Hammer Ferenc: Védett huligánok

  • Hammer Ferenc
  • 2005. március 31.

Publicisztika

A Klub Rádió 2005. március 23. szerda reggeli adásában Pálinkás Szüts és Pikó mûsorvezetõk nagyrészt két témát tárgyaltak. Vonatkozzon-e az országgyûlési képviselõk mentelmi joga arra az esetre, ha egy rendõr közúti ellenõrzés során meg akarja fújatni velük a szondát? Valamint: mire véljük azt, hogy a Kendermag Egyesület három aktivistája - úgynevezett polgári engedelmességi akcióként - felkereste a Budapesti Rendõr-fõkapitányságot, és bejelentést tett, melynek értelmében õk bizony füvet szívtak? Az önfeljelentésre az sarkallta õket, hogy az utóbbi idõben elszaporodtak a razziák a klubokban.

A szondázós témában a két népszerû mûsorvezetõ megszólította az illetékes országgyûlési bizottság alelnökét, valamint elnökét is. Sem az egyik, sem a másik nem tartotta jó javaslatnak a képviselõk szíre-szóra való szondáztatását. A bizottság elnöke ezen álláspontot részletesen megindokolta. Egyrészt vannak ugye európai országok, ahol egy pohár ez-az megengedett. Másrészt pedig - érvelt az elnök, illetve idézte fel egy korábbi nyilatkozatának velejét - képzeljük el azt a helyzetet, amikor két poli-tikus a két politikai oldalról egy fogadáson koccint egymással, s a koccintás után az egyik ráuszítja a rendõröket a politikai ellenfélre. S ez még nem minden. A nagy-közönségnek meg kellene értenie, hogy a képviselõi munka olyan sajátos életforma, amely során óhatatlan, hogy a képviselõ a különféle rendezvényeken, fogadásokon és alkalmakkor alkoholt fogyasszon.

Sóhajtottam ekkor a készülék elõtt: ez aztán a remek válasz; pont ez a harcos helytállás és rátermett érvelés várható el az Országgyûlés Rizlingügyi és Törkölyfelügyeleti Bizottsága vezetõjétõl.

A helyzet viszont az, hogy dr. Géczi József Alajos (MSZP) a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság el-nöke.

Most kilencvenfokos retorikai fordulattal Géczi József Alajoshoz fogom szavaimat címezni. Ráadásul, mivel ön az érvelésében a törvény elõtti egyenlõség eszméje, ha tetszik, a köztársaság üdve elé helyezte a képviselõk háborítatlan szittyózáshoz fûzõdõ elidegeníthetetlen jogát, az így sugallt vendéglátó-ipari beszédhelyzet szellemének megfelelõen innentõl Jóska (vagy Lojzi) bátyámnak fogom szólítani, ha meg nem sértem.

Jóska bátyám!

Megpróbálom elmagyarázni magának, hogy mit mondott. Ha ugyanis értette volna, biztos vagyok benne, hogy nem mondta volna.

Amikor a külföldi "egy-két pohár" szabályra utalt, annak az ég-világon semmi köze nem volt a tárgyalt kérdéshez, azon kívül persze, hogy törvényhozóként összekacsintást kezdeményezett a hallgatóval a jogkövetõ állampolgári magatartás (nem iszom, ha vezetek) értelmetlensége tárgyában.

Továbbá.

Amikor Lojzi bátyám, a maga korábbi nyilatkozatát idézõ riporter hitetlenkedõ kérdésére helyeslõleg felvillantotta az állófogadás után politikusra vadászó rendõrosztag képét, minimum három csoportot sértett meg. A köztársaság törvényhozásának tagjairól és a magyar rendõrségrõl egyszerre mondta el, hogy szakmailag és emberileg alkalmatlanok a szerepükre. A Klub Rádió hallgatóiról pedig azt feltételezte e megjegyzésével, hogy gyengeelméjûek.

