Várhegyi Éva

az MSZP balszárnya is újult erõre kapott. A fideszes gyõzelem apropójából tartott tanácskozásukon megállapították, hogy a magyar társadalom többsége helyzetébõl adódóan baloldali beállítottságú. Ez akár igaz is lehet, csak az a bökkenõ, hogy a Fidesz erre elõbb ébredt rá (vö. a panelprolik egy évvel ezelõtti megkövetése), és a munka becsületét is elõbb (a februári országértékelõ beszédében) hangoztatta a polgári szövetség elnöke, mint a szocialista párté. Sõt a "munka, otthon, biztonság" meghirdetésével Orbán Viktor már egyenesen az egykori Magyar Szocialista Munkáspárttól kölcsönzött szlogeneket magának: Dávid Ibolya éles szemmel kiszúrta, hogy az MSZMP utolsó kongresszusát is ez a jelmondat ékesítette, bár azt még furcsa módon a szabadság szóval is megfejelték.

Úgy néz ki, ugyanannyi EU-szkeptikus képviseli a "magyar érdeket" az Európai Parlamentben, mint amennyi EU-igenlõ. Nehéz elfelejteni, hogy az uniós tagság kérdésérõl döntõ tavalyi népszavazás nem elsõsorban a MIÉP/Munkáspárt ellenkampánya miatt fulladt meglehetõs érdektelenségbe, hanem fõleg azért, mert a Fidesz-akármi vezére kétértelmû üzenetekkel bizonytalanította el híveit. Az EP-választás elõtt sem azért kezdett agresszív kampányba a Fidesz, mert egyértelmûvé vált volna elkötelezettsége az idõközben adottsággá vált EU iránt, hanem nagyjából azért, amiért az uniót konzekvensen ellenzõ MIÉP: ha már uniós gúzsba kényszerült a magyar, legyen, aki valóban az õ érdekét képviseli.

Most, hogy a nemzetközi jog szerint elháltuk a házasságot, ágytól-asztaltól csak ásó, kapa és a nagyharang választhat el minket. Meg két apróság: a Schengen és az euró. A határok számunkra még nem váltak virtuálissá: hiába elég útlevél helyett személyi, a regisztrációt most sem ússzuk meg, legalábbis az elsõ schengeni határállomásnál. Igaz, most már a rideg "többiek" feliratú kapu helyett az identitás melegét nyújtó "EU-tagok" feliratúhoz sorolhatunk be, a közös ágy biztonságát azonban csak akkor élvezhetjük, ha mindenféle papírmutogatás nélkül járhatunk-kelhetünk az Európai Uniónak nevezett 25 országban. Addig, hiába van házassági papírunk, éppúgy ágyrajárók vagyunk, mint a hitvesi ágyat nélkülözõ szeretõk. Amilyen a mi formánk, még az sem zárható ki, hogy soha nem tapasztaljuk meg a schengeni meghittséget, mert mire bejutnánk, a terrorizmus fenyegetése visszaállítja a merev határokat. Elvégre fölöttébb logikus, hogy a terrorveszély jegyében formálódó rendõrállamok a maguk rendõreiben és rendõrállami polgáraiban bízzanak a legjobban.

László Csaba pénzügyminiszter vitte el a balhét a gazdaságpolitika tavalyi kudarcáért, bár annak csak egyik (nem lényegtelen) eleme volt a jócskán elszaladt költségvetési hiány. Pedig László csak tette a dolgát: megpróbálta előteremteni a pénzügyi forrásokat a kormány realitásoktól elszakadt döntéseihez. Nem sikerült, mert nem sikerülhetett. Amíg a pénzügyminiszter csak egy apró csavar a kormánygépezetben, aligha képes a politikai vágyakkal felfűtött motort üzemi hőfokon tartani. Hiába csavarint egyet-egyet magán, csak ideig-óráig tudja elodázni a leégést. Ilyen felállásban a pénzügyminiszternek egy lehetősége marad: amikor már látja, hogy ami nem megy, az nem megy, fogja a kalapját és távozik.

Listafrász

Várhegyi Éva

Várhegyi éva