Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

Úgy néz ki, ugyanannyi EU-szkeptikus képviseli a "magyar érdeket" az Európai Parlamentben, mint amennyi EU-igenlõ. Nehéz elfelejteni, hogy az uniós tagság kérdésérõl döntõ tavalyi népszavazás nem elsõsorban a MIÉP/Munkáspárt ellenkampánya miatt fulladt meglehetõs érdektelenségbe, hanem fõleg azért, mert a Fidesz-akármi vezére kétértelmû üzenetekkel bizonytalanította el híveit. Az EP-választás elõtt sem azért kezdett agresszív kampányba a Fidesz, mert egyértelmûvé vált volna elkötelezettsége az idõközben adottsággá vált EU iránt, hanem nagyjából azért, amiért az uniót konzekvensen ellenzõ MIÉP: ha már uniós gúzsba kényszerült a magyar, legyen, aki valóban az õ érdekét képviseli.

Képviseletek

Ezért kellett volna az igaz magyarnak Brüsszelbe szavaznia Hegedûs Lórántot, pártja szlogenje szerint "a magyarság püspökét" (nem is értem, miért nem emelték föl szavukat e kisajátítás ellen a többségi katolikusok), hiszen ki más tudná jobban képviselni nemzeti érdekeinket az unióban, mint az, aki eleve pokolba kívánja az egészet. A nemzeti petíció aláíratásán szorgoskodó Fidesz láthatóan egyeztetett unióbeli testvérpárt-jaival, amelyek szintén otthont és munkát követeltek, bár a magyar testvér ezeket még megfejelte olcsó gázzal és gyógyszerrel meg mûködésképtelen, ámde állami kórházakkal. A többi, nemzetietlen párt nyilván nem akarja, hogy a polgárok dolgozzanak, lakjanak, fûtsenek és gyógyuljanak. Az MSZP és az SZDSZ csak tõkést és tõkét akar, a népet és a verítéket (no meg a mosott ruhát) meghagyja a nemzeti oldalnak. Így kerek a világ, ha a Fidesz, a Munkáspárt és a MIÉP közös szemüvegén át nézzük.

Azért egész olcsón megúsztuk ezt a kampányt: sokkal kevesebb felelõtlen ígéret hangzott el az elmúlt hetekben, mint a honi parlamenti választások elõtt szokott. 2002-ben pontosan tudtuk, hány százmilliárdba került nekünk az utolsó hetek ígéretlicitje, és hogy hány évig nyögjük majd. Most ilyen értelemben nem volt tétje a dolognak, hiszen a kormánypártok megállták osztogatás nélkül, a Fidesz pedig még legalább két évig nem tudja elkölteni ígéretei százmilliárdjait (utána meg, ha mégis módja lesz rá, majd nem akarja).

Az EP-választás kampányában meglepõen kevés szó esett Európáról, így még az sem zárható ki, hogy van, akinek a kampányt követõen is Esterházy Péter jut eszébe az EP-rõl. Talán jobb is, hogy nem vált témává az Európai Unió, mert nagy eséllyel csak tovább növelte volna a homályt. Hiszen mit várjunk politikusainktól, ha értelmiségünk krémjének fejében is meglehetõs a zûrzavar az unió mibenlétérõl. Itt van mindjárt a Narancs publicisztikai rovatában folyó vita, amelybõl kiderül, hogy Dobrovits Mihály a közgazdasági racionalitástól félti a kontinentális Európa demokráciáit. Nevezetesen attól, hogy amennyiben a költségvetési hiány vagy az államadósság mértékére bizonyos szakmai korlátokat állítanának fel, akkor sérülne a népszuverenitás legfõbb szervének, a parlamentnek az autonómiája.

Hát persze, sérülne. Mint ahogy akkor is sérült alaposan, amikor tagjává váltunk az uniónak, amit egyébként, ha jól értem, D. M. is helyesel. Mert május 1-jétõl kezdve a mi kormányainknak és parlamentjeinknek is a maastrichti kritériumokra kell vetniük vigyázó szemüket. Márpedig annak öt elemébõl pontosan kettõ (a folyó hiányra és az államadósságra megszabott limitek) közvetlenül is érinti a parlament hatókörébe tartozó költségvetést. Az uniós csatlakozással ugyanis vállaltuk, hogy gazdaságpolitikánkat szõröstül-bõröstül alárendeljük az euró bevezetésének, annak pedig a parlament döntési szabadságát sértõ konvergenciafeltételei vannak.

