A fenyőillat és a szarszag napszikkasztotta elegyének összetéveszthetetlen aromája az, ami legjobban megmaradt bennem a huszonegy évvel ezelőtti Dalmáciából, persze attól eltekintve, hogy lényegében semmi nem változott, ami elég ritka látványosság szokott lenni. A hegyek is megvoltak, bár régen talán nem tűntek ennyire valószínűtlennek, most mintha A hegyi szellem című Disney-munka díszletei lennének. Az minden gyerek életéről sokat mond, hogy hogyan utánozza a puska és a forgópisztoly hangját. Zsiga fiam például azt mondja, pu-pu-pu, ami azért van, mivel a puska mondja (és még gőz is jön belőle, mint megtudtam). Én a spagettiwesternek visszhangzó süvítésű golyóit használtam, míg az itteni gyerekek az óvárosban rohangálva azt kiáltozzák: tak-tak-tak. Merthogy tényleg olyan. Amikor a taxi hátsó ülésén épp arról álmodoztam, hogy hmm, több mint húsz éve is, hogy itt voltunk, pont itt röpült le a Zsiga (kocsi) csomagtartójáról a kempingasztal, az út mentén álló nagyobbacska fiúk pont mellettem úgy csináltak: tak-tak-tak. Semmi, semmi, nyugtatott meg a sofőr, csak lövöldöznek. Akkor jó, gondoltam. Strp falu is megvolt, azóta tudom már, hogy nem nagy szám, mert az r olykor magánhangzóként is viselkedik.
*
A helyi lakosság szemmel láthatóan egyik jelentősebb bevételi forrása a csempészcigaretta, nem annyira szemmel láthatóan pedig a helyi hatóságoknak az a polgárbarát rendelkezése nyújt szalmaszálat (-bálát) nekik, hogy itt bármilyen autóra zokszó nélkül adnak rendszámot, amely révén aztán azok új identitással indulhatnak északnak remek, új kalandok felé. A szállodában talán még mindig valami propagandista, esetleg az unatkozó recepciósok fabrikálhatták a prospektusokból, képeslapokból, női magazinokból celluxszal kollázsozott montenegrin apoteózist a lobbiba. Mindenesetre a szállodában enyhén sós víz folyik a csapból, de a fogmosáshoz beszerzett helyi ásványvíz címkéjén már az szerepel, hogy a palack tartalma minden tekintetben megfelel az EU-ban elvártaknak, ami megnyugtatott.
*
A helyi férfilakosság mérsékelten lelkesen drukkol az ír-jugoszláv meccsen a jugóknak, amibe azért még bőven belefért egy elismerő kézmozdulat, amikor Kennedy húszról halálosat mér a léc alá (2-1). A helyi szórakozási formák közül az átlagkülföldi számára az egyik legmegrendítőbb a stroboszkóppal megküldött hazafias turbó-lagzipop lehet. A táncolás dolgában szemmel láthatóan problémák vannak. A mediterrán piazza-kultúra háziasítása a rave-vel kissé liszenkóira sikeredett, ugyanis az önfeledt odaadás a muzsikának itt úgy fest, hogy a Versace Jeans Couture-be bújt helyiek tokáig a decibelben ülnek a kerek asztalok körül, miközben felsőtestük ide-oda mozgatásával jelzik, hogy tetszik nekik a dolog. Ilyenkor nem szoktak beszélni. Egy helyi adatközlő szerint azért nincs diszkó, mert e férfiak a térségben nem tartják férfiasnak a táncolást, a lányok pedig nem szeretnek egyedül. Úgyhogy marad a sitting red bull. Lakodalomban: kóló, szűrt fényben.
*
Kis Szerb Politikai Káoszszínház:
HÍRNÖK J´: Azt írja az újság, hogy állítólag Seseljt nevezik ki miniszterelnöknek Szerbiában.
1. HANG: Az lehet, mert akkor a türk testvériséggel, a háromfőnyi kukutyini munkáskoalícióval és a nemzeti totalistákkal meglesz a szocik többsége a szkupstinában, nyilván mindenki kap majd valamit; persze ez már azt mutatja, hogy Milosevic meggyengült.
2. HANG: Az lehet, de mindegy, mert Milosevic úgyis a szövetségi hatalmat akarja erősíteni, bár más választása nincs; ez már mutatja, hogy Milosevic meggyengült.
3. HANG: Valószínűleg Seselj, aki amúgy őrült, maga küldte ezt a hírt az újságba, bár lehet, hogy pont ezért lesz ő a miniszterelnök.
HÁROM HANG egyetértően bólogat, kuncog: Meglehet, meglehet.
K"RUS (pattogósan, frissen): Meggyengült, meg, meg, meg, da capo al fine.
*
A Montenegró jövőjével kapcsolatos helyi vélekedésekre az aggódással vegyes bizakodás a jellemző (diplomatául). Ugyanez ejtőernyősül: csak kinyílik már...
Slobodan M. (szerb, szeptembertől a Cambridge-i Egyetem hallgatója): Montenegró rendőrállam, minden tizedik állampolgár rendőregyenruhát hord.
