Bal-ra i-ga-zodj!
Miközben a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség balról próbálja elõzni a Magyar Szocialista Pártot (kiemelések tõlem - V. É.),
Az MSZP balszárnya arra is csak most, a kudarcos EP-választás után hívta föl a pártvezetés figyelmét, hogy bár a szocializmus elmúlt, az eszme megmaradt. Ami szintén lehet igaz, a felismerés értékébõl mégis sokat levon, hogy éppen annak a Rubicsek Sándornak a fejébõl pattant ki, aki a postabankos VIP-hitelét annak idején így kommentálta: "amíg világ a világ, aki közelebb van a tûzhöz, az jobban melegszik." ' akkoriban a Központi Ellenõrzési Hivatal elnöke volt, és ebben a "tûz közeli" minõségében fogadott el melengetõ VIP-hitelt a Postabank elnökétõl. Nyilván már akkor úgy gondolta: ha kimúlt is az államszocializmus, néhány szép vonását érdemes megõrizni.
Nos, hat év után Rubicsek elõbújt a süllyesztõbõl, és megint sikerült a lényegre tapintania: a szocialista szavazóknak szocializmusra van szükségük, és ezt pillanatnyilag sokkal inkább kínálja nekik a Fidesz, mint az MSZP. Ergo irányváltásra van szükség a szoci pártban: balra kell igazodni. No, nem a tetszhalott Munkáspárthoz, hanem a szépreményû Fidesz - Magyar Polgári Szövetséghez (kiemelés tõlem - V. É.), amely apró, alig észrevehetõ sasszékkal már sikeresen átevickélt a Munkáspárt baloldalára. A "munka becsülete" szlogen és a "panelprolik" megkövetése csak a nyitó lépés voltak, amelyeket a szocialista korszak iránt nosztalgiát érzõk megértésének hangoztatása követett, majd mindennek betetõzéseként jött az EP-kampányra az MSZMP-tõl kölcsönvett "munka, otthon, biztonság". A nagyobb hitelesség kedvéért a polgári szövetség közben még beszállt a Munkáspárt kórház-privatizáció elleni aláírásgyûjtésébe, és újólag síkraszállt a gáz-árak befagyasztásáért.
Szó, mi szó, az MSZP új stratégiája nem túl eredeti: elõzzük mi is balról a minket balról megelõzõ Fideszt! Ha már sikerült lépéshátrányba kerülnünk, õrizzük meg hátrányunkat 2006-ig azzal, hogy mi is ugyanazt kínáljuk választóinknak, mint amit õk!
Mert lehet, hogy az ideológia szintjén nem ugyanazt mondja a két párt, de a választók tömegei számára emészthetõ üzenetek kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz. Hiába olvassa el néhány ezer értelmiségi Hiller István eszmefuttatását az új magyar szociáldemokráciáról vagy Gazsó Ferenc értekezését a társadalompolitikában szükséges baloldali irányváltásról, a választópolgárok többségéhez mindebbõl csak a mozgósításra alkalmas elemek jutnak el, amelyek alig különböznek a Fidesz/Munkáspárt hívószavaitól. Mint például a nemzetközi tõke és a multik anyázása: "a baloldali társadalompolitika nem enged utat a tõkeérdek korlátlan érvényesülésének", "a neo-liberalizmus mint a nemzetközi tõkeérdek korlátlan képviselete" (G. F.), vagy H. I. szavaival: "a gazdasági globalizáció nem jelentheti az államok vagy nemzetközi közösségek vereségét a multinacionalista vállalatokkal szemben."
Vagy mint az erõs állam visszaállítása: "a szociáldemokratáknak fel kell tehát adniuk a passzív állam rendszerváltás utáni hitét, és helyette az önkorlátozó, ám olyan aktív államot kell helyezniük, amelyik szolidáris a legszegényebbekkel is" (H. I.). Hogy a legszegényebbek mellett kik számíthatnak még az önkorlátozó állam megkülönböztetett figyelmére és támogatására? A "felnövekvõ generációk, a munkavállalók, a bérbõl és fizetésbõl élõk, az önfoglalkoztatók, a kis- és középvállalkozók". Vagyis mindenki - leszámítva néhány ezer honi tõkést (G. F. szerint a társadalom hat százaléka rendelkezik megélhetést biztosító tulajdonnal, de ezek többségét minden bizonnyal a kis- és középvállalkozók alkotják, akiket H. I. röpirata szerint éppúgy támogatnia kell az államnak, mint a munkavállalóként élõ menedzsereket).
A politikai vitairatok üzeneteinél jóval nagyobb nyilvánosságot kapnak a jövõ évi adózási szabályokra vonatkozó elképzelések, és a választópolgárok is fogékonyabbak ezekre. Márpedig minden ideológiánál egyértelmûbben beszél az, hogy az MSZP a saját frakciója mellett éppen az ellenzéki Fidesz frakciójának támogatására számíthat az adózásban tervezett változtatásoknál. A tõkepiaci befektetõk csesztetését demonstráló árfolyamnyereség-adót annak idején a Fidesz vezette be, majd a jelen kormány törölte el azért, hogy ne gátolja fölöslegesen a hazai részvénypiac fejlõdését. Amit korántsem a nagytõkések éltetnek, hanem a kisbefektetõk tömegei, akik befektetési jegyekbe, nyugdíjpénztárakba gyûjtik megtakarításaikat, amelyek jóvoltából a magyar cégek tõkéhez juthatnak. A "le a szelvényvagdosókkal!", "veszszen a tõke!" jellegû üzeneteken túl nehéz a gazdasági racionalitás nyomát felfedezni az adónem vissza-állításának ötletében. Ha az adó-beszedés költségét is figyelembe vesszük, költségvetési bevétel alig várható; az egész csak arra jó, hogy elvegye a tõzsdei befektetõk (megtakarítók) kedvét.
Nem sokkal jobb a helyzet a másik szoci javaslattal, a 4. adókulcs bevezetésével, amely szintén keveset hoz az államháztartás konyhájára, de legalább sokak (kár)örömére szolgál. Ráadásul a közteherviselést is alig teszi igazságosabbá, hiszen a legnagyobb jövedelmûek tudnak a legkönnyebben kibújni az adózás alól. Többet lendítene a társadalmi szolidaritás baloldali (és egyben liberális) eszméjén, ha megszûnne minden olyan adókedvezmény, amely a magasabb jövedelmûeknek kedvez, és kizárólag szociális alapon lehetne állami támogatásban részesülni. Egy ilyen megoldással végre nem a középosztályokat képviselõ Fidesz populizmusát majmolná az MSZP, hanem valódi baloldali politikát valósíthatna meg, ráadásul liberális koalíciós partnere támogatásával.
Egyre kétségkívül alkalmas az MSZP látszólagos balra igazodása: most végre el tud határolódni attól a liberalizmustól, amelyet eddig (jobb híján) maga is vallott. "A szociáldemokrácia (É) bár valójában nem értett egyet vele, jobb híján azt mondta, amit a liberálisok gondoltak" - olvashatjuk H. I. vitairatában. Csak ott a bibi, hogy ezt a liberalizmust manapság egyedül a saját koalíciós partnere képviseli, vagyis tõle határolódik el, miközben ellenzékével kerül egy platformra. Ezzel az erõvel akár nagykoalíciót is létrehozhatnának: akkor legalább tiszta víz kerülne a pohárba az átláthatatlan katyvasz helyett.
