Pista bácsi fiatalon játszott a csapatban, balszélsőt, és már akkor is sánta volt.
Megöregedett, alig látott, de mindig kisántikált a meccsre. Most ül a konyhában egyedül, nem lát, mozdulni se tud. Pár éve még elfehérbotorkált a Hubertus vendéglőbe (a Deszkába, így mondta, fekete fabarakk ez a kocsma), mindig sört ivott, borsodit, sose bort, hegyaljai létére. Kisebbik fia, ki itt ivott naphosszat, sört, már rég kint a temetőben, deszkában. Pista bácsi felesége, Mariska néni nemrég halt meg, Pista bácsit kivitték a temetőbe, jöttek rokonok, ismerősök, ő nem látott senkit, semmit, csak ismételgette: köszönöm. Köszönöm. Sokan voltak a temetőben, Mariska néni volt az iskola pedellusa, régen, kolompolt órák előtt, után, ballagáskor. Aztán csengőt szereltek be, Mariska néni nyugdíjba ment, elköltöztek az iskolából. A temetéskor harangoztak a faluban, és szólt a kolomp a menetben. Búcsúzunk és elmegyünk. Pista bácsi ül a konyhában a sparhelt mellett, ebédet hoz a szeretetszolgálat, alig eszik, nem lát, csak azt mondja: köszönöm. Kisebbik fia és felesége a temetőben, nagyobbik fia az újhelyi kórházban az ápolási osztályon. Csak a szeretetszolgálat jön és lánya látogatja hetente Újhelyből. Hogy van, apuka? Köszönöm.
Tolcsva-Erdőhorváti, szomszéd falvak csatája, örök presztízsmeccs. Most nagy a tét: ha győz, Tolcsva felkerül a megyekettőbe, 19 év után! Az egész falu lázban, Pista bácsi a vasárnapi ebéd után megkéri a szeretetszolgálatot, vigyék ki. A tornácra? Nem, a meccsre. Pista bácsi a tornácon se volt kint évek óta, hunyorog, pedig nem bántja szemét a fény. Autóval kiviszik, széket tesznek az oldalvonal mellé a félpályánál, a legjobb hely, úgyse lát semmit. Pista bácsi érzi, hol van, dühös, nem jó. Amerre Tolcsva támad? Oda akar ülni?, kérdi a szeretetszolgálatos. Nem mindegy már neked, tata. A kapu mögé. A fenyves aljába. Mondja Pista bácsi, ő tudja, miért. Az egyik kapu mögött napraforgótábla és az erdőhorváti országút, a másik mögött hegy és fenyves. Pista bácsi oda ül, és nézi a meccset.
Tolcsva végigtámadja az első félidőt, Horváti védekezik, foggal, bizony, és körömmel. Pedig nekik mindegy, középcsapat, de Tolcsvát utálják, sokan jöttek a faluból, küzdenek hát keményen, durván. Aztán a félidő végén Pista bácsi is megemelkedik a székben, gól, ennél a kapunál, ahol Pista bácsi ül, erre támadunk, Vezetünk!, üvöltenek a fülébe. Tudom. Azért ültem ide.
A második félidőt már csak ki kell bekkelni, Horváti támad, támad, ha kiegyenlítenek, Erdőbénye kerül a megyekettőbe (szünetben Erdőbénye-Olaszliszka 4:0, jelentik telefonon, eldőlt), és akkor Tolcsvára újabb 19 éves gyász borul, ez hajtja őket, meg a Bénye ígérte hétvége Miskolctapolcán a Junóban, kaja, pia, dzsakuddzi, kurvák. Mennyi lehet hátra, kérdi valaki izgatottan Pista bácsitól, aztán elszégyelli magát. Három perc. Meg az a rohadt hosszabbítás. Pista bácsi pontosan tudja. Azt is, mennyi lesz a hosszabbítás.
