- minek -

Folytatjuk a múlt héten kezdett sorozatunkat a törvénnyel szembekerült popzenészekről: trükkös és dühös feketék, a gyermekbarát szakosztály, szelíd cseh lázadók, Szörényiék és Bródy vs. a törvény ökle.

Aligha erre számítottak, de bíróság, s néha tömlöc lett az osztályrészük – aranylemez helyett vagy mellett. Összeállításunk első részében óvatlan playboyok, ördögi sugallatok, gyújtogató gyilkos metálos, poligám szabadsághős és partizán punkok tűnnek fel.

A magyarság sportnemzet volta úgyszólván közhelyszerű, bár nem minden részletében megalapozott. Magától értetődő, hogy a versenyszerű testgyakorlás, pláne annak négyévenkénti jeles seregszemléje, az olimpia a magyar könnyűzene állócsillagait is megihlette – még ha olykor meghökkentő formában is.

Jamie Stewart, a kortárs artisztikus rock/avantpop (és még sorolhatnánk a hülye címkéket) zseniális koboldja sosem volt az a remeteszerűen magányos alkotó - habár az is igaz, hogy személyében jelenti a folytonosságot a még tíz éve létrejött, immár legendás hírű Xiu Xiu formációban.

A magyar popzene páratlanul gazdag témakollekciójából természetesen nem hiányozhat a Balaton sem – rendkívüli műfaji gazdagság, a kifejezési módok sokasága: a top 10 magyar balatonos szám és videoklip.

A civilben szörfösként is jeleskedő Joe Corrales jr. mostanában a napfényes Kaliforniában, Long Beachen gyűjti a tágas, atmoszferikus zenéjéhez oly nélkülözhetetlen inspirációt (tenger, napfény stb.), ám életrajza azt is elárulja, hogy Texasban, Houstonban született, s eredetileg onnan is lépett a világ zenei térképére.

A magyar pop utóbbi legendás évszázada éppen elég elképesztő zenét termelt már ki – de most inkább a hozzájuk illő vagy éppen még rájuk is tromfoló lemezborítók kerülnek terítékre. Csak tízet választottunk ki, pedig volt miből válogatni.