Lapunk megjelenésekor, január 15-én jár le az a határidő, ameddig minden hazai házipálinka-főző tulajdonosnak regisztráltatnia kell berendezését a helyi önkormányzatok adóügyi illetékeseinél. Jövő ilyenkor – ha a szerkezettel a gazda előállított párlatot – már adófizetési kötelezettsége lesz, még ha csak jelképes is, évi ezer forint. További szigorítás a házipálinka-készítéssel kapcsolatban, hogy ezentúl lefőzni csak saját gyümölcsöt lehet – ebben 2010 ősze, a párlatkészítés magyar rendszerének szinte teljes liberalizációja óta ugyanis nem volt semmiféle korlátozás. Az érvénybe lépő új szabály szerint viszont „magánfőzőnek az a 18. életévét betöltött gyümölcstermesztő személy minősül, aki saját tulajdonú gyümölccsel, gyümölcsből származó alapanyaggal és párlat készítésére alkalmas, saját tulajdonú desztillálóberendezéssel rendelkezik”. Ha valakinek kevés gyümölcse van, de szeretné azt bérfőzésben pálinkává nemesíteni, annak hektoliterfokonként a teljes jövedéki adótétel (3337,82 forint) felét kell kifizetni – az eddigi nulla forint adó helyett.
Felrúgták
A meghozott intézkedések csendesen, de határozottan mutatják, hogy hiába volt a négy éven át tartó harsány kormányzati keménykedés az uniós szabályokkal, Magyarország a közösséggel vívott pálinkaháborút elveszítette. Hogy így lesz, azt minden komoly szakember legalábbis sejtette. Ám közben a szabados szabályozásra egy új vállalkozói réteg települt: sorra létesültek a bérfőző üzemek, s a műszaki áruk között szép forgalmat hoztak az immár korlátozás nélkül árusítható lepárlók; „akciósan” akár már 40-50 ezer forintért is lehetett venni műbizonylattal rendelkező berendezést.
Sokan máig nem értik, mi baja volt az Európai Uniónak a magyar pálinkaliberalizációval. Pedig egyszerű: évszázados hagyományaira hivatkozva Magyarország már 2004-ben kedvezményt (a magánfőzetés jövedéki adójának ötven százalékon tartását) kért és kapott a közösségtől. Ezt az egyezséget rúgta fel 2010 nyarán a frissen felállt második Orbán-kabinet, amikor lényegében eltörölte a legszigorúbb jövedéki szabályozás alá eső ágazat nagy részének regisztrációs és adófizetési kötelezettségét. A lépés nyomán 2012-ben hivatalosan is megindult Magyarország ellen a kötelezettségszegési eljárás, ami most ősszel ért véget. Ennek eredményét persze nem dübörögte olyan hangosan a kormány propagandagépezete, mint a „szabadságharc” megindítását. Pedig van következménye, hiszen lényegében visszaáll a korábbi rend.
Magánfőzésnek továbbra is „a párlatnak a magánfőző lakóhelyén vagy gyümölcsöse helyén használható, legfeljebb 100 liter űrtartalmú, párlat-előállítás céljára kialakított desztillálóberendezésen a magánfőző által végzett előállítása” minősül, de évente legfeljebb 50 liter mennyiségig (ez eddig főzőhelyenként 200 liter volt). Ez a 86 alkoholtérfogat-százalékos párlatra vonatkozik, vagyis a desztillált vizes hígítás után összesen továbbra is 86 liter saját főzésű, jövedéki adóteher nélküli 50 fokos pálinkánk lehet otthon, már ha igazolni tudjuk, hogy saját gyümölcsből készült, és a berendezésünket is regisztráltattuk. Ezt továbbra is kínálhatjuk barátoknak, ismerősöknek, esetleg „falusi vendégasztal-szolgáltatásként”, de kereskedelmi forgalomba hozni szigorúan tilos. Érdekes rendelkezés vonatkozik arra, ha több lett a nedű, mint amennyit a jogszabály megenged. A törvény szerint „a magánfőző az évente előállítható párlatmennyiség túllépése esetén a többletmennyiséget haladéktalanul köteles bejelenteni a vámhatóságnak, és a vámhatósággal egyeztetett módon gondoskodni a többletmennyiség megsemmisítéséről”.