És a hosszabbítás utolsó percében Horváti labdát szerez, indítják a centert, aki egyedül vezeti a labdát a kapusra, megcsinálja a cselt, még kinéz a tolcsvai közönségre, mosolyog, ezt nektek megyekettő, nekem két kurva jut a Junóban, gólprémium, és lazán kapura gurít. Aki tolcsvai, nem néz oda, a horvátiak gólt kiáltanak. Hallgat a fenyves. És akkor Pista bácsi megemelkedik a székben, feláll, a gólvonalhoz sántikál, de gyorsan ám, mint hajdan a balszélen, és kirúgja, a jobbik, a sánta bal lábával a gólba tartó labdát. Visszasántikál, immár lassan, leül, nem mozdul. Csend. Aztán a közönség és a fenyves felmorajlik, a horvátiak üvöltöznek, a tolcsvaiak tétováznak, most mi van. A horváti játékosok a bírót rohamozzák, Spori, meg kell adni a gólt! De a bíró a szabályok szellemében jár el, Miért? Átment a gólvonalon?, és a tolcsvai kapu előtt feldobással hozza játékba a labdát. Melyet a tolcsvaiak a napraforgótáblába rúgnak, ma is keresnék, ha nagy örömükben meg nem feledkeznek róla.
Pista bácsit egy falu védelmezi a szomszéd falu - jogos - felháborodásától, a bényei megfigyelők csalódottan távoznak és óvást fontolgatnak, mindhiába. Pista bácsit a vállukon viszik a játékosok, a falu lakossága a Deszkába. Pista bácsi csak annyit mond: köszönöm, és a banketten borsodit iszik.
Amikor Tolcsva első megyekettes meccsét játszotta, Pista bácsi már az újhelyi kórházban, az ápolási osztályon, a lánya vitette be. Csak a szék maradt Tolcsván, ott van minden hazai - megyekettes! - meccsen a fenyves felőli kapu mögött. Õrizni kell, mert betegek, vakok és mozgásképtelenek érkeznek távoli megyeegyes, -kettes, -hármas falvakból, Gyomaendrődtől Õriszentpéterig, Piliscsévtől Mecseknádasdig, sőt, Bényéről és Horvátiból (!) is, fogdosnák és csókolgatnák a széket, vinnének egy szilánkot legalább. A tolcsvai plébános már megtette az előkészületeket Pista bácsi majdani boldoggá, majd szentté avatásához. Minden magyar öltözőben fölírják a demonstrációs táblára: A BÉNÁK JÁRNAK, A VAKOK LÁTNAK!, s a magyar futball feltámad halottaiból. Hála a Szentszéknek, Tolcsva felkerül a megyeegybe, enbéháromba, majd egyre följebb, és meg sem áll a Bajnokok Ligája győzelemig. A magyar válogatott a vb-döntőben 3:2-re veri a németeket. Tolcsva híres búcsújáró hely lesz, a Deszkát lebontják, és márványból építenek szállodát, éttermet. De ez a Tolcsva már nem az a Tolcsva. Pista bácsi ott nem fog borsodit inni.
Fekszik az ápolási osztályon, behozzák a tálcát, megetetik valami levessel.
Kiviszik a küblit.
Köszönöm.
(Záradék)
A tolcsvai plébános kérelmét a pápa természetesen elutasította. Az nem ám csak úgy van, fogalmazott szabatosan körlevelében XVI. Benedek, hogy valaki magától (!) fölkél és jár, sőt, sántikálva fut (!), és góltól menti meg csapatát. Azt megengedem, így a körlevél, hogy a fenyves felől fuvallat támadt, szellő lebegett vala a pálya felett, és egész egyszerűen visszafújta a labdát, megakadályozván a horváti gólt. Nem kell ehhez Pista bácsi. Az esetet "A Tolcsvai Csoda" néven emlegeti a körlevél. Pista bácsiról nem esik szó. Az indoklási részben a pápa előadta, hogy 1. A szél ott fú, ahol akarom. 2. A labda az enyém. 3. Nem azé, aki halálpontos, tértölelő keresztlabdával indítja a szélsőt. 4. Sem azé, aki fut. 5. Ja, és a németek nyertek 3:2-re, fejezte be XVI. Benedek körlevelét Ratzinger.
A körlevelet a tolcsvai templomban is felolvasták volna, ha lett volna plébános, ha lettek volna hívek. A templom is romokban, a pályát elfoglalta a fenyves és a napraforgótábla, a félpályánál találkoztak. A tolcsvaiak, mind egy szálig, felköltöztek a temetőbe. Jó helyen volt a temető, hegytetőn, szép a kilátás, feltámadáskor közel az ég. Amerre Tolcsva támad.
A feljutásért a két - Tolcsva eltűnésével immár - szomszéd vár, Erdőbénye és Erdőhorváti viaskodik.
