Süllőfogás Magyarországon

  • Hammer Ferenc
  • 1997. november 20.

Sport

Hogy süllőt foghassunk, ahhoz ismernünk kell a vizek világát, a süllők szokásait és mindenekelőtt magunkat. A hűbelebalázs módjára kezdett süllőzésben nincs sok köszönet. Magáról a süllőfogás vágyának tárgyáról, a süllőről csak annyit, hogy - Brautigannek, a pisztrángozás jelentős ideológusának ismert kijelentését parafrazálva - a süllő közepesen intelligens fém. A süllő közepes intelligenciája nem késztethet senkit elbizakodottságra, ugyanis az emberek többsége sem intelligensebb a közepesnél. Ugyanakkor viszont - és ez teszi a süllőt azzá, ami - a süllő közepes intelligenciája pont azokból az elemekből építkezik, ami a közepesen intelligens emberek elméjéből hiányzik: ez pedig a kiszámíthatatlanság algoritmusainak gombolyaga. Tehát pontosítunk: a süllő közepes, de ritka intelligenciájú fém, azaz közepesen intelligens ritkafém.
Hogy süllőt foghassunk, ahhoz ismernünk kell a vizek világát, a süllők szokásait és mindenekelőtt magunkat. A hűbelebalázs módjára kezdett süllőzésben nincs sok köszönet. Magáról a süllőfogás vágyának tárgyáról, a süllőről csak annyit, hogy - Brautigannek, a pisztrángozás jelentős ideológusának ismert kijelentését parafrazálva - a süllő közepesen intelligens fém. A süllő közepes intelligenciája nem késztethet senkit elbizakodottságra, ugyanis az emberek többsége sem intelligensebb a közepesnél. Ugyanakkor viszont - és ez teszi a süllőt azzá, ami - a süllő közepes intelligenciája pont azokból az elemekből építkezik, ami a közepesen intelligens emberek elméjéből hiányzik: ez pedig a kiszámíthatatlanság algoritmusainak gombolyaga. Tehát pontosítunk: a süllő közepes, de ritka intelligenciájú fém, azaz közepesen intelligens ritkafém.

A süllőzés során a legnagyobb feladatot a környezeti tényezők egyenkénti és együttes hatásának megítélése jelenti. (Ha már bekapta a horgot, a süllő kifogása nem nagy kunszt.) Számításba kell vennünk a napszakot, az évszakot, az időjárás és a vízállás aktuális állását, illetve változását. Tekintettel kell lennünk a meder és a sodrás tulajdonságaira. Gondolnunk kell arra is, hogy milyen csalink van. Jó, ha ügyelünk a Hold állására is.

Gondolkodhatunk úgy, hogy jóllehet apad a folyó (kedvezőtlen tényező), ám mégiscsak naplemente van (kedvező tényező), de a sísapkás illető a felső kanyarban azt mondta, hogy nincs kapás mostanában (kedvezőtlen jel), viszont csak rá kell nézni, hogy horgászik, látszik, fogalma sincs arról, hogy mit csinál (kedvező jel), rabol a csuka (kedvező jel), nem rabol a csuka (kedvező jel: süllő előtti csend). Intuíciónkra hagyatkozva kell ilyenkor stratégiát kialakítanunk a süllőzésre vonatkozólag (milyen csali, sodrásban, partszélen stb., stb.), és e gondolati modell megalkotása, a spekulációk során kerülünk egy spirituális közösségbe a folyóval, a szerencsével és mindenekelőtt a süllővel. E stratégiák elárulják a horgászról, hogy mit gondol a szabályszerűségekről az életben, hogy milyen rendet tételez maga körül, vagy azt, hogy mennyire sürgős neki a siker, van-e türelme kivárni munkájának eredményét, hisz-e magában vagy másban stb. A horgász gyakran kezd játszmákba a fogás esélyeit illetően, van úgy, hogy rituális hányavetiséggel ügyet sem vet a botra, hogy a balszerencsén keresztül így provokálja a szerencsét. A horgász olykor azt játssza, hogy ha egy bizonyos időn belül nem történik meg, amire vár, akkor abbahagyja az egészet. E játékok arra jók, hogy formát adjanak a beláthatatlan káosznak, ami a fogás esélye és a kifogott hal valósága között tátong. A horgásszal az is megtörténhet, hogy a sok-sok környezeti tényező hatásának latolgatásakor ahhoz a tautológiához lyukad ki, hogy akkor tud süllőt fogni, ha jó a kapás. Ez az állítás végeredményben helyes, azonban nem mindegy, hogy csak úgy elfogadjuk ezt a kézenfekvő igazságot, vagy pedig hosszas mérlegelések útján, a tapasztalat révén jövünk rá, ugyanis a horgásztudást nem a végeredmény meghatározása jelenti, hanem azok az apró kérdésfeltevések és válaszok, amelyek útján hozzá eljutottunk. Így ugyanis háziasíthatjuk, megszelídíthetjük a vakszerencsét, amely egyes horgászok szerint a süllőzés legfőbb feltétele. Olykor persze előfordul, hogy a legnagyobb odaadás sem hozza meg a várva várt sikert, ám hosszú távon nem a szerencse dönt. A rövidlátó fatalizmus megakadályozza a horgászt abban, hogy saját esélyeiért tenni tudjon, és ez gyakran a horgász kiábrándulásához vezet.

