Lemez

Üresből teli

Shackleton: Music For The Quiet Hour/The Drawbar Organ EPs

  • - minek -
  • 2012. szeptember 7.

Zene

Sam Shackleton kétségtelenül az elektronikus tánczene öntörvényű zsenijei közé tartozik - nem tisztünk megítélni, mi lakik a fejében, de szerencsénkre e sötét és mégis lenyűgöző kozmosz rendre méltó zenei formát talál magának. Amikor az elmúlt évtized közepén elkezdte kiadni dolgait, még könnyedén be lehetett suvasztani a dubstep műfaji keretei közé. A formai kellékek adottak voltak, a stílusjellemző bass dropot (kiállás után belépő mély basszust) szinte az ő szerzeményein tanítják. Csakhogy már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Shackleton univerzuma mindenfelé nyitott, s mintegy korát megelőzve rendkívül tág határok között integrálja a zenei hatásokat saját munkáiba. A Perlonnál kiadott 3EPs album vagy a tavalyi, Pinchcsel közös lemez után a most kiadott dupla zenecsomag végleg bebizonyítja, hogy Shackleton képes nagyobb léptékekben, jelentősebb, összefüggő kompozíciókban is gondolkodni.


 

Már a folytatásos műnek tetsző, de azért tíz önálló darabra bomló Drawbar Organ EP-sorozat is szinte egyetlen jól megformált ívre feszül. Az alapvetően dubos/dubstepes lüktetés hol kíméletlen, elidegenítő, technoid zajokkal, hol törzsi, perkusszív ritmikával egészül ki, hogy a végén egy nyugtalanító, sötét ambient hangképbe forduljon – egy csokor zene, amitől gyorsabban járnak gondolataink, mint a lábunk. De az igazi csoda az öt tételben megfogalmazott, Vengeance Tenfold preparált vokálját is felhasználó Music For The Quiet Hour, ami a konzisztens és végig ötletteli hangképformálás kivételes példája. A jól kiagyalt zenei mintázatok örvénylése, ismétlődése, evolúciója és a stilárisan alig behatárolható kompozíciók születése percről percre nyűgözi le a hallgatót, aki nem egyszerűen élvezettel hallgatja végig a szűk órányi, basszust csak módjával tartalmazó minimal/techno/ ambient/dub szvitet, de felfrissül és fel is töltődik az élménytől.

Woe To Septic Heart/Deep Distribution, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.