Túlélni a sokkot
Megkérdeztünk néhány saját főzővel rendelkező gazdát e kitételről – elmebetegeknek kijáró mosoly érkezett válaszul, ellentétben a kötelező regisztrációra és az ezerforintos adófizetési kötelezettségre vonatkozó érdeklődésünkkel. Kiderült, hogy az új szabályokról alig néhányan hallottak, de igazán komolyan senki sem veszi őket. Aggódnak viszont, hogy a kormány az önkormányzatokhoz utalta az ügyet, mert „itt mindenki ismer mindenkit, tudják, hol van főző, mekkora, ad-e el pálinkát a tulaj, vagy sem”. És úgy általában is bajuk van az adófizetéssel: ami ma évi ezer forint, jövőre könnyen lehet százezer is, az adótétel egy egyszerű jogszabály-módosítással bármikor megemelhető. Éppen úgy, mint a már említett bérfőzés esetén: a magánszemélyek részére engedélyezett 50 liter lefőzött párlat nullaforintos tétele után kissé durvának tűnik a januárban életbe lépett 167 ezer forintos befizetési kötelezettség. Az emelés után – a lapunknak nyilatkozó Birkás István, a Kisüsti Pálinkafőzők Országos Egyesületének elnöke szerint – egy liter pálinka lefőzése adókkal együtt 1500-2000 forintba kerül a főzetőnek. Ez eddig általában nem volt több ezer forintnál, bár – tette hozzá az elnök – országosan erős az árak szórása.
A szakma aggódik: az adóemelések elsősorban azokat fogják sújtani, akik a kedvező szabályok miatt az elmúlt években beruháztak a bérfőző üzemekbe, és még nem rendelkeznek elég nagy megrendelői körrel ahhoz, hogy túlélhessék a jelenlegi sokkot. Egy komolyabb üzem kialakítása a szigorú előírások miatt még a legegyszerűbb kivitelben is több tízmilliós befektetés, aminek a megtérüléséhez nagyon sok hektoliterfokot kell lefőzni.
Birkás István egyébként maga is úgy véli, hogy jó lenne rendet tenni az alkoholok hazai piacán, mert a szabályozatlanság nyomán felbecsülhetetlenül megnőtt az italok feketeforgalma – bár ez a házifőzők kötelező regisztrációja után sem fog megváltozni.
| Letétes csiki-csuki Az alkoholpiacra is kiterjesztették az úgynevezett „csipszadót”, vagyis a népegészségügyi termékadót, mégpedig sávosan. Ennek nyomán például a sör és a bor literenként száz forinttal drágulhat az idén, míg a kommersz szeszek és gyengébb pálinkák (35–45 térfogat-százalékos alkoholok) literjének ára 700 forinttal nőhet. Ez szinte biztosan a legális forgalom szűkülésével jár, de a kereskedőket más rendelkezés is nyomasztja: változatlanul fenyegeti őket az ital-nagykereskedések által fizetendő jövedéki letét drasztikus emelése. Mint arról lapunk online felületén beszámoltunk, január 1-jén életbe lépett az a novemberben elfogadott új adószabály, amely a kisebb cégek működését nagyon magas, 150 millió forintos jövedéki biztosítékhoz köti (ez eddig 22 millió volt). Magyarán ennyi pénzt kell letennie az asztalra minden vállalkozásnak (mérettől függetlenül), hogy ital-nagykereskedőként dolgozhasson. A rendelkezés nagyjából 150-160 középvállalkozás azonnali végét jelentheti, hiszen ezt a pénzt a forgalomból-beszerzésből kell kivonni, ami óhatatlanul a napi kínálat szűkítésével, iszonyú versenyhátránnyal jár. A szabály jelen pillanatban (január 12.) még érvényben van, ám jókora kavarás eredményeként a Miniszterelnökség december végén (hivatalosan január 5-én) előállt azzal, hogy sztornó, februárban sürgősséggel kérik az Országgyűléstől azt a módosítást, hogy álljon vissza a 2014. január 1-jei állapot (lásd: „Ez is a csókosok boltja lesz”, magyarnarancs.hu, 2015. január 8.). |
