Hammer Ferenc

Clemenceau-tól tudjuk, a háború sokkal fontosabb annál, hogy kizárólag tábornokokra bízzuk.

A Klub Rádió 2005. március 23. szerda reggeli adásában Pálinkás Szüts és Pikó mûsorvezetõk nagyrészt két témát tárgyaltak. Vonatkozzon-e az országgyûlési képviselõk mentelmi joga arra az esetre, ha egy rendõr közúti ellenõrzés során meg akarja fújatni velük a szondát? Valamint: mire véljük azt, hogy a Kendermag Egyesület három aktivistája - úgynevezett polgári engedelmességi akcióként - felkereste a Budapesti Rendõr-fõkapitányságot, és bejelentést tett, melynek értelmében õk bizony füvet szívtak? Az önfeljelentésre az sarkallta õket, hogy az utóbbi idõben elszaporodtak a razziák a klubokban.

A reformkori nyelvkönyv (a rokoni viszonyok szókincsének gyakoroltatását célzó) példabeszéde és a Star Trek 1968. november 22-én sugárzott, 67. epizódja között - az eltelt 134 év dacára - az eszmei rokonság váratlan, finom szálai fedezhetõk fel.

Az úgynevezett kettõs állampolgárságról szóló vitákban a szokásosnál és a méltányolhatónál jóval kibogozhatatlanabbul keveredik össze a homály és a naiv-rókalelkû mellébeszélés az olyan nyilvánvaló értékekkel, mint a nemzettudat, a haza és annak szeretete. Az alábbiakban néhány tisztázó célú szócikkel szeretnék segíteni az olvasónak a megfontolt döntéshozatalban.

Talán úgy történhetett, hogy néhány fiatalember úgy gondolta: nem járja, hogy míg mások bankot alapítanak, vagy felfedezik a rák ellenszerét, õk csak álmodoznak a dicsõségrõl. Egy jó útikönyv Horvátországról: ez lehetett a cél. Ám e szimpatikus elgondolás nem járt sikerrel.

"A lego tökéletes eszköz ahhoz, hogy az állampolgárokat intoleránssá nevelje az olyan dolgok iránt, mint a szagok, az emésztési végtermékek, a szabályszegés, a romlás, az elmosódó határvonalak, a csírázás és a halál. Próbálj elképzelni egy erdőt legóból. Sok szerencsét hozzá. Láttál már legót jégből? ürülékből? fából? acélból? és mohából?"

Szakírónk hosszú évek után először, konferenciaturizmusból kifolyólag, a volt Jugoszláviába látogatott. A konferencia célja a megértés, valamint a népek barátságának előmozdítása volt. Lássuk, előrehaladt-e a tárgyban a szerző.

Hogy süllőt foghassunk, ahhoz ismernünk kell a vizek világát, a süllők szokásait és mindenekelőtt magunkat. A hűbelebalázs módjára kezdett süllőzésben nincs sok köszönet. Magáról a süllőfogás vágyának tárgyáról, a süllőről csak annyit, hogy - Brautigannek, a pisztrángozás jelentős ideológusának ismert kijelentését parafrazálva - a süllő közepesen intelligens fém. A süllő közepes intelligenciája nem késztethet senkit elbizakodottságra, ugyanis az emberek többsége sem intelligensebb a közepesnél. Ugyanakkor viszont - és ez teszi a süllőt azzá, ami - a süllő közepes intelligenciája pont azokból az elemekből építkezik, ami a közepesen intelligens emberek elméjéből hiányzik: ez pedig a kiszámíthatatlanság algoritmusainak gombolyaga. Tehát pontosítunk: a süllő közepes, de ritka intelligenciájú fém, azaz közepesen intelligens ritkafém.

A szappanopera angolszász találmány, eredete a rádiós időkben keresendő, amikor a mi Szabó családunkra emlékeztető végtelen sorozatokkal próbáltak formát és értelmet adni a hömpölygő időnek a fogyasztás adta folyamatos jelenben lubickoló háború utáni nemzedékek. (Állítólag innen a szappanopera elnevezés is, az efféle rádióműsorokat megszakító reklámok között nagy súlyt képviseltek a szappanpor-reklámok.) Ez volt a kapitalizmus talán legoptimistább időszaka. A tömegessé váló autóhasználat révén nyílt meg az út az amerikai középosztály előtt, hogy megvalósulhasson a kertvárosi amerikai álom: négyszobás lakás kedvező jelzáloghitelből, a hátsó udvarban kosárpalánk a gyerekeknek, apa dolgozik a gyárban, anya tévézik és gondozza gyűszűgyűjteményét, és csak hétévente van sorozatgyilkosság a megyében. A televízió lett a kertvárosi életforma médiuma, a tévénéző polgár a képernyő előtt ülve került kapcsolatba a többi kertvárosi polgárral (még ha az a szomszédban lakott is). A tömegtársadalom állampolgára fiktív államjogi lényből így vált a televízió zsánerei segítségével a tömegkultúra morális és esztétikai univerzumának lakójává, és így lett a közösségből közönség.