Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

az MSZP balszárnya is újult erõre kapott. A fideszes gyõzelem apropójából tartott tanácskozásukon megállapították, hogy a magyar társadalom többsége helyzetébõl adódóan baloldali beállítottságú. Ez akár igaz is lehet, csak az a bökkenõ, hogy a Fidesz erre elõbb ébredt rá (vö. a panelprolik egy évvel ezelõtti megkövetése), és a munka becsületét is elõbb (a februári országértékelõ beszédében) hangoztatta a polgári szövetség elnöke, mint a szocialista párté. Sõt a "munka, otthon, biztonság" meghirdetésével Orbán Viktor már egyenesen az egykori Magyar Szocialista Munkáspárttól kölcsönzött szlogeneket magának: Dávid Ibolya éles szemmel kiszúrta, hogy az MSZMP utolsó kongresszusát is ez a jelmondat ékesítette, bár azt még furcsa módon a szabadság szóval is megfejelték.

Bal-ra i-ga-zodj!

Miközben a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség balról próbálja elõzni a Magyar Szocialista Pártot (kiemelések tõlem - V. É.),

Az MSZP balszárnya arra is csak most, a kudarcos EP-választás után hívta föl a pártvezetés figyelmét, hogy bár a szocializmus elmúlt, az eszme megmaradt. Ami szintén lehet igaz, a felismerés értékébõl mégis sokat levon, hogy éppen annak a Rubicsek Sándornak a fejébõl pattant ki, aki a postabankos VIP-hitelét annak idején így kommentálta: "amíg világ a világ, aki közelebb van a tûzhöz, az jobban melegszik." ' akkoriban a Központi Ellenõrzési Hivatal elnöke volt, és ebben a "tûz közeli" minõségében fogadott el melengetõ VIP-hitelt a Postabank elnökétõl. Nyilván már akkor úgy gondolta: ha kimúlt is az államszocializmus, néhány szép vonását érdemes megõrizni.

Nos, hat év után Rubicsek elõbújt a süllyesztõbõl, és megint sikerült a lényegre tapintania: a szocialista szavazóknak szocializmusra van szükségük, és ezt pillanatnyilag sokkal inkább kínálja nekik a Fidesz, mint az MSZP. Ergo irányváltásra van szükség a szoci pártban: balra kell igazodni. No, nem a tetszhalott Munkáspárthoz, hanem a szépreményû Fidesz - Magyar Polgári Szövetséghez (kiemelés tõlem - V. É.), amely apró, alig észrevehetõ sasszékkal már sikeresen átevickélt a Munkáspárt baloldalára. A "munka becsülete" szlogen és a "panelprolik" megkövetése csak a nyitó lépés voltak, amelyeket a szocialista korszak iránt nosztalgiát érzõk megértésének hangoztatása követett, majd mindennek betetõzéseként jött az EP-kampányra az MSZMP-tõl kölcsönvett "munka, otthon, biztonság". A nagyobb hitelesség kedvéért a polgári szövetség közben még beszállt a Munkáspárt kórház-privatizáció elleni aláírásgyûjtésébe, és újólag síkraszállt a gáz-árak befagyasztásáért.

Szó, mi szó, az MSZP új stratégiája nem túl eredeti: elõzzük mi is balról a minket balról megelõzõ Fideszt! Ha már sikerült lépéshátrányba kerülnünk, õrizzük meg hátrányunkat 2006-ig azzal, hogy mi is ugyanazt kínáljuk választóinknak, mint amit õk!

Mert lehet, hogy az ideológia szintjén nem ugyanazt mondja a két párt, de a választók tömegei számára emészthetõ üzenetek kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz. Hiába olvassa el néhány ezer értelmiségi Hiller István eszmefuttatását az új magyar szociáldemokráciáról vagy Gazsó Ferenc értekezését a társadalompolitikában szükséges baloldali irányváltásról, a választópolgárok többségéhez mindebbõl csak a mozgósításra alkalmas elemek jutnak el, amelyek alig különböznek a Fidesz/Munkáspárt hívószavaitól. Mint például a nemzetközi tõke és a multik anyázása: "a baloldali társadalompolitika nem enged utat a tõkeérdek korlátlan érvényesülésének", "a neo-liberalizmus mint a nemzetközi tõkeérdek korlátlan képviselete" (G. F.), vagy H. I. szavaival: "a gazdasági globalizáció nem jelentheti az államok vagy nemzetközi közösségek vereségét a multinacionalista vállalatokkal szemben."

