Tüdőszalon
(Egy moribundus feljegyzései 2.)
Pista keveset beszélt, de nem volt mogorva, szerettük. Elvolt a betegségével, kiment a vécére, visszajött. Szinte csak akkor hallottuk, amikor felhívták telefonon. Igen, jól vagyok. Gyertek. Igen, azt hozhattok. Szerbusz. Kiült feleségével és lányával a teraszra. Sütött a nap, ma végre jó a kedve. Aztán egyre gyakrabban ment ki a vécére, ott ült sokáig, visszajött, káromkodott. Egyik éjjel beszart. A kurva infúzió. Arca fehér lett, majd szürke. Lánya egy ablakmélyedésben sírva telefonált, felesége az ágya mellett ült. Már nem tudott felkelni, átvitték az intenzívre. A cuccát ne hagyják itt, nem biztos, hogy ide jön vissza, mondta a nővér. Nem jött vissza. K. Dezső akkor érezte, hogy itt meg lehet halni. Bármikor, bárhogyan, észrevétlen, könnyedén. Amikor Tamás meghalt a szomszédos ágyon, Pista kiment a folyosóra, hogy ő addig nem megy vissza, míg a hullát el nem viszik. Még ki tu-dott menni. Visszajött és káromkodott. A kurva életbe.
Pista ágyára új beteg érkezett. Gyula egész nap füldugóval kistévézik és fingik. Éjszaka is. Õ nem hallja, elnyomja a fingot a Barátok közt. K. Dezső fellázad, hogy ez már mégiscsak. Jól van, hat férfiember (Tamás ágya üres), meg a gyógyszerek hatása, akkor is. Menj ki a vécére, vagy a folyosóra legalább. Gyula nem hallja, tévéfing. K. Dezső eszébe jut két sor, felkapcsolja a villanyt, mindenki alszik, már Gyula is, horkol és fingik rendületlen. betegtársaim a bajban / élünk itt halálhawaii-ban. Arra ébred, hogy áll a fasza. Első gondolata, hogy már reggel van, akkor szokott. És csak a második, hogy nahát. Ilyen is rég volt. Az élet él és élni akar a faszom. ó nővérke átlátszó köpenyben, eddig jut a fogalmazásban, amikor bejön a nővér, nem átlátszó köpenyben. Tökvizsgálat, mondja. K. Dezső csak néz. Megy az urológiára, valamit kimutatott a gyomorultrahang, a nyolcas kisbusz már elment, kilenckor jön a következő. Első emelet.
Még csak ez kell. K. Dezső gyomra össze, tán a mája is. A prosztatám? K. Dezső ül a kisbuszban, fehér köpenyesek, mentők, hullaszállítók jönnek-mennek, üzemel az életmentő halálgyár. A sebészetre kell menni, mért megyünk a proszektúra felé? Prosztata, proszektúra. A kisbusz fordul, az idő hűvösre, minden jóra. Prosztata, máj "alig nagyobb, beavatkozás nem szükséges", boldog. A kisbusz húsz perc múlva indul vissza, K. Dezső gyalog, mit neki. Addig nézegeti leleteit, míg eltéved. Barakkok, szárítókötélen női fehérneműk lobognak. Nézi a táblákat: NÕVÉRSZÁLLÓ, FEKTETÕ. De hol az "A" épület, lánykori nevén "Erzsébet királyné pavilonja"? Ó, Sissi, kerülgeti K. Dezső a női fehérneműket, a nővérkén ma nincs bugyi / vagy csak leheletnyi tanga / bevág, tovább is van.
