Oly sokáig voltunk lenn,
nem is tudjuk, milyen fenn.
(Hobo Blues Band)
Téli pincékből föl "Magyarország legmagasabban fekvő falujába", Mátraszentimrére, hol hó honol. Ott vagyok honn. K. Dezső gyalog indul a szomszéd faluból, sípályánál megáll. Síeléshez szól a lakodalmas rock ("A hegyeknek hangjuk van" - Kodály), K. Dezső legyen mitévő. Ha bemegy a büfébe (Rönkbár), nem ér át négyre Imrére, a könyvtár pedig bezár. Mert zsebében ott a Proust-kötet, Az eltűnt idő nyomában. Albertine nincs többé (A szökevény), a könyvtároskisasszonynak viszi vissza, tavaly kapta kölcsön. S K. Dezső, önmagától szökevény, persze letér az útról, unicum, dobozos soproni, ez van, s szemben az Ágasvár, márciusi nap, az arcomat a fénybe, ordítom: "jaj de jó, jaj de finom, lesszugye hurka jazasztalon". Maradna még, de sietni kell, zár a könyvtár, mindjárt jön a busz. Tájkép: Fehér férfi, kezében fehér papírpohárral, zsebében fehér Proust-kötettel, belelép a (fehér) hóban az eltűnt idő nyomába. A busz persze késik, csak egy hangszórós autó, s mint cirkuszba, lakossági fórumra invitál. K. Dezsőt itt is utolérik. Jön egy busz, K. Dezső jegyet kér, a sofőr fölnéz, hol vagyunk? Ha én azt tudnám, nem lennék itt.
De a könyvtár (Klubová kniznica) bezzeg zárva. Tudod-e, hol lakik?, K. Dezső nem indul az eltűnt könyvtároskisasszony nyomába, Albertine nincs többé. A Vadvirág étterem előtt nagy fekete autók, fakossági lórum, a Vadvirágot kihagyjuk.
A Fenyvesbe csak favágók járnak és K. Dezső. Már ismerik, már szinte beszélgetnek vele, nem zavarja őket, hogy K. Dezső nem a visontai lédig bort vagy a csapolt sopronit, hanem az unicumot, fácánt és szavaikat issza. Hol dolgoztál? Erdőbe. A forrásnál annyit ihattál volna, amennyit akarsz. Füstölt fejt (?) lesz káposztával. Este kihúzzák a lottót. Bassza meg az isten. Holnap megyünk fricskázni, viszünk fűrészt is. K. Dezső szégyentelen jegyzetel, favágók kártyáznak, fájer, kabátban és sapkában ülnek itt, mióta, meddig. Olykor szlovákra váltanak, K. Dezső ne értse, nevetnek. Egy kamazzal hoztak, egy uazzal. Akkor mér nem hordtátok. Kérdezd meg Satyát. Ide turista be nem téved, ha mégis, megsütik s -eszik az egybenyakú, pirospozsgás favágók. K. Dezsőt hagyják hallgatózni. Hat agancsot hoztam. Én fejjel együtt találtam. Elmentem a kocsmába, kiolvastam a blikket. Igyunk, ezt józanul nem lehet játszani. Fáradt férfiak, cserzett testek közt egy gyönyörű női, hófehérke-segg, vodkareklám: Nézz a fenekére! Bejön egy nő, Hófehérke néni, az igazi, tornacipőben, szótlanul nyújtja a pénzt, ki van számolva, két deci bor, lehajtja, kimegy. Akkor most öt óra van.
