Lemez

Üresből teli

Shackleton: Music For The Quiet Hour/The Drawbar Organ EPs

  • - minek -
  • 2012. szeptember 7.

Zene

Sam Shackleton kétségtelenül az elektronikus tánczene öntörvényű zsenijei közé tartozik - nem tisztünk megítélni, mi lakik a fejében, de szerencsénkre e sötét és mégis lenyűgöző kozmosz rendre méltó zenei formát talál magának. Amikor az elmúlt évtized közepén elkezdte kiadni dolgait, még könnyedén be lehetett suvasztani a dubstep műfaji keretei közé. A formai kellékek adottak voltak, a stílusjellemző bass dropot (kiállás után belépő mély basszust) szinte az ő szerzeményein tanítják. Csakhogy már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Shackleton univerzuma mindenfelé nyitott, s mintegy korát megelőzve rendkívül tág határok között integrálja a zenei hatásokat saját munkáiba. A Perlonnál kiadott 3EPs album vagy a tavalyi, Pinchcsel közös lemez után a most kiadott dupla zenecsomag végleg bebizonyítja, hogy Shackleton képes nagyobb léptékekben, jelentősebb, összefüggő kompozíciókban is gondolkodni.


 

Már a folytatásos műnek tetsző, de azért tíz önálló darabra bomló Drawbar Organ EP-sorozat is szinte egyetlen jól megformált ívre feszül. Az alapvetően dubos/dubstepes lüktetés hol kíméletlen, elidegenítő, technoid zajokkal, hol törzsi, perkusszív ritmikával egészül ki, hogy a végén egy nyugtalanító, sötét ambient hangképbe forduljon – egy csokor zene, amitől gyorsabban járnak gondolataink, mint a lábunk. De az igazi csoda az öt tételben megfogalmazott, Vengeance Tenfold preparált vokálját is felhasználó Music For The Quiet Hour, ami a konzisztens és végig ötletteli hangképformálás kivételes példája. A jól kiagyalt zenei mintázatok örvénylése, ismétlődése, evolúciója és a stilárisan alig behatárolható kompozíciók születése percről percre nyűgözi le a hallgatót, aki nem egyszerűen élvezettel hallgatja végig a szűk órányi, basszust csak módjával tartalmazó minimal/techno/ ambient/dub szvitet, de felfrissül és fel is töltődik az élménytől.

Woe To Septic Heart/Deep Distribution, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.