Lemez

Üresből teli

Shackleton: Music For The Quiet Hour/The Drawbar Organ EPs

  • - minek -
  • 2012. szeptember 7.

Zene

Sam Shackleton kétségtelenül az elektronikus tánczene öntörvényű zsenijei közé tartozik - nem tisztünk megítélni, mi lakik a fejében, de szerencsénkre e sötét és mégis lenyűgöző kozmosz rendre méltó zenei formát talál magának. Amikor az elmúlt évtized közepén elkezdte kiadni dolgait, még könnyedén be lehetett suvasztani a dubstep műfaji keretei közé. A formai kellékek adottak voltak, a stílusjellemző bass dropot (kiállás után belépő mély basszust) szinte az ő szerzeményein tanítják. Csakhogy már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Shackleton univerzuma mindenfelé nyitott, s mintegy korát megelőzve rendkívül tág határok között integrálja a zenei hatásokat saját munkáiba. A Perlonnál kiadott 3EPs album vagy a tavalyi, Pinchcsel közös lemez után a most kiadott dupla zenecsomag végleg bebizonyítja, hogy Shackleton képes nagyobb léptékekben, jelentősebb, összefüggő kompozíciókban is gondolkodni.


 

Már a folytatásos műnek tetsző, de azért tíz önálló darabra bomló Drawbar Organ EP-sorozat is szinte egyetlen jól megformált ívre feszül. Az alapvetően dubos/dubstepes lüktetés hol kíméletlen, elidegenítő, technoid zajokkal, hol törzsi, perkusszív ritmikával egészül ki, hogy a végén egy nyugtalanító, sötét ambient hangképbe forduljon – egy csokor zene, amitől gyorsabban járnak gondolataink, mint a lábunk. De az igazi csoda az öt tételben megfogalmazott, Vengeance Tenfold preparált vokálját is felhasználó Music For The Quiet Hour, ami a konzisztens és végig ötletteli hangképformálás kivételes példája. A jól kiagyalt zenei mintázatok örvénylése, ismétlődése, evolúciója és a stilárisan alig behatárolható kompozíciók születése percről percre nyűgözi le a hallgatót, aki nem egyszerűen élvezettel hallgatja végig a szűk órányi, basszust csak módjával tartalmazó minimal/techno/ ambient/dub szvitet, de felfrissül és fel is töltődik az élménytől.

Woe To Septic Heart/Deep Distribution, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.