K. Dezső egész nap vidám, a többiek nem is értik, eddig csendben rádiózott, olvasott és írt, most meg ül az ágyon és hülyeségeket énekel. van egy vértócsa az ágy alatt / ha beleteszem melegíti lábamat / nővér te meg kérjél bocsánatot / mer' nem találtam a kacsámat ott Meg hogy miatyánk ki vagy a mennyekbe / a proszektúrára menjek le Hagyd már abba. Mért, Gyulának szabad fingani? És csasztuskákat csujogat. gyorsan egy nőt hol egy kurva / mielőtt a proszektúra Aztán. voltál már eleget léhűtő / téged is elnyel a mélyhűtő. Fejezd már be! az én aktomra vár a boncmester! K. Dezső jókedve féktelen, és éjszaka, a hetedik nap éjszaka vért köp. hullás vérem van
Azonnal hörgőtükrözés, hétkor már a váróteremben, nyolcra végez. Nem kelhet föl az ágyból, nagy baj lehet, mondja a főorvos. Ugyan, mi? A teraszra csak kimehetek. Napsütés, fülhallgató, olvas, ír. ülünk a teraszon pokrócba és becsavarodva / most vittek el valakit azt mondják már furcsa szaga volt / hideget lehel a közeli proszektúra odva / ide tűz a nap összébb húzzuk magunkon a takarót Ebédre paradicsomos káposzta, sült hús, ok az örömre. Menzán ettem ilyet utoljára. Este a folyosón sétál, nem szabad, nővér behívja, segítsen, egy nőt kell felemelni egy székre, a szék középen kivágva, a nő dolgát végzi, K. Dezső kimegy. A nő melletti ágy bedeszkázva, magatehetetlen beteg szokja a koporsót. Éjjel a liftből kiszáll egy csontbőr alak, mintha Tamás megtestesülése, száján maszk, a földszinti fertőző osztályról jött, liftezik kicsit, K. Dezső a teraszra menekül. Levegőző húgyos ágyneműk, csillagok.
Már a tizenegyedik nap. A hatodik guriga vécépapír. Már? Még csak? Bejön két nővér, kell egy ágy a női kórterembe, vinnék Tamás ágyát (még mindig üres), de az egyik kerék hiányzik, fadarab pótolja. Miklós ágyát viszik. Miklóst reggel átvitték a sebészetre, műtik, éjszakánként vért köpött. K. Dezső fél. Éjszaka arra ébred, egy köhögés benne marad, rossz levegő, megijed, kimegy a vécére, felkapcsolja a zuhanyzóban a villanyt, nézi magát a tükörben, reggel itt fogat mosok, mondja magának és lefekszik. Aludni, felébredni.
Tizenharmadik nap. Õsz, csíkos (mi más) pizsamás bácsi (én mi vagyok?) egyik papucsa hátracsúszott, meztelen fél talpával csoszog a folyosón, folyton eltéved, benyit a női kórtermekbe is, mosolyog. Ezt nem szeretném megérni. itt éltek / a halálra ítéltek / itt / ki istenben hitt / ki semmiben / voltunk ennyien / éltünk itt és most a mában / meghaltunk csíkos pizsamában Attilát, Rudolfot és Gyulát hazaengedik, ketten maradnak Józseffel. Józsefből csövek lógnak, infúzió? Ja. Kemó. Mondja József, és fejti a rejtvényt tovább.
Tizennegyedik nap. Reggel hétkor jön a főorvos, megáll K. Dezső ágya előtt. Tragikus hírem van. Lélegzet gyomorban. Hazaengedem. A főorvos úr tréfás kedvében van. Ha élni akar, nem iszik. Mondom, hogy tréfál. Nem tréfál. És a foci? Az lehet, egy-két hónap múlva. Józsefet is hazaengedi, kiürül a körlet. Ez meghalt, ezt műtik, ez hazament. Jön a nővér, pakoljunk össze, hagyjuk el a kórtermet. Csak tizenegykor lesz zárójelentés, bátorkodom. Csomagoljanak, itt női kórterem lesz. És már húzza is le az ágyneműket.
K. Dezső kihordja cuccát a teraszra, körbenéz a budai hegyeken, még egy, utolsó feljegyzés. kopár tüdőm csúf cserjéiről / száraz levelek mind lehulltak / fölsöpörni tán lesz még idő / vizes avarba belefúltak / letarolt fák közt ferde rőt fény / a kígyó nem gyógyszer gonoszság / nem bánod meg hogy idejöttél / a röntgenparkban a kopasz fák / saját halálukat susogják.
