Öt és feles

Egotrip

Mehr Lichthof!

K. Dezsőt befalazták. Már hónapok óta épül a szomszéd telken a Luxury Apartments, de K. Dezső valahogy nem hitte, hogy fölérnek a harmadikra. Akadtak pedig aggasztó jelek. Reggelente, hugyozás közben szemezett a darussal, sisakos vendégmunkások pillantgattak be a vécéablakon, az ukránok már a spájzban voltak. K. Dezsőt nem zavarták, otthonosan hugyozott, szart, hányt, hallgatta a krampácsolást, az építők is ismerték már kiszűrődő zajait. De egy nap eltűnt a Nap. "Ne engedd, hogy eltűnjön a Nap, mert akkor kész." Kész, vége. K. Dezső, titkos Napimádó, akit pedig tiltottak a Naptól, kiskorában boleróban úszkált a miskolctapolcai strandon, árnyékban, le ne égjen, aki babanaptejjel keni magát, s nyár végére kifehéredik, s aki mégis, mégis, szemlélődése teraszára kiülve, kihűlve követi a Napot, s akit, eltakarodni nem akaró moribundust, majd a fény felé fordítanak, megigazítják rajta a kockás takarót, mielőtt végleg eltűnik, a Nap. Pedig csak annyi történt, hogy a lichthof (gyönyörű magyar szó, csak a "fényudvar" szebb) újra az lesz, ami - K. Dezső kapott néhány évet, követhette a Napot, amint besütött, pedig nem is szabadott volna, itt lichthof van öröktől fogva, fal faltól falig, merő véletlen, hogy süt a Nap, kis kies idő, ez adatott, pedig nem szabadott, végigvonul a fény a szobán, a polcokon, K. Dezső már tudta a helyet, ahol áprilisban felbukkan, Borges: A halál és az iránytű, aztán tovább, Schönborn: Krisztus ikonja, végig a könyveken, míg valahol a verseknél, Ferencz Győző: Ha nem lenne semmi nyom, szeptemberben eltűnik. K. Dezső ott akart lenni az ünnepélyes befalazásnál, ült az asztalnál, csinálta a semmit, az ablak előtt piros vaspántketrecbe ürítették a betont, sose lesz vége, egyszer vége lesz, K. Dezső kiment, ő is ürített, nézzétek, nyaljátok ki a seggem, mire visszament, még ott volt a Napfolt, de hogy elolvassa, villanyt kellett gyújtani. Baka István: Tájkép fohásszal. Nézheted ezután a falat. Vakablak a vakfalon.

Délután meccs Nagytétényben, ahol, mikor még megvolt a disznóhizlalda, majdnem lakást vett, mert az erkély a lemenő Napra nézett. Nem érzed ezt a bűzt?, kérdezte a feleség, K. Dezső csak boldogságot érzett, bámult a bíbor Napba, itt akarok élni!, alig bírták kituszkolni a liftig. Lichthof. A nagytétényi pálya az egyik utolsó békebeli, hozzá nem nyúlnak évek óta, beépítik, mondják. Betakarják a Napot. A vécében nincs papír, ez rendben van, K. Dezső sporttáskájában kézirat, ül, olvassa, megtanulja, töröl, ám víz sincs, ez nagyobb baj, a falnál egy erre a célra rendszeresített szarkefe, K. Dezső azzal húzza le. A pályán semmi érdemleges, kapnak hat gólt, K. Dezső a félpályánál ácsorog, labda nem jön, nézi az eget, nemrég esett, ilyenkor izgalmasak a felhők, a piros minden árnyalata, várja, hogy előbukkanjon a Nap, már reflektoroz a felhők mögül, mért nem indulsz?!, egy céltalanul előrevágott labda, úgyse éri el, de azért elindul. Fut, akkor kevésbé csípik a szúnyogok, közel a kiáradt Duna, ellepik K. Dezső testét, az egész pályát, ennyi szúnyog nincs is, eltakarják a Napot.