D. M. feltételezésével szemben (sajnos) nem munkahelyem, a Pénzügykutató Rt. találta fel a spanyolviaszt, és persze (sajnos) a haszonélvezõje sem lehet a fiskális hatóság ötletének, amint azt erõs felindultságában sugallja. Így attól sem kell tartania, hogy "egy magáncég együttes döntési, de még inkább ellenõrzési és vétójogot nyerne a Magyar Köztársaság népszuverenitásának legfõbb szervé-vel szemben". D. M. sejtetésével szemben az államháztartási reform esélyeit latolgató Narancs-publicisztika íróinak semmi közük ahhoz a Pénzügykutató Rt.-hez, amelynek két munkatársa, Neményi Judit és Petschnig Mária Zita Az euró bevezetésének makrogazdasági feltételrendszere és kilátásai Magyarországon címû elemzésében valóban megpendíti a független fiskális tanács intézményét (a 80 oldalas tanulmány letölthetõ a megrendelõ Pénzügyminisztérium honlapjáról).

Hogy mennyire nem a pénzügykutatós szakértõk hataloméhségét, netán diktátori hajlamát tükrözi a fiskális tanács (nem hatóság!) ötlete, a tanulmány néhány sorából kiderül: "A kiadási plafonok rendszerétõl a fiskális politika viselkedési kódexén keresztül a független fiskális tanács létrehozásáig számos jó példa áll rendelkezésre arról, hogyan lehet megfékezni a (gazdaság)politikusok költekezési éhségét. (É) Szabályalapú rendszer mûködik többek között Dániában, Finnországban, Svédországban. Az Egyesült Királyságban pedig a sikeres fiskális konszolidáció kereteit a fiskális politikai magatartási kódex alapozta meg, amit 1998-ban vezettek be. Fiskális szabályok korlátozzák Lengyelországban az eladósodást, és Csehország is költségvetési szabályokat vezetett be tavaly."

D. M.-hez hasonlóan kollégáim is jól látják, hogy a fiskális korlát sérti a népképviselet elvét. "Az EU-ban érvényesülõ külsõ kontroll (ti. a stabilitási és növekedési egyezmény - V. É.) nem problémamentes, hisz a demokrácia alapelvével (a nemzeti parlamentek szuverenitásával) nem könnyen egyeztethetõ össze" - írják. Szerintük azonban a monetáris tanácsok mintájára felálló független nemzeti fiskális tanácsok kevésbé sértenék a nemzeti parlamentek szuverenitását, mint a Brüsszel asztalán fekvõ azon javaslat, mely a mostani, befuccsolni látszó, szabályalapú fiskális koordináció helyett a bizottság jogkörét növelné meg "a fiskális politikai eltévelyedés megállapításában és szankcionálásában".

Megértem, ha valakinél kicsapja a biztosítékot egy olyan javaslat, amely csorbítja a népképviseletet. De ha az illetõ következetes akar lenni, undorral kellene elfordulnia attól az Európai Uniótól, amely a közös pénz, vagyis az európai gazdaság (és tegyük hozzá: társadalom) stabilitása érdekében jócskán korlátozza a kormányok és parlamentek szuverenitását a költségvetési törvényeik megalkotása során. És akkor még nem beszéltünk a független nemzeti bankokról, amelyek már az eurókorszak elõtt is keresztbe tettek a parlamentek költségvetési terveinek, most pedig, a közös valuta árnyékában önmaguknak is csak árnyékaivá váltak, hiszen a monetáris politika legtöbb eleme nem nemzeti szinten, hanem Frankfurtban dõl el.

Ennél alkalmasabb végszót, sajnos, aligha találhatnék a "magyarok püspöke" számára. Lám, így is kerek a világ.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.