A tót favágók nem a Szlovák csárdába járnak. Még jókor érkezik, mellbedobással megelőz egy 9 fős kirándulócsoportot, minden asztal foglalt. Fonott kosárban fahasábok, favágók a Fenyvesben, vaskályhában tűz lobog. Falon vaddisznó-irha, képen vaddisznótetem, K. Dezső tányérjában estebédre darázshegyi káposztaleves karika kolbásszal, füstölt csülökkel. Közben kirándulók jönnek, suhogó dzsekis síturisták, K. Dezsőt kinézik, lefoglal egy egész négy (!) személyes asztalt, de ő lassan eszik, s issza a fácánt, cseppenként a kósert, hosszasan nézegeti a falon a vaddisznót. Agyar vagyok, nem turista. A hírekben bemondják: Assisi Szt. Ferencből madarász lett, szomszéd asztalnál apa két gyerekével, ikrek, anya az erdőben pénzt keres, nem találja, hiába hullajtotta el, hogy visszataláljon. Úgy látszik, eleget ittam. K. Dezső kinéz az ablakon, borús idő, Pásztó 21 km, a behavazott futballpályán négy kapu, de keresztbe se játszanak. A pálya mellett, ahogy kell, fenyves erdő, aljában temető. Keresztbe se játszanak, fekszenek, időtlen idők óta. Bolond bácsi ma már hetedszer sántikálja körbe a falut, egyik támasza mankó, másik seprű. Nem köszön, mindenkinek. Huszonketten érkeznek, tán mégis lesz meccs?, megjöttek a Vadvirágból a cirkuszosok, nékik van lefoglalva az egész csárda. Köztük a képviselőjelölt, K. Dezsőnek ismerős az arca. Desszertnek képviselőpofánk. Kezdetnek erődemonstrációleves. K. Dezső lassan rágja az utolsó kolbászkarikát, nem köpi ki. Úgyse rád szavazok, mondja mentében a jelöltnek. Csend lesz, akárha fenyvesben. Mert nem vagyok mátrai lakos. Jelölt nevet, úgy tesz, többiek utána, nevetnek.
Leves megvolt, jöhet a második, a Kemencés csárdában. Két csárda hogy' fér el egy faluban?
Új hely, s K. Dezsőnek tetszik. Van házipálinka, szatmári, igaz, szilva nincs, de óbarack, alma, körte, vilmos. Új a csizma, debreceni, nyalka, gerendára felakasztva. Sótartó, hurkatöltő, falióra, falvédők (Minden virág bontogatja leve-lét, / minden kislány elsózza a levesét.), kék szódásszifon, demizsonok, csatosüvegek, parazsas vasaló, szűzmáriaszobor, petróleumlámpa, milyen szép. K. Dezsőnek tetszik a kiállítás, sorba itta már a pálinkákat. Igazi kemence igazi tűzzel, lapát, üszökkihúzó vagy mi, morfondíroz K. Dezső népfi egymuskátlis kisab lakalatt. Itt nincs tömeg, népgyűlés, szerelmespárok szorongatják egymás kezét, s a párok csak jönnek, jönnek, újabb kezek szorongattatnak. A végén még innen is kiszorulok, gyorsan kér egy atkári vadmalackalányt, oly szépen szól. Vadmalactokány, javítja a pincérlány, K. Dezső szemüveggel sem lát a homályban, akkor inkább egy zsiványtekercset (sonkával, gombával, sajttal, lilahagymával töltött sertés). Persze nem bírja megenni, a felét se, iszik, nézi a párokat, s úgy érzi, eltévedt egy Krúdy-regényben. Én egy szerelmespár vagyok, álmomban szerelmeskedtem egymással, mondja a pincérlánynak, mert (s ezt el tudja olvasni) a hely specialitása: "Szerelmespároknak egy pohár pezsgő ingyen", aha, egy pohár vagy egy-egy?, nem mindegy. Üt a falióra, az almáriomban összerezzennek a butéliák, az asztalnál a szerelmesek, az ablakban a műmuskátlik. Isten legfényesebb csillagsugara / világíts be a házba. A verandán hideg sparhelten macska ül.
A Hóvirágban a helyi fiatalság nem csak egymás kezét szorongatja, izzadnak a csocsófogantyúk s biliárddákók. Biliárdasztal fölött dekoltázs dereng, napnyugta, holdkelte. Pörgetni nem ér! Ezt csak józanul lehet játszani! Mindenki be van rúgva, s ez jó. Tombol faszomba testi láz. Csak a nyolcas buszt elérjem, fohászkodik K. Dezső. Áll a megállóban, nézi a csillagos eget. Csak a kivilágított sípályáknál le ne szálljak a három falu templománál, ne igyak fél liter unicumot a Rönkbárban, a csillagfényben ne nézzem a síelőket és a sötét, változatlanul kitartó Ágasvárat.
Hogy mi lesz a vége, nem tudom.