Ki megy "buda felé? Hét előtt oda kell érnie, a temető hétkor zár, Árpival és a komával ma látogatják meg E. Kornélt. Lépésben a rakparton, bassza meg, elkések, mire odaér, Árpiék már jönnek kifelé. E. Kornél? Megvan. Jó helyen van, közel a bejárathoz. Obligát piros rózsa, halottnak lesz, K. Dezső nem siet, a temető, a holtak kívánságára, májusban hosszabb nyitva tartással üzemel, nyolckor zár. Má seza má jusi világ. A fehér öblítősflakon eltűnt, az óriásplakát, a piros esztergomi vonat, E. Kornél, köszöni, megvan. E. jelben győzünk. K. Dezső mögött egy nagy, fényes fekete sírkő visszaveri a lemenő Napot, K. Dezső nézi árnyékát sírkövön, kerítésen. Ki törődik itt a halottakkal?! A Cserepesben zenegép s a nép üvölt, aranyeső a sírhalmomra, májusi aranyeső szart se ér, esik, sírhalmokra és papírpoharakba, vizezi isten az Unicumot, de nem mennek be, odabent füst, élet és ének, én is így lettem néma víztükörÉ nekem többé már a Nap se tündököl, a Margit hídnál még lemennek egy pincébe, nem kéne, följönnek, nem kéne.

K. Dezső éhes, mit főztél, kérdi a guminőt, Knorr Magdi nem válaszol, üres szájjal mosolyog. Majd mindjárt beteszem, és nem mosolyogsz, K. Dezső odébbrúgja. Meghallgatja az üzenetrögzítőt, üzenet nélküli hívások, K. Dezső nem hisz a fülének, visszahívja. Te hívtál? Én. Nem szoktál. A tudakozó adta meg a számod. Baj? Nem. Mi baj van? Semmi. Szar az egész. Tudom. Ezért hívtál? Ittam. Azért. Megittam egy fél üveg martinit. Szülői értekezlet volt. Értem. Ugye nem mész Amerikába? Nem Amerikába megyek. Ígérd meg, hogy nem mész. Ezért hívtál? Mondom, hogy ittam. Nem szoktál. Telefonálni se. Baj? Nem baj. Mit akarsz? Én? Semmit. És én szerinted mit csináljak? Ülj ki a teraszra, szép májusi éjszaka van, és idd meg a martini másik felét. Azt fogom tenni. Szia. Szia. K. Dezső betett egy üveg sört a mélyhűtőbe. A terasz. Reggelire zsömle, vaj, lekvár, Népsport, darazsak, vacsorára vörösbor, sajt, szúnyogok. Éjszakára a csillagok. Istenem. Csöng a telefon, ilyenkor?, ez csak Sziszi lehet, a disszidens balbekk, Új-Zélandról. Már Floridában vagyok. Tudod, megnősültem. Otthagytam a hajópincérkedést, most egy golfklubban vagyok roominspector. Én ellenőrzöm a takarítókat. Nehéz meló, egy hajszál se maradhat a lefolyóban! Veled mi van? K. Dezső mond valamit, Sziszi folytatja, két órán át, itt olcsó, ne aggódj, Sziszi mondja, mondja, kinn ülök a kertben, terasz, pálmafák, mókusok, kígyó is van, ma csaptam agyon egyet, az óceánba csak térdig megyek be, magasak a hullámok, sok a cápa, három autó van és öt tévé, tudom nézni a vébét, K. Dezső hallgatja, mi lenne, ha elmenne Sziszihez a golfklubba takarítónak. Elmúlt éjfél, Knorr Magdi türelmetlen, Sziszi elbúcsúzik, K. Dezső bekapcsolja a tévét, már javában megy a pornó, a guminő a szőnyegen engedelmesen, egyenletesen lélegzik, mindjárt lihegni fogsz, nagy pukkanással elélvezel. Szétbaszlak. De K. Dezső előbb ellenőrzi a lefolyókat, kiszedi a köpettől összetapadt hajszálakat, kimossa a kádat, vécékagylót, megtisztítja a mitesszeres tükröt, a gáztűzhelyt, ragyog a mikró, lemossa a hűtőszekrény-fogantyúról, a kilincsekről a nyomokat, letörli az itt ragadt érintéseket.

Reggel, mikor előveszi a kávéstégelyt a mélyhűtőből, látja, a sör megfagyott, a kitüremkedő jég lenyomta a kupakot. K. Dezső beállítja a sörösüveget egy edénybe, csurog a lé, megvárja, míg fölenged, kitölti, átlátszó, sárga, megissza, vízízű sörbet.

Sötétség reggel, szobájából a lichthofra látni - lenn, a fény-, a világítóudvar közepén, a világítóaknában, házak közé vájt függőleges sírban fekete macskatetem, rohad a Nap.

Neked ajánljuk