A süllőzés célja mindenekelőtt a süllő. A süllőzés mindamellett olyan viselkedési forma, amely (hasonlóan a labdarúgáshoz, a táncoláshoz, a lakberendezéshez stb.) alkalmat ad az egyéniség egyediségének megmutatására. Ahány süllőző, annyiféle. Süllőző és süllőző között olykor nagyobb a különbség, mint süllőző és galvanizáló között. Van, aki azt gondolja, hogy a fogott hal határozza meg a horgászt. Nos, neki azt tudjuk mondani, hogy a szerző élete mintegy öt százalékát (ami abszolúte kicsit több mint másfél évet tesz ki) töltötte eddig horgászással, édesanyja viszont a szó hétköznapi értelmében sose horgászott, mégis fogott egyszer egy fonott piaci kosárral egy megszédült 13 kilós busát a Balatonon, míg szerző az elmúlt húsz évben nem tudott öt kilósnál nagyobb állatot bányászni a vizekből.

A jó horgász - legyen ez bármilyen elkeserítő és kiábrándító olykor - tudja, hogy a halfogásért tett emberpróbáló előkészületek és cselvetések, illetve a halfogás eseménye közötti összeköttetés mindössze cérnavékonyságú (nem is beszélve a cérnán éktelenkedő, emberkézre utaló csomókról). Erre jó példa az, amikor látván, hogy semmi jel nem utal arra, hogy csalinkat süllő környékezné, és kedvszegetten kiemeljük felajzott készségünket a vízből (vö.: beemeli a pettyest), azt látjuk, hogy horgunkon ott fityeg a víz megalázó ajándéka, a kapás nélküli süllő. Az ilyen fogás felemás boldogságot hoz. Talán ez az a pont, ahol leszámolhatunk a horgászokkal kapcsolatos közkeletű félreértésekkel. Az egyik elképzelés szerint a horgászok csendes őrültek, akik ülnek a parton egész nap, hogy aztán nagyokat hazudjanak utána. A másik mítosz szerint sok horgásznak csak ürügy a halfogás, mert igazából a természettel egyesülve meditálnak a világ nagy öszefüggésein. Mindkét elképzelést élesen vissza kell utasítanunk. Mint talán a korábbiakból ez kiderült, a horgászás állandó odafigyelés és mérlegelés dolga, így nincs alkalom sem a céltalan restségre, sem a parttalan álmodozásra. A süllőfogás célja, mint mondottuk, a süllő; ez az, amiről sosem szabad megfeledkeznünk, ha izgalmakban és eredményekben gazdag és önmagunkkal békében töltött süllőzéssel kívánjuk időnket múlatni.

Hammer Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.