Hammer Ferenc: Paszták népe

Deokrácia

  • Hammer Ferenc
  • 1997. január 16.

Egotrip

A dezodorok, parfümök, after shave-ek és lakásillatosítók masszív reklámjelenléte szöget üthet az ember fejébe: miért pont a szag? Miért nem metálfényű sportzakók, delikát gyarmatáruk vagy rubinizzású féklámpák eladása révén igyekeznek a kereskedők (szerény díjazás fejében) átnyújtani a vásárlónak belépőjegyet a jó életbe? Jóllehet nem akarjuk Kádár kolléga kenyerét elvenni, mai excursusunkat mégis az illatoknak és az ő (reklám)megjelenítésüknek kell szentelnünk. Bár tisztában vagyunk a leegyszerűsítő biologizmusok veszélyeivel, mégis azt gyanítjuk, hogy a modern társadalmakban a hatalmi szférák határait sokszor jelölik meg illatokkal az emberek - csakúgy, mint ahogy azt állatok jó része teszi. Mint minden kérdésben, amelynek van köze a kommersz globalizációhoz, így az illatok és szagok kapcsán is érdemes szemünket-orrunkat Amerikára vetni, amely minden más nemzetnél többet áldoz arra, hogy dolgokat megszabadítson eredeti szaguktól, hogy aztán más szagokkal lásson el. A modern világ lakói az általános politikai és jogegyenlőség okán többé-kevésbé titkos szimbólumok segítségével tesznek különbséget ember és ember között. A megkülönböztetések (azaz azonosítások) e folyamata során két csoportnak nem kell félnie a félreértéstől: a proletároknak és a milliomosoknak. Viszont mindenkinek, aki közöttük helyezkedik el (akiket most slendriánul középosztálynak neveznénk), tartania kell attól, hogy esetleg más nem oda gondolja őt, ahol (szerinte) ő van: középen. E középosztály-félelem jó példája a Sure nevezetű hónalj-szagtalanító reklámja: hősünk rettenetes hónaljbűzét felfedezve rémülten elmenekül a helyszínről (de aztán jön a Sure, és minden oké lesz). Tekintettel arra, hogy az ember Amerikában kevés nagyobb társasági bűnt követhet el, mint hogy büdös, ezért aztán mindenütt zúg a légkondicionálás, párolog a potpourri és fogy a dezodor.

Az első látásra némileg bizarr gondolat, nevezetesen, hogy kultúrák határait gyakran ismerhetjük fel orrunk segítségével, kevésbé tűnik agyamentnek, ha felületesen végiggondoljuk a szagok érzékelésének rendjét (a szagok episztemológiáját). Az illatok mindenekelőtt abban különböznek a többi, érzékszervekkel megragadható jelenségtől, hogy (a szimatkutyák szélsőséges esetét figyelmen kívül hagyva) a mindennapi életben az illatokat nemigen lehet rögzíteni (record), lemásolni, ellentétben a látvánnyal (film, fotó, rajz) vagy a hangokkal (magnó). A mindennapi élet illatait nemigen lehet szerkeszteni, átalakítani, ennélfogva arra a meglepő következtetésre juthatunk, hogy a tömegtársadalmakban a szagok a beszéd, azaz a nyelv útján terjednek, így aztán már érthető az elitképző magazinok parfümirodalmának jelentős mérete. Érdekes mellesleg, hogy míg meg tudunk nevezni ízeket, amelyek saját magukon kívül nem jelentenek semmit (keserű, savanyú, édes), addig az illatoknál hasonlatokkal, jelzőkkel vagy metaforákkal mindig valami másra történik utalás: valami szúrós szagú, émelyítő illatú vagy pinceszagú. Az egyetlen kivétel e szabály alól a büdös, amit viszont a másik nem emberi létének hangsúlyozására szokás alkalmazni (vö.: b. cigány, b. zsidó).

A magyar reklámokban a társadalomszerveződésnek egy kezdetlegesebb fázisát figyelhetjük meg, ugyanis míg Amerikában a szagtalanítás és illatosítás (az esendő fizikai lét esetlegességeinek szisztematikus felszámolásával) a középosztályi lét értelmét szolgálja, úgy a mai deokratikus Magyarországon a szagok az elitképzés szimbolikájához járulnak inkább hozzá. A hazai deoreklámokban nem büdösjóskák válhatnak láthatatlanná, hanem sportos, vadvízi kenuzós ifjak dacos nadrággombján matatnak ápolt leányujjak. És ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a reklámokban minden jó szagú nőre húsz jó szagú férfi jut, így már végképp nem sok tarthat bennünket vissza attól, hogy kimondjuk: ez a rendszer deokrácia, ami annyit jelent, hogy a jó szagúak uralma.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.