szabadság téren ingyenes kitelepülési lehetőséget ad.

A tanyafejlesztésre adott tavalyi támogatásokkal – így a Belvárosnak elkülönített csaknem negyedmilliárddal – az idei év vé­géig legalább részlegesen el kell számolni.

Figyelmébe ajánljuk

A legfrissebb számok mutatják: a nyugat-romániai megyék megelőzték a szomszédos magyar térségeket

Az Európai Unió átlagát tekintve, vásárlóerő-paritáson számolva a nyugat-romániai megyék – Szatmár kivételével – megelőzték az összes kelet-magyarországi és dél-alföldi térséget. Békést még a legszerényebb értékekkel rendelkező Szatmár is. Nagyobb a nyugat-romániai megyék növekedési potenciálja, itthon alig van beruházás, az innováció pedig szinte a nullával egyenlő.  

A Fidesz végső üzenete: Szavazz ránk, vagy meghalsz!

Háború, háború, háború, Brüsszel, Ukrajna, háború – ezek maradtak a Fidesz jelszavai, amely egykor három szobát, három gyereket és négy kereket ígért Magyarországnak. Most csupán fenyegetőzik, és azzal ijesztgetik a választókat, hogy vagy rájuk szavaz az ember, vagy meghal.

India Trip

Ha van zenekar, amely a Beatles munkásságából a pszichedelikus indiai vonulatot tette magáévá, az a Kula Shaker. A magyar fül számára hülye nevű angol együttes szívesen használ egzotikus keleti hangszereket, és a szövegeket néha szanszkrit nyelven szólaltatja meg Crispian Mills frontember.

A szivárgó szellem

  • Nemes Z. Márió

Petőcz András egy 1990-es jegyzetében írta Erdély Miklósról, hogy valójában nem halt meg, mert tanítványaiban él tovább, így az őt vállalók közösségének sikerei valójában az ő sikerei.

Más ez a szerelem

Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.

A szabadság ára

Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.