Téli pincékből föl "Magyarország legmagasabban fekvő falujába", Mátraszentimrére, hol hó honol. Ott vagyok honn. K. Dezső gyalog indul a szomszéd faluból, sípályánál megáll.
Nem, még nem Aquincum, Buda messzire van - vackáról, a Terézvárosból egészen az ötödik kerületig merészkedett K. Dezső. Bizony, a belvárosban is vannak pinceborozók, lőn lőre. S mert az alászálláskor épp az magyar kultúra napja (csupa nagybetűvel), vitt lánglelkében kis rőzse-dalokat (kellett is, kurva hideg volt), s vitte jó barátait.
Hajnalban talajmenti fagyok, este esik, húzódjunk hát újra akolmeleg pinceborozókba. Még mindig a kimeríthetetlen Terézváros, az Aradi utca és környéke.
Vissza a télbe, hűs borospincékbe! K. Dezső hivatásos naplopó naplóját lapozgatja, téli szél, megcsapja borozók istállómeleg lehelete, próbál emlékezni, fáj a mindig másnapos fej, naplopótök. Kis esti séta, csak ide a közelbe.