Maryland ismét kivételes zenekart adott a világnak: Alex Scally és a francia származású Victoria Legrand duója fél évtized alatt, kitartó munkával és rengeteg invencióval sajátos ízű, törékenynek tűnő, mégis markáns zenei világot teremtett. Már a két évvel ezelőtti, elképesztően erős, megkapó hangulatú Teen Dreammel jelezték, hogy kezdeti, dream pop és shoegaze elemekből építkező koncepciójuk kreatívan bővíthető anélkül, hogy zenéjük eredeti aromái elvesznének. A mostani, nagyon is árulkodó című album (a Bloom virágot, virágzást jelent) pedig valósággal beteljesíti elődje ígéreteit: méltó párja a Teen Dream-nek - szinte egymást kiegészítve, párban élnek, valósággal egymásra feleselnek. Mindkettőn remekül tanulmányozható, milyen remek szimbiózisban él Victoria Legrand magasabb regiszterekben is magabiztosan mozgó mély altja és furcsán monoton billentyűjátéka az Alex Scally gitárjából kicsalt, egyszerre harmóniát és nyugtalanságot sugárzó, ebben a tekintetben kétségtelenül álomszerű melódiákkal.
S mindez még csupán a nyersanyag: a Beach House ugyanis kivételesen erős, jól felépített, drámaiságot és ambivalenciát sem nélkülöző dalokba csomagolja zenéjét: Myth, Wild, Lazuli, New Year - s említhetnénk a Bloom szinte minden szerzeményét: valamennyi egy-egy míves műdarab. A dalok az öröknek hitt fiatalság elmúlása miatti melankóliáról, zavaros érzelmekről, szorongásról, izgatottságról regélnek - ráadásul a számok furfangos felépítése, a ravaszul simogató melódiák és az énekesnő furcsa frazírozása, ha lehet, még több rétegűvé varázsolja az üzenetet.
Sub Pop/Bella Union/Neon Music, 2012
