Abasári borozó
F. Béla ül két deci rizling (68 Ft) előtt, nézi a sarokban a seprűt és a felmosórongyot, régvolt időkre emlékezik. Itt kezdte, albérlet az Aradi utcában, most a Munkácsyban lakik, ismeri a környéket. Régen jobb székek voltak, régen minden jobb volt. A falon tavalyi naptár, F. Béla idén ötven, születési helye Örspuszta, már nincs meg, csak én vagyok, most Pusztaegres, F. Béla lemegy oda, megkeresi szülőházát, a kocsmában mindenkit meghív egy italra. Rácpácegres, literál K. Dezső, olvasd el L. Ervintől a Csillagmajort, és nézd meg a Porcelánbabát. F. Béla a fekete-piros metlachit nézi, merőn az anyacsempét. Az ablakok bedeszkázva, kinn esik. A pultnál csegevara-sapkás ballonkabátban nézi a tévé helyét, itt hál' isten nincs ertéel. Csak a neon zizeg, a falakon halk nótaszó, Abasári csárdás. Tornyi Kiss László művészbarátomnak - nótáim magas színvonalú beénekléséért - Hendi János (nótaszerző). Jártam sárban Abasárban, / Csikót vettem a vásárban. / Bort is ittam abasárit. / Megismertem ott a jó bort meg a Sárit / Megismertem ott a sárt, / Jól megjártam Abasárt. Bp., 1988. nov. K. Dezső kicsit átírta a nótát, F. Béla kinéz a bedeszkázott ablakon, nyolcvannyolcban voltam harminchárom, és mit csináltam? van három lányom. K. Dezső bólint, te is elmehetnél nótaszerzőnek. Fölemel egy alumíniumvirág-hamutartót, meg is nézi magát benne, menjünk át a Kmetybe, F. Béla nem hall az egyik fülére, és most nem bírja a csendet, és ebben a borozóban hihetetlen csend van, csak a régen jobb székek nyikorognak. F. Béla elindul, gondolatban már a nem létező Örspuszta nem létező kocsmájában jár. A világ állandóan változik, de kit érdekel, ha az Unicum SOHA - olvassa K. Dezső egy plakátról vigaszul, kinn vigasztalan esik.
Kmety
A Kmety (ejtsd: Kmetti), a Kertészeti Egyetem Tangazdaság borozója húsz éve nem változott, F. Béla csak tudja. Nyitva 7-től este 8-ig, de rugalmasan zárnak. F. Béla vasárnap reggel friss zsömlét vásárol, és beugrik egy kóserre, míg a család a misén a Szent Családban. Itt bezzeg van élet, mikor belépnek, Edda szól, s ment a hűtlen nehéz fejjel, a csegevara-sapkás a pultnál ül és énekli, rejtély, hogyan került ide, amikor eljöttek, még az Abasáriban hallgatott. Az előtérben felirat, A bor a föld és a napsugár szerelmének gyümölcse, milyen szép. Szívükben ez üzenet s e nedű derűjével mennének beljebb, de nem lehet, üzemi terület, ki van írva. Vagy csak eltévedtek. Lampionos falikarok mutatják az utat, a bokszokban piszkosul fiatalok, képzősök az Epres-kertből. Hangosabbak a zenénél, Pink Floyd, Rolling Stones, mi változott? RED HOT CHILLI PEPPERS, a zenegép MP3, Örspuszta helyén most horgászparadicsom, és akkor mi van. Marad minden a régiben, csak Örspuszta nincs meg, kesereg tovább F. Béla, a körzeti bajnokságban szereplő tinnyei sportkör elnöke és tiszteletbeli kapus, indián neve Rövid Sarok. Egy mesebeli néni a WC előtti asztalkán rongybabákat árul. Nézd meg a Porcelánbabát, jut eszébe K. Dezsőnek, és hugyozik. Gyanús törülköző, szappantartóban szappanmorzsák, a hideg vizes csap nem működik. Mire visszamegy, az asztalon három rongybaba, a három lánynak, ma nem vagy kissé szentimentális? Inkább szenilis, mint te, erre isznak. F. Béla keblére öleli a rongybabákat, kifelé is Edda szól, úgy szeretne élni már. A csegevara-sapkás a radiátornál melegszik, vajon a Beugróban is ott lesz?
Beugró
Nincs ott, neki ez a hely túl elit. Nekik is, ráadásul, elvégre alvilági túra, lemennek a pincébe, nemrég nyílt. (Azóta a Beugró pincéstül-mindenestül bezárt - K. Dezső.) Pincér mogorván villanyt gyújt odalenn, fönt sincs senki, hétfő van és este kilenc, mit akarnak itt ezek? Csapolt nincs, üveges Gold Fassl, s hogy ne legyen akkora a szégyen, aszútörköly. Lesz akkora, csak négycentes. A pincében különtermek, faragott székek, műszőlő, műborostyán, de a nád igazi, árnyéka van. Ablakokban templomtornyok, Nagymagyarország-térkép, korona a ferde kereszttel, tengerlátképek. Három tenger mosta. Mosdóban fotocella vagy mi, érzékeny piszoár, kézszárító, Tegye a kezét a szenzorhoz! Kérnek még egy kör pálinkát, hogy kilegyen a féldeci, aztán csendben, illedelmesen köhögve, hogy fölriasszák az alvó pincért, elhagyják a pincét, hétfői halott helyet. Régen itt volt körömpörkölt, K. Dezsőnek elege van már a múltba merengő F. Bélából, meg éhes is, és nincs otthon semmi és senki, eredj vissza, ahonnan jöttél, a pusztába!, és F. Béla a rongybabákkal elindul a Munkácsy utcába. K. Dezső áll az Aradi-Szív utca sarkon, szívpörkölt tarhonyával, gondolja, és mint citromtól a vadas mártás, összefacsarodik a szíve.
És - csak hogy ne így legyen vége - a csegevara-sapkás szembejön, nem köszön.