Ana P. (montenegrói, októbertől a London School of Economics hallgatója): Még szép, apukám. Kell valaki, aki kinyomja a jugoszláv hadsereget, nem?
Többen, szerbek: Szerbia nélkül a cipőjüket nem fogják tudni megkötni egyedül.
A fenti érvelés, némileg paranoid kiszerelésben: az itteniek eleje már rég felszivárgott a córesz elől Szerbiába, elfoglaltak egy csomó zsíros posztot, úgyhogy a szerb- montenegrói háborút Szerbiában fogják megvívni. (Azt nem mertem megkérdezni, hogy akkor ki kivel lesz.)
Többen, montenegróiak: itt a természet adta lehetőségek kiválóak. A sípályákról két óra alatt lenn lehetsz a tengerparti strandokon. (Itt meg azt nem mertem megkérdezni, hogy látott-e már valaki ilyen kétéltű embert élőben.)
Bane R. (pincér Kishegyesről a Sara pizzériában, Szerbhorváth Gyurinak üzeni, jól van): Nem veszik az emberek a motoradalékot, amiből eddig éltem, mindenki gyűjt sparheltre, jön a tél.
Én meg visszafelé a hotelbe, egész úton fütyörészem, hogy Montenegró, Montenegró, Jugó meg mint a negró, hejhó, hejhó. A crnogorac nemzeti identitás viszonylag problémamentes lesz, szigorúan területi alapú, mivel a montenegrói és a szerb nyelv között körülbelül annyi a különbség, mint a Dob utcai és a Klauzál téri magyar között. Így a helyi nemzeti identitás azon a szélesre taposott, kényelmes fejlődési nyomvonalon ballaghat a szebb jövő felé, mint amin a víg angolok (U. S., Jamaica stb.), spanyolok (Latin-Amerika) vagy franciák (Québec) integetnek vissza a távolból.
*
Amúgy itt tényleg elég nehéz megérteni sok mindent (az a kevés se megy könnyen), ám amikor a szelektív történetmondás és az összeesküvéselmélet-gyártás tűnnek e történetek egyetlen koherenciát biztosító rendező elvének, amikor a csontvázak csak azért nem esnek ki a szekrényből, mert fogják egymást, és amikor például megeshet, hogy Marina D. (aki bátyjával együtt jugoszlávnak regisztráltatta magát az előző cenzuson) etnikai kisebbség lehet Srpska 7.1-ben, akkor talán nem feltétlenül az én (innen nézve) lassú, északi, képzeletszegény síkvidéki agyam1 hibája, hogy gyakran nem ér fel az itteni magasfeszültségű logikához. Az itteni terep mindenesetre igen alkalmas arra, hogy az ember (én) meggyőződhessen arról, hogy mily sokféleképpen lehet hülye, amikor utazik. Például úgy, mint ahogy én tettem lényegében az eddigiekben, amikor is helyiek, illetve szerbiaiak sorsukról adott magyarázatait gyakran gondoltam és neveztem paranoidnak, összeesküvéselmélet-gyártásnak, skizofréniának, képmutatásnak, szándékos rövidlátásnak, de legalábbis mélységesen abszurdnak. Mert az nyilván világos, hogy olyan nincs, hogy egy (?) országban mindenki vagy majdnem mindenki tökkelütött és/vagy gonosztevő lenne, hanem a föntiekben szellősen és olykor persze gonosz módon idézett gondolatmenetek és világlátások a maguk módján pontos lenyomatai, illetve lényeges alkotóelemei egy olyan történelemnek, amit nekem egyszerűen volt szerencsém nem megélni.
Ilyenformán a megértés és az értékítéletek kialakítása magvukból való kibúvásuk pillanatában magukon viselik az episztemológiai hübrisz bélyegét, és mint ilyenek, hibás és káros foglalatosságok. És ekkor jön az, amikor az ember (én) egy másik módon lesz nagyon, de nagyon hülye, amikor azt gondolja, hogy nem lehet sem megérteni, sem megítélni azt, hogy mi az igazság abban, hogy persze szél ellen nem lehet, hogy lényegében senki nem tette parancsra, mert nem is csinált semmit, és hogy mi az igazság abban, hogy most Milosevicből bűnbakot faragnak (furcsán hangzik, igaz?) mindazok, akik eddig szürke eminenciásként egymást rángatták a titkos szálakon Milosevic körül.
Úgyhogy aki nem akar hülye lenni, maradjon otthon. Ott nem tűnik fel annyira.
*
A zágrábi repülőtéren nagyjából minden olyan, amilyen szokott lenni egy repülőtéren. Ülök a váróban. Repülők leszállnak, felszállnak. Emberek ülnek, állnak, elindulnak, megállnak. A váró közepén egy asszony szerb/horvát nyelven üvöltve zokog a telefonba.
Hammer Ferenc
1 Figyelem, jusson eszünkbe Günther, a fordulékony burgerlandi traktoros magyarországi gazdag legendáriuma. (Vajon az osztrákok a svájciak szemében hazudósak, piszkosak és hangoskodók?)