A politikusi életforma maligánszükségletei mint mentelmi kérdés értelmezéséhez már nem fûznék kommentárt. Esetleg annyit - segítségképpen a késõbbiekhez - hadd áruljak el, hogy az "életforma" kifejezés - afféle magunknál hordható radarként, mobil bunkométerként - megmutatja, hogy hallótávon belül hol tartózkodik egy felfuvalkodott idióta (már ti. akinek saját állítása szerint "életformája van"). Mindenesetre hálás vagyok ezért a tréfás mondásért Lojzi bátyámnak, mert történetével sikerült megnevettetnem a feleségemet. És a felhõtlen kacagás kovásza a jó házasságnak. Magán nevettünk, Jóska bátyám.

Most viszont töltsünk egy kupicával abból a finom ágyaspálinkából, mert kommunistázás követ-kezik.

Jóska bátyám! A szocialista párt honlapján azt írja magáról, hogy a "JATE Politológiai és elõd tanszékein dolgoztam." Ez megütötte a szemem. Minthogy elõdológiáról még nem hallottam, ezért felteszem, maga 12 évig nem az elõd tszk.-en, hanem a tudszocon, azaz a tudományos szocializmus tanszéken dolgozott. Félreértés ne essék, nem az akadémiai pedigréjével van bajom, hanem azzal, hogy iszkolás közben átfesti maga mögött a menekülési útvonalat. És ez az a pont, ahol õszintén megharagudtam magára, Lojzi bátyám. A maga szûkebb hazáját, Csongrád megyét a népnyelv annak idején Pol Pot megyének hívta. Elképzelem, ahogy a nevezett korszakban a JATE tudszoc oktatója Skodájával a megye poros útjain döcög, és megállítja a rendõr. Már ha megállítja egyáltalán. És aztán látom azt is lelki szemeim elõtt, ahogy a közeg mint a tüzes vasat, úgy dobja vissza a papírokat, amikor kiderül, hogy a vegzált polgártárs szocializmustudományi szakember. (A fiatalabbak kedvéért: ebben a korszakban az ember közúti ellenõrzés során jó eséllyel kapta vissza a rendõrtõl ijedt szalutálás kíséretében a személyi igazolványát, ha abban az állt, hogy rendszerszervezõ szakon végzett a Közgázon.) Ezért, Jóska bátyám, nem túlzok, ha azt gondolom: mivel 1990 óta képviselõ, elõtte meg 14 évig tudszoc oktató volt Pol Pot megyében, akkor magától lényegében felnõttkorában még nem kérte el a rendõr a papírjait. Talán ezért van, hogy amint ezt olvassa, nevetve-hitetlenkedve rázza a fejét: hogy lehet így kicsavarni az ember szavait! Nem, Jóska bátyám, most kivételesen téved. Azért nem érti, hogy miért önti el az embert (engem) a pulykaméreg, mert maga egy 1989-es átszállással lassan harminc éve a kiváltságosok és az érinthetetlenek közé tartozik. Azért tud ilyen ostoba és naiv dolgot kottyantani a politikusi életformáról, mert tényleg ezt gondolja, és tényleg nem érti, miért nem mondhat ilyet. Jóska bátyám! Kérem, gondolja ezt végig: az összeférhetetlenségi bizottság elnökeként magának nem az a dolga, hogy a képviselõi party service zavartalan mûködését biz-tosítsa. Kérem, ne tegye nevetségessé bizottságát, frakcióját és kormányát. Kérem, mondjon le errõl a posztjáról!

Amúgy meg, tudja mit, Lojzi bátyám? Spongyát rá, egyszer élünk! Csirió! Ha van valami jóeszû gyerek ott a választókörzetében, aki médiát akar tanulni, küldje csak hozzánk az ELTE Kommunikáció Szakra, de ne felejtsen a gyerek kezébe nyomni egy demizson kisüstit! Elvégre nálunk sem állatok dolgoznak ám, akik csak a vizet isszák!

H

Az olvasó figyelmét végül hadd hívjam még fel a jelen írás bevezetõjében említett két rádiós témára. A helyzet ezek szerint úgy áll, hogy egy ötvenkilós beszívott fiatal-ember egy klubban üldözendõ veszélyt jelent a társadalomra, egy másfél tonnás képviselõi automobilt vezetõ maligánhuligán viszont nem. Ez legalább egyenes beszéd. Felírtam.

A szerzõ egyetemi oktató.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.