Vagy mint az erõs állam visszaállítása: "a szociáldemokratáknak fel kell tehát adniuk a passzív állam rendszerváltás utáni hitét, és helyette az önkorlátozó, ám olyan aktív államot kell helyezniük, amelyik szolidáris a legszegényebbekkel is" (H. I.). Hogy a legszegényebbek mellett kik számíthatnak még az önkorlátozó állam megkülönböztetett figyelmére és támogatására? A "felnövekvõ generációk, a munkavállalók, a bérbõl és fizetésbõl élõk, az önfoglalkoztatók, a kis- és középvállalkozók". Vagyis mindenki - leszámítva néhány ezer honi tõkést (G. F. szerint a társadalom hat százaléka rendelkezik megélhetést biztosító tulajdonnal, de ezek többségét minden bizonnyal a kis- és középvállalkozók alkotják, akiket H. I. röpirata szerint éppúgy támogatnia kell az államnak, mint a munkavállalóként élõ menedzsereket).

A politikai vitairatok üzeneteinél jóval nagyobb nyilvánosságot kapnak a jövõ évi adózási szabályokra vonatkozó elképzelések, és a választópolgárok is fogékonyabbak ezekre. Márpedig minden ideológiánál egyértelmûbben beszél az, hogy az MSZP a saját frakciója mellett éppen az ellenzéki Fidesz frakciójának támogatására számíthat az adózásban tervezett változtatásoknál. A tõkepiaci befektetõk csesztetését demonstráló árfolyamnyereség-adót annak idején a Fidesz vezette be, majd a jelen kormány törölte el azért, hogy ne gátolja fölöslegesen a hazai részvénypiac fejlõdését. Amit korántsem a nagytõkések éltetnek, hanem a kisbefektetõk tömegei, akik befektetési jegyekbe, nyugdíjpénztárakba gyûjtik megtakarításaikat, amelyek jóvoltából a magyar cégek tõkéhez juthatnak. A "le a szelvényvagdosókkal!", "veszszen a tõke!" jellegû üzeneteken túl nehéz a gazdasági racionalitás nyomát felfedezni az adónem vissza-állításának ötletében. Ha az adó-beszedés költségét is figyelembe vesszük, költségvetési bevétel alig várható; az egész csak arra jó, hogy elvegye a tõzsdei befektetõk (megtakarítók) kedvét.

Nem sokkal jobb a helyzet a másik szoci javaslattal, a 4. adókulcs bevezetésével, amely szintén keveset hoz az államháztartás konyhájára, de legalább sokak (kár)örömére szolgál. Ráadásul a közteherviselést is alig teszi igazságosabbá, hiszen a legnagyobb jövedelmûek tudnak a legkönnyebben kibújni az adózás alól. Többet lendítene a társadalmi szolidaritás baloldali (és egyben liberális) eszméjén, ha megszûnne minden olyan adókedvezmény, amely a magasabb jövedelmûeknek kedvez, és kizárólag szociális alapon lehetne állami támogatásban részesülni. Egy ilyen megoldással végre nem a középosztályokat képviselõ Fidesz populizmusát majmolná az MSZP, hanem valódi baloldali politikát valósíthatna meg, ráadásul liberális koalíciós partnere támogatásával.

Egyre kétségkívül alkalmas az MSZP látszólagos balra igazodása: most végre el tud határolódni attól a liberalizmustól, amelyet eddig (jobb híján) maga is vallott. "A szociáldemokrácia (É) bár valójában nem értett egyet vele, jobb híján azt mondta, amit a liberálisok gondoltak" - olvashatjuk H. I. vitairatában. Csak ott a bibi, hogy ezt a liberalizmust manapság egyedül a saját koalíciós partnere képviseli, vagyis tõle határolódik el, miközben ellenzékével kerül egy platformra. Ezzel az erõvel akár nagykoalíciót is létrehozhatnának: akkor legalább tiszta víz kerülne a pohárba az átláthatatlan katyvasz helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.