Zenéjüket kellő felületességgel triphopnak szokás nevezni: jól tudjuk, hogy ez pont az a zenei témájú, kategorikus neologizmus, amit szinte lehetetlen precízen definiálni, ráadásul az érintettek rendre ki is kérik maguknak - mégis nagyjából mindenki tudja, mire számíthat. Az est beindításának nemes feladatát magára vállaló Cadik igen erős, mélyekben gazdag felvezető szettje után Blockhead és laptopja veszi át a főszerepet: mint utólag megállapítható, a kedves kockafejű New York-i bítkovács ezzel el is lopta az estét az érdemekben gazdag francia elől. Pedig a sapkájába temetkező, Ninja Tune-istállós előadó nem csinál mást, mint összerak egy szettet a saját, ebből az alkalomból kellően felületkezelt, polírozott és optimális sebességűre állított ütemeiből és hangmintáiból, majd az egészet megspékeli néhány pofátlanul popos zenei betéttel. Mert az Insomniac Olympics vagy éppen az Art Of Walking közé ékelődve olyan dallamok csendülnek fel, mint a Lion Sleeps Tonight, a Shout (a Tears For Fearstől) vagy egy jó kis Beatles-mashup. Panasz csak a hangminőségre lehet - sajnos a laptop (ha nem segítenek rá különleges kütyükkel) messze hitványabbul szól, mint a vinillemez.
A robot dj-fokozatú Blockhead live-act pont addig tart, amíg tartania kell, mikor már unnánk, át is veszi tőle a stafétát Cam, a francia legenda. Ő csak pakolja kedvenceit - sajátját és másokét vegyesen; a legnagyobb hatást érdekes módon dj Krush végtelenül letisztult Kemurija kelti. Egy ideig eltölti az embert a nosztalgia nemes érzése, ám egy idő után (hipnotikus bítek ide vagy oda) óhatatlanul azon veszi észre magát, hogy - már odakinn - nagyokat kortyol a szeptember végi éjszaka metszően friss levegőjéből.
Akvárium, szeptember 27.
