„Amikor elnyertük a koncesszióinkat, az összes környékbeli arról pletykált körülöttünk, hogy persze, kinek a rokonai meg a barátai vagyunk. Ezeknek azt üzenem, hogy akinek ilyen barátai vannak, annak teljesen fölösleges ellenséget tartani.” Az indulatos összegzés a Budapest határában négy trafikot üzemeltető vállalkozótól hangzik el november közepén. Hármat saját jogon szerzett meg, egyben csendestárs (tőkével szállt be barátja bizniszébe), de a tavaly bevezetett rendszer előre tervezett egyenlege minden próbálkozás ellenére sem hozza azt, amit remélt. Kifakadása pedig egy parlamenti előterjesztés következménye, melyben egy új „központi dohányelosztóról” rendelkezne a jogalkotó. Ez – meg az egyes dohányipari cégekre kirovandó különadó – alaposan megemelheti a legálisan forgalmazott cigaretta árát: a trafikosok pedig attól tartanak, hogy mindez tovább rontja az amúgy is ingatag üzletmenetet.
A másfél éve élő trafikrendszerben a dohányboltoknak minden hazai forgalmazási engedéllyel rendelkező cég termékét kínálaton kell tartaniuk. Országosan négy nagyobb ilyen vállalat működik, melyek közül a jórészt amerikai tulajdonban levő British American Tobacco (BAT), Pécsi Dohánygyár Zrt., a hasonló státuszú Philip Morris (PM) és a Sánta János vezetésével működő hódmezővásárhelyi Continental mindenekelőtt gyártja a cigarettát (illetve az utóbbi a vágott dohány piacán hasít). E cégek tulajdonképpen saját terjesztői hálózatot tartanak fenn: furgonok állnak meg a trafikok előtt, és a rendeléseknek megfelelően – készpénzért – átadják az árut. Árrés a terítésen nincs; ennek költségei legfeljebb a BAT, a PM és a Continental könyveiben lennének elkülöníthetők. A fogyasztói ár 12 százalék garantált nyereséget tartalmaz a trafiknak, a maradék pedig a gyártó-forgalmazóé. (Kivéve a piac negyedik nagy szereplője, az Imperial Tobacco esetét, amely gyártással nem, csak nagykereskedelemmel foglalkozik.)
Mindez azonban, úgy tűnik, csak jövő májusig lesz így. Seszták Miklós fejlesztési miniszter ugyanis másfél hete beadott egy javaslatot a dohányipari termékek forgalmazási szabályainak módosításáról. Ezt a parlament kormánytámogatással napirendre vette, általános vitája lapzártánk után kezdődik. Az indítvány értelmében májusban „megalakul a nemzeti dohányboltokat ellátó állami vagy koncessziós szerződéssel feljogosított vállalat”. A kormány tehát minden ésszerű gazdasági indokolás nélkül újabb lépcsőfokot építene be a kereskedelmi láncolatba – éppen abba, amelynek egyszerűsítése érdekében, legalábbis az eredeti indokolás szerint, a központosított trafikrendszert létrehozta a kormány.
A két nagy dohányipari nemzetközi vállalat most arra kényszerülhet, hogy leépítse terjesztői hálózatát, és kiszervezze ezt a tevékenységet: ha minden jól megy, történetesen a piaci konkurensüknek. (Hogy miért nem három, arról mindjárt.) Álláspontjuk szerint az intézkedés fölösleges, költséges, bonyolulttá teszi a kiskereskedelmi ellátást, valamint sérti a szabad verseny és a vállalkozás szabadságának alkotmányos jogát, az EU Alapjogi Chartát, valamint az uniós és hazai versenyszabályokat is. A dohányipar ezen szereplői értetlenül állnak a törvényjavaslat indokolásának „egyes nemkívánatos piaci jelenségekkel” és „káros nagykereskedői magatartásokkal” kapcsolatos állításai előtt is, mert nem érzékeltek olyan horderejű problémákat a piacon, amelyek „az átmeneti időszak átlagos nehézségeit meghaladnák, és amelyek a piaci folyamatokba történő ilyen drasztikus beavatkozást indokolnák”. Ám a szakma különösen a javaslat megfelelési előírásain borult ki: azt mintha egy az egyben a trafiktörvény előterjesztési bakijának ügyében elhíresült hódmezővásárhelyi Continentalra szabta volna az előterjesztő. (Annak idején kiderült, hogy a trafiktörvény egyes passzusait Lázár János barátjának, Sánta Jánosnak a számítógépén írták.) További érdekesség, hogy a tervezett adóemelések is kevéssé érinthetik majd a Continentalt (erről lásd Sávos sápok című keretes anyagunkat).
