Haider ide, Haider oda, a legnagyobb osztrák bank, a Bank Austria (BA) a német HypoVereinsbank leányvállalata lesz, ha a kartellhivatal is áldását adja a napokban bejelentett fúziós szándékra. Pedig eleddig a szomszédos országban az idegen akkor sem volt szép, ha netán németajkú volt. A három éve a BA tulajdonába került Creditanstalt (CA) esetében röpke tíz évig tartott a politikai huzavona és jogi csűrés-csavarás azért, hogy nemzeti kézben maradhasson az osztrák bankrendszer gyöngyszeme. A külföldi tőkére vonatkozó vételi tilalom 1987-es feloldását követően először az amerikai GE Capitalt utálták el ellenséges felvásárlás vádjával 1992-ben, egy évre rá az osztrák Raiffeisen Zentralbankot azért, mert nem fedte fel titokzatos külföldi partnerét, 1995-ben pedig a kormánykoalíció bukása ürügyén hajtották el az érdeklődőket. Végül 1996-ban érkezett meg az igazi osztrák mentőangyal, az öt évvel korábban a Länderbank és a Zentralsparkasse frigyéből született óriás, a BA, amelynek vételi ajánlata szembeállítható volt a másik jelölt, egy német-olasz-osztrák konzorcium közgazdaságilag racionálisabb és versenypolitikailag korrektebb pályázatával.
1997 januárjában alig 11 órás politikai vita után született meg végül az osztrák kormány döntése arról, hogy a CA-t a szocdem befolyású BA veheti meg. Ezt megelőzően elvetették a vetélytárs konzorciumot támogató ÖVP arra vonatkozó javaslatát, hogy jó lenne módosítani az 1991-es privatizációs törvényt, merthogy abban szövegszerűen nem szerepel, hogy a CA-t valódi magánkézbe kell adni, márpedig ez nyújt kiskaput ahhoz, hogy egy többségben állami-önkormányzati tulajdonú bank is megvehesse. Azaz úgy privatizálják a CA-t, hogy továbbra is közösségi tulajdonban maradjon, ami a csöbörből vödörbe klasszikus esete.
A koalíciós vita másik pontja annak idején a törvényben az eladás vezérlő szempontjaként megjelölt nemzeti érdek védelme kitétel értelmezése volt. Hogy ti. ez a nemzeti tulajdon védelmét jelenti-e, mert azt inkább az osztrák BA biztosítja, vagy netán az osztrák bankrendszer hatékonyságának érdeke is beleérthető, mert annak meg inkább a vegyes tulajdonú konzorcium ajánlata felelne meg, mivel az abban részt vevő First Austria jobban kiegészítené a CA üzleti profilját, mint a hasonló profilú BA. Végül győzött a nemzeti tulajdon szentsége mint az osztrák boldogság záloga.
Nos, ilyen előzmények után érthető, hogy némi feltűnést keltett a politikai zöld út megnyitása a bajor HypoVereinsbank BA-nak szóló fúziós ajánlata előtt. Az OECD- és EU-tag Ausztriát sem kímélő globalizációban nyilván úgy látták biztosíthatónak az időközben a tőzsdére került BA-t fenyegető ellenséges felvásárlás megakadályozását és ezáltal a piacvezető osztrák bank megmaradását, ha olyan szakmai befektetővel kebeleztetik be, amelyik a kelet-európai terjeszkedéséhez szeretné hasznosítani szerzeményét. Mert a BA pozíciója nemcsak Magyarországon jó (itt a nyolcadik a bankok mezőnyében, míg a HypoVereinsbank csak 15.), de több más kelet-európai bankpiacon (Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Szlovéniában, Romániában, Oroszországban) is megvetette már a lábát. A The Bankers júniusi számából az is megtudható, hogy a BA 450 fiókjával a második legnagyobb külföldi bank a keleti térségben, és vezetője szándéka szerint a következő három évben megdupláznák itteni üzletüket. Ennek jegyében készülnek például arra, hogy az ötödik legnagyobb lengyel bankban lévő kisebbségi tulajdonrészüket többségivé növeljék.
Ehhez a stratégiához kiváltképp jól jön a keleti piacon szintén aktív, üzleti profilját tekintve a BA-t jól kiegészítő német partner. Mert így, a jelzálog-finanszírozásban élen járó Hypo érdekeltségeivel egyesítve a sajátjaikat, még nagyobb expanzióra számíthatnak. Ha csak szerény kis országunkat vesszük példaként, a két itteni leánybank fúziója révén az ötödik helyre léphetnek előre a ranglistán, a nagyobb piacot jelentő Lengyelországban pedig a harmadik helyre sorolódhatnak az összeolvadás után. Hasonlóképp egyesíthetik erőiket Csehországban, Szlovákiában és Horvátországban is, ahol mindkét banknak van már érdekeltsége. Úgyhogy jócskán van gazdasági racionalitás a politikailag pikáns lépésben.
Rosszmájú újságírók persze rút politikai sandaságot is látnak a fúzió jóváhagyása mögött, arra célozgatva: naná, hogy nem fáj a mai osztrák kormánynak, hogy a "vörös" BA német kézbe kerül, annyival is kevesebb lesz a gondjuk a következő választáson. Nem hinném, hogy csupán erről lenne szó. Az osztrák kormánypolitikusokat sem ejtették a fejükre, hogy ne tudnák: a választókat nem lehet csak szöveggel etetni. A fúzió hírére a BA-részvények azon nyomban 12 százalékkal erősödtek, aminek jó része az osztrákok zsebét hizlalja. Ha meg bejön a keleti hódító hadjárat, további összegeket kasszírozhatnak osztalék vagy árfolyamnyereség formájában. És még a nemzeti öntudatuk sem sérül nagyon, hiszen a BA részvényesei ötödrészben tulajdonosai lesznek a német banknak. Cserébe persze azért, hogy lemondtak szeretett osztrák tulajdonukról.
Na bumm. Ez is euróban fial, meg az is. Így viszont várhatóan többet.