Kárvallottak
A javaslat elfogadását mindazonáltal a parlamenti folyosóról származó értesüléseink szerint tutira vehetjük. (Ahogy az egyik képviselő tréfásan megjegyezte: „Nyilván ezt is letüdőzi majd a Ház.”) A változtatás valódi kiindulópontjára vonatkozó kérdésünkkel a fejlesztési tárcához utasítottak, ahol viszont az előterjesztés már említett, kezdődő vitájára hívták fel a figyelmünket, „egyébként a javaslattal kapcsolatos álláspont az indokolásban szerepel”. Nagyon úgy tűnik: az ötletnek csak formai előterjesztője van, igazi gazdája nincs. A dohányügyekben nem igazán járatos Seszták valódi szerepe kérdéses: a tárca környezetéből úgy tudjuk, hogy a törvénymódosítás az őszi ülésszakra tervezett jogalkotási programban nem szerepelt, az a vezetői értekezlet elé három nappal a hivatalos beterjesztés előtt került. Az pedig, hogy pontosan honnan is, hétpecsétes titok. Sokan az „amerikai multik” elleni bosszút sejtik a háttérben, mások tudni vélik, ezt a törvényt igazából „Lázár Jani akarja”. Szavazás az előterjesztésről jövő hét elején várható.
Az biztos, hogy nemcsak a törvénymódosítás kedvezményezettje, de a kárvallottjai is jól kivehetők – a multikon túl is. A hazai dohánykereskedelem tavalyi megregulázása, vagyis a trafiktörvény óta a dohánytermékek forgalma és az ebből származó jövedékiadó-, illetve áfabevétel is csökkent az elmúlt évben: a jövedékiadó-bevétel 2013-ban az előző évi 90,4 százaléka, míg az áfabevétel 95,9 százaléka volt. Mindez nyilvánvalóan az elárusítóhelyek árbevételének csökkenését is jelenti. Egy terítőkörhöz általában tartozik valamilyen bevételi minimum, márpedig az előírt készpénzes fizetés összege – legalábbis a pécsi dohánycégtől származó nem hivatalos információink szerint – folyamatosan csökken. Ennek több oka is van, de a legfontosabb, hogy a fogyasztók egyre inkább igyekeznek spórolni a dohányon. (Minderről lásd Forgalmi tényezők című keretes anyagunkat.) Márpedig az előzetes kalkulációk szerint a tervezett központi elosztócég és az adóemelés együttes hatásaként a hivatalos forgalmazású dohánytermékek fogyasztói ára 12–15 százalékkal növekedhet jövőre.
Bár az utóbbi hetekben mindennaposnak számító tüntetések sorából kissé talán kilóg a dolog, de a javaslat miatt a dohányforgalmazásban részt vevő áruterítők (lényegében pénzt kezelő sofőrök) is megjelentek a pedagógusok minapi tiltakozásán – mondván, ha ez átmegy, ugyanúgy munkanélküliek lesznek, mint a gimnáziumi rendszer szűkülése miatt az oktatásból kiszoruló tanárok. A Fidesz háza táján belül is többen próbálták (csendben) lenullázni az indítványt, mivel az valóban nehezen megmagyarázható helyzeteket idézhet elő jövőre. Ha nem is a nagypolitikában, de a helybeli, ezer szállal a kormányhatalomhoz kötődő vállalkozási körben mindenképpen. A cikkünk elején idézett vállalkozó például a térség egyik meghatározó politikai személyiségének rokona, s egyszer, talán épp egy családi ünnepen, esetleg három sör után majd kérdőre vonja jótevőjét: Jóskám, azt mondtad, ha van pénzed, ebbe tedd, tuti a nyereség, a koncesszió húsz évre szól – most meg úgy kavarjátok, hogy a rezsi sem jön ki?
| Forgalmi tényezők A hivatalos – forintban megmérhető – dohánytermék-fogyasztás valóban csökken ugyan, de hogy ennek van-e bármilyen köze a nagy cégek árképzési rendjéhez, az legalábbis kérdéses. Szintén nehezen kideríthető, hogy valóban kevesebb cigarettát szívnak-e az emberek. A hivatalos statisztika egyértelmű: az önbevallásra épülő felmérések szerint 2002 óta a rendszeresen dohányzó polgártársaink aránya 2013 végére 38 százalékról 22 százalékra esett. Ez a statisztika azonban becsapós. Ahogy a munkahelyeken is, egyes egészségügyi ellátásokban is hátrányt szenved az, aki bevallja, hogy cigizik. A trafikok forgalma ennél lényegesen kisebb mértékben esett, és a forgalmazók összegzése szerint a fogyasztás egyre határozottabban tolódik át az olcsóbb, tölthető hüvelybe vagy papírba sodorható termékek felé. Vagy éppen az adóhatóság minden erőfeszítése ellenére masszívan terjeszkedő feketepiac irányába, ahol pillanatnyilag a nálunk hivatalosan átlagosan ezer forint körüli árú pakli cigit jelenleg 400–450–500 forintért lehet megvenni. |
| Sávos sápok A cigiforgalmazás adózási, illetve járulékrendszerét is módosította a kormánypárt. Seszták miniszter előterjesztését megelőzően jelentkezett adómódosító javaslatával a fürge Szatmáry Kristóf, aki az előző ciklusban még a nemzetgazdasági minisztérium belgazdasági államtitkára volt. A múlt héten elfogadott javaslat a nettó árbevételre kivetett egészségügyi hozzájárulás megfizetésére kötelezi az összes dohányipari céget: termelőket, importőröket, kereskedőket. Az előterjesztés indoklása szerint „a dohánygyártó vállalkozások maguk nem arányosan járulnak hozzá a közkiadásokhoz”. Az új hozzájárulás 30 milliárd forintos árbevételig 0,2 százalék; a 30 milliárdot meghaladó, de a 60 milliárdot el nem érő bevétel után 2,5 százalék; a 60 milliárd forintot meghaladó bevétel után pedig 4,5 százalék lesz. A gazdasági sajtóban megjelent, tavalyi eredményekre alapozott számítások szerint például a legmagasabb kulccsal lesz kénytelen adózni 180 milliárdot meghaladó bevétele után a Philip Morris, amelynek így összesen nagyjából 6,2 milliárd forintos befizetési kötelezettsége keletkezik – miközben 2013-ban 184 milliárd forintos nettó árbevétele után 1,2 milliárd forintos adózott eredményt ért el. Nem jár jól a 120 milliárd körüli bevétele után a BAT Pécsi Dohánygyár sem, amely így összesen 3,5 milliárdot fizethet be. A cég 2013-ban 12,8 milliárdos mínusszal zárt. Ezzel szemben a Continental Dohányipari Zrt., aminek eddig a legjobb évében sem volt 24 milliárdnál nagyobb árbevétele, legfeljebb 50 millió befizetésére kényszerül majd. A cég adózott nyeresége 2013-ban 260 millió forint volt. Az egyéb ágazati cégek között egyedül az importban érdekelt Imperial Tobacco dohánykereskedő-cég fizethet komolyabb hozzájárulást, mivel tavaly 70-80 milliárdos bevétele